Konyv: 1848 - a Magyar szabadsagharc 1848-49-ben


Konyv: 1848 - a Magyar szabadsagharc 1848-49-ben

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 910471539
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 16,51

MAGYARÁZAT:Konyv: 1848 - a Magyar szabadsagharc 1848-49-ben

Részletes kereső Témaköri fa. A kosaram. Bejelentő neve. Bejelentő e-mail címe. Hozzájárulok böngészőm adatainak átadásához. Bejelentő böngészője. Keresés beállítások. Oldal url. A nevét és e-mail címét csak az Önnek való visszajelzés miatt kérjük. A böngészője nem támogatja a JavaScriptet! A weboldal funkciói így nem működnek. Az antikvarium. Tovább válogatok. Kossuth Lajos és a magyarok ben. Deák István. Kenessey Béla. Veressné Deák Éva. Kossuth Lajos. Értesítőt kérek a kiadóról. A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról. Fülszöveg Kossuth Lajos és az es szabadságharc máig állandó témája történetírásunknak. Sorra láttak napvilágot nagy összefoglalások, forráspublikációk és biográfiák: merész vállalkozás volt tehát újra megrajzolni a küzdelem egész történetét. Deák István e munkájában felhasználja a hazai kutatás újabb eredményeit, az Egyesült Államokban a témakörrel foglalkozó munkák tanulságait, és ezeket saját kutatásaival kiegészítve, friss szemmel, új nézőpontból közelíti meg tárgyát. Mint könyvének bevezetőjében írja: "Minden ellenkező állítás dacára, nem tudjuk pontosan, hogy mi történt ben. Hiába a sok tízezer irat, memoár, értekezés és monográfia, a vitás kérdések száma ma valószínűleg nagyobb, mint száz évvel ezelőtt. Elődeink olyasmiken vitáztak, hogy ki nyerte meg a kápolnai csatát, sikkasztott-e drágakövet Madarász László, mi történik, ha Görgey nem viszi egész seregét Budára, vagy mi lett volna, ha a temesvári csatában Bem tábornokot nem veti le magáról a ló.

E kérdésekben és E kérdésekben és számtalan más ügyben ma sem látunk tisztán, viszont időközben kreáltunk, illetve felismertünk sok új problémát. Tudni szeretnénk Miként élt, viselkedett és gondolkodott ban egy-egy népréteg, sőt lélektani vizsgálatnak szeretnénk alávetni a szabadságharc vezetőit. Ebből a távlatból ábrázolja Kossuthot is, nagy tetteivel, és tévedéseivel, hibáival. Semmi sem áll a szerzőtől távolabb, mint szuperlativuszok halmozása, patetikus előadásmód sőt néha a hangját ironikusra is váltjamégis egyetlen percre sem homályosulnak el az olvasó előtt a nagy átalakulás történelmi méretei. A könyvet türelmes szemléletmód jellemzi. A szerző nyitott és mérlegelésre kész minden állásponttal "konyv: 1848 - a Magyar szabadsagharc 1848-49-ben," és sokoldalúan hasznosítja hadtudományi, diplomáciatörténeti, szociálpszichológiai ismereteit is. Tartalom Előszó 7 Bevezető 11 Reformok útján 21 A király és a nemzet 21 A kisnemes 28 A megyei politikus 32 A diétán 42 A nemzet mártírja 47 A hírlapíró 52 Gazdasági önállóságért 63 Az ellenzék vezére konyv: 1848 - a Magyar szabadsagharc 1848-49-ben Kockázatos diadal Magyarország segítségére soha nem számíthatand" Az ellenszegülés hónapja Deák István Deák István műveinek az Antikvarium. Megvásárolható példányok. Állapotfotók × Close Kossuth Lajos és a magyarok ben. Állapot: Jó. Tovább a kosaramhoz. Állapot: Közepes. Gondolat Könyvkiadó. Néhány fekete-fehér illusztrációval. Magyarország segítségére soha nem számíthatand".

Pontosság ellenőrzött. Magyarország népességének többségét a A legnépesebb nemzetiségek a románoknémetekszlovákokszerbekhorvátok és ruszinok voltak. Erdélyt leszámítva, ahol a románok és a szászok a Magyarországgal való egyesüléstől addigi egyenjogúságuk elvesztését féltették, kezdetben általában támogatták a forradalom és az áprilisi törvények vívmányait. Később azonban a nemzetiségiek egy része különböző okok miatt szembefordult a magyar szabadságharccal, hozzájárulva annak végső vereségéhez. Egy részük az as forradalom hatására elérkezettnek látta az időt saját nemzeti önállóságuk, vagy legalábbis részleges autonómiájuk eléréséhez. Másik részük a jobbágyfelszabadítás ellenére megmaradó paraszti elégedetlenségekből kiindulva fordult a hatalom, vagyis Magyarországon a magyarság ellen. Fontos azonban megjegyezni, hogy voltak nemzetiségek, amelyek végig kitartottak a magyar ügy mellett, így például a ruszinokszlovénoksvábok és bunyevácok. A Magyar Királyság egyes román, szerb és szlovák értelmiségei már a Már Micu-Klein püspök elhunyt -ban megfogalmazta a románok ősfoglalásának elméletét. Ezzel egy időben egy pozsonyi jezsuita, a szlovák Szklenár György [3] — elkészítette Vetustissimus Magnae Moraviae situs et primus in eam Hungarorum ingressus et incursus c. Ugyan a bécsi udvar a Válaszul az osztrák kormányzat felkarolta a magyarországi nemzetiségi- és parasztmozgalmakat felkelésre buzdító pamfletek kiadásávalmire a magyar rendek visszakoztak és feladták követeléseik nagyobb részét. Mind a Habsburg-párti történészeknél, mind a magyarsággal szomszédos népek irodalmában megjelenik azon téveszme, hogy az —es konfliktus a korabeli magyar vezetőknek elsősorban Kossuth Lajosnak köszönhető, akik elutasították a nemzetiségek nyelvhasználati- és autonómiaigényeit.

Valójában a román, szerb és szlovák nacionalizmus már az es években terjedőben volt egyelőre szűkkörű irodalmi mozgalomként. Például ben hozták létre Nagyszombat városában a Szlovák Tudományos Egyesületet, melyet a katolikus egyház erkölcsileg és anyagilag is támogatott. Nemesi réteg nélkül pedig hagyományosan a papságra hárult vezető szerep. Az erdélyi román értelmiség körében hamar túlsúlyba kerültek az Erdély és Magyarország egyesítését ellenzők, akik Simion Bărnuţiu vezetésével már májustól megszabták a román nemzetiség politikáját. A május én megkezdődő első balázsfalvi gyűlés során az ő követelései alapján a románok széles körű kulturális és politikai jogokat, többek között évenként ülésező román nemzetgyűlést és nemzeti nyelvű iskolákat, nemzeti egyházat követeltek. Nem sokkal ez után jött létre kolozsvári székhellyel a román nemzetiség vezetését magára vállaló Román Nemzeti Komité Bizottság. A tárgyalások azonban nem álltak "konyv: 1848 - a Magyar szabadsagharc 1848-49-ben," és a május ai kolozsvári országgyűlésen a román képviselők támogatásával törvénybe iktatták a két terület egyesítését a magyar kormány vezetése alatt. Ebben a helyzetben gyűltek össze ismét tanácskozni a románok szeptember án Balázsfalvánsokan köztük az Avram Iancu vezette érchegységi parasztok már fegyveresen jelentek meg. Az addig a mérsékeltebb irányzathoz tartozó Timotei Cipariu és George Barit is csatlakozott Bărnuţiuhoz. A románság szakítását a magyar állammal a szeptember én előterjesztett, a korabeli Európában példátlanul nagyvonalú nemzetiségi törvénytervezet sem tudta megakadályozni. Puchner Antal erdélyi főhadparancsnok irányításával már jó ideje folyt a románság felfegyverzése, elsősorban a román határőrség felduzzasztásával. Ilyen körülmények között a szórvány magyarság nemzetőrei életük és vagyonuk védelmében általában inkább a behódolást választották.

Ennek esett áldozatául többek között Kisenyed és Zalatna magyar lakossága is, [13] és a városokban is jelentős kárt tettek a lázadók Zalatna kifosztása során kb. Ez a pusztítás már Puchnernek is elfogadhatatlan volt, ezért novemberében császári tiszteket nevezett ki a román csapatok élére, akik egy ideig hatékonyan vissza is fogták a települések pusztítását. A helyzet Bem színrelépésével megváltozott, a Téli- és a Tavaszi hadjárat során visszaszorította mind a reguláris császári, mind a román lázadó csapatokat. A nagyarányú megtorlás elmaradt, Bem általános amnesztiát hirdetett a politikai bűnösöknek. Ioan Dragoș román származású országgyűlési képviselőt konyv: 1848 - a Magyar szabadsagharc 1848-49-ben én megbízta Kossuthhogy tárgyalásokba bocsátkozzon a román felkelők vezetőivel a fegyverletétel feltételeiről. A románok vezetőinek hozzáállását látva Csutak április án optimistán nyilatkozott a tárgyalások kimenetelét illetően, [15] és Kossuth méltányos békefeltételeket ígért: [15]. Bár a megfogalmazást másodszor átolvasva azt az amnesztia ügyében problémásnak találta, azonban ennek ellenére tárgyalásba kezdett. Május 4-én Abrudbányán összeült a felkelők vezéreivel, május 5-én pedig a topánfalvai népgyűlésen meggyőzte a népfelkelők jó részét. Már a végleges megállapodást szövegezték május 6-ánamikor híre jött, hogy a magyarok támadásra indultak. A második kivonulás során csaknem teljes serege elpusztult, a város leégett, és a békés megegyezés reménye ismét tovatűnt. A sikertelen béketárgyalások után az orosz csapatok betöréséig nem sikerült felszámolni a román felkelést, és így Bemnek legjobb csapatait kellett nélkülöznie, mikor a cári különítmények megérkeztek a keleti határra. A magyarországi szerbek többsége előtt a déli határ menti Határőrvidéken kiváltságokkal rendelkező határőrként vagy a déli magyar és horvát vármegyék feudális rendjébe tagozódva élt.

Az ország területén szétszórva, a kereskedelmi gócpontokban BudánPestenKomárombanSzentendrén a kiváltságos polgári réteg tagjaként jelentős szerb közösségek éltek. A szerbek többsége ortodox hitű volt. A szerb görögkeleti egyház, melynek feje a karlócai metropolita volt, bizonyos szintű önállósággal rendelkezett, tarthatott például egyházi gyűlést, sabort. Önálló szerb közigazgatás hiányában az ortodox egyház magyarországi szervezete volt a szerbek egyik legfontosabb összetartója, és így a magyarországi szerb nemzetiségi törekvések egyik fő fóruma is. A nemzetiségi törekvések között ezért egyaránt találkozhatunk a polgári fejlődés igényével és az egyház konzervatív megnyilvánulásaival. A korszakban még hivatalosan az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álló Szerb Fejedelemség által támogatott nagyszerb eszmék [17] a forradalom előtt nem leltek nagy támogatásra a magyarországi szerbség körében, akik önálló egyházzal, kiváltságokkal és pezsgő kulturális élettel rendelkeztek. Számos iskolájuk működött, és Pesten a szerb irodalom is virágzott: Itt jelent meg a liberális Szerb Nemzeti Újság, a szerb könyvkiadás is felfutóban volt az Egyetemi Nyomdában szerb könyvek is készülteka Matica Srpska Szerb anyácska nevű kulturális egyesület is itt működött. A pesti szerbek már március Emellett szerepeltek a határozatban nyelvi és kulturális önállóságot és politikai függetlenséget a szerb nemzeti gyűlés elismerését követelő pontok is.

Ez utóbbi pontokat a magyar politikusok Kossuthtal az élükön, az egységes politikai nemzet elvét követve és az egyéni szabadságok fontosságát hangsúlyozva elutasítottak. A magyarok elutasító magatartásának hatására és a kvázi-független Szerb Fejedelemség támogatását maguk mögött tudva a szerbek egyre határozottabban szembefordultak a magyar kormánnyal, és követeléseik teljesítését az udvartól várták. Az április ei karlócai gyűlés határozatában írásba is foglalták ezt a fordulatot, követelték a magyar kormánytól független szerb vajdaság létrehozását BácskaBánát és Baranya területén, amelyet Horvátországgal és a határőrvidékkel közös alkotmánnyal működő területként képzeltek el. A gyűlést követően állandósultak a zavargások a Délvidéken, Josip Rajačić karlócai metropolita pedig ennek hatására konyv: 1848 - a Magyar szabadsagharc 1848-49-ben ára szerb nemzeti kongresszust hívott össze. Ennek a kongresszusnak alig leplezett célja a Vajdaság kikáltása volt. A helyzet stabilizálására a Batthyány-kormány Csernovics Pétert teljhatalmú kormánybiztosként a Délvidékre küldte, aki statáriumot vezetett be, ezzel azonban a gyűlés megtartását nem tudta megakadályozni, mivel hatalma nem terjedt ki a horvát báni igazgatás alatt álló területekre. Így a gyűlést Újvidék helyett ismét Karlócán tartották meg. A kongresszuson Rajačićot pátriárkává szentelték, kikiáltották a független vajdaságot, melynek első vajdájának Stevan Šupljikac császári konyv: 1848 - a Magyar szabadsagharc 1848-49-ben választották meg, aki ekkor Itáliában harcolt.

Létrehozták ezen felül a szerb nemzet főbizottságát főodboramely a vojvodinai alkotmány kidolgozásáért volt felelős, és a Vajdaság kormányaként működött. Az első elnöke Rajačić lett, ő azonban hamarosan lemondott Ðorđe Stratimirović javára. Stratimirović megkezdte a közigazgatás átszervezését és a Szerb Fejedelemség segítségével, a bécsi udvar hallgatólagos beleegyezésével, a felkészülést a fegyveres felkelésre. A Batthyány kormány arra számított, hogy a Határőrvidék polgári közigazgatás alá vonása és a lakosság felmentése a határőri szolgálat alól a kormány mellé állítja majd ennek a félkatonai jellegű területnek a lakosságát. Ebben azonban csalatkoznia kellett, a határőrök nem fogadták el a magyar fennhatóságot, konyv: 1848 - a Magyar szabadsagharc 1848-49-ben a szerbek mellé állt, és immár a határt sem őrizték. Ezért akadálytalanul áramlott be a Szerb Fejedelemség területéről mind az anyagi támogatás, mind az önkéntes szerbek csapatai szerviánusok. A szerviánusok fanatizmusukkal gyorsan egymásra haragították az addig békésen egymás mellett élő szerb, német és magyar lakosságot. Június 6-án a csajkás kerület katonái fellázadtak, ugyan ezen a napon a horvát szábor döntése értelmében a Háromegy Királyság szövetségre lép a Szerb Vajdasággal. Június én a felbőszített Hrabovszky János altábornagy a péterváradi helyőrséggel támadást intézett a karlócai szerb tábor ellen, ám a támadást visszaverték, és június án a szerb főodbor hadba szólított minden szerb férfit a Magyar Királyság ellen. Az eddig lappangó ellenségeskedés immár nyílt háborúba csapott át. A nyár végére mindkét fél kiépítette a saját táborait, melyek részben az ellenfél szemmel tartására, részben a portyák támaszpontjaként szolgáltak. A felkelőket támogatta Arad és Temesvár császárhű őrsége is. A magyar vezetés megosztottsága és a rendelkezésre álló csapatok alacsony harcértéke miatt szeptemberig nem történt előrelépés, a perlaszi ütközet hatását sem tudták a magyarok teljes mértékben kihasználni, mert ekkor más területekre koncentrált a hadvezetés.

Novemberre újabb szerb védvonal épült ki Pancsova körül, [24] amit a Kiss ErnőVetter Antal és Damjanich János vezette magyar csapatok az év végére felszámoltak, és januárra már közel jutottak a szerb felkelők teljes legyőzéséhez. Csapataik Február én már Szegedet ágyúzták, azonban onnan visszaverték őket. Perczel Mór megérkezésével március én újabb támadás indult, melybe Bem is bekapcsolódott, és június végére a magyarok a Titeli-fennsíkvalamint Arad és Temesvár erődítményei kivételével megtisztították a császáriaktól és szerb felkelő csapatoktól a Délvidéket. Jellasics vezetésével júliusban császári erősítés érkezett, mely a magyar csapatok kivonásával együtt a magyarok visszaszorulásához vezetett. Vetter Antal, Kmety György és Guyon Richárd vezetésével a magyar csapatok júliusban ismét kisöpörték a császáriakat, azonban ezután nem sokkal a szabadságharc vereséget szenvedett. Az áprilisi törvények és a forradalom vívmányait kívánták továbbvinni a szlovák nemzetiségi vezetők, saját nemzetiségük számára nagyobb önállóságot kiharcolva. A márciusi és áprilisi megyei gyűléseken és röpirataikban nyelvi jogaik kiszélesítését követelték.

Elsőként a március 28 -ai Liptó vármegyei szlovákok gyűlésén, Liptószentmiklóson adtak hangot a szlovákság követeléseinek. Itt a Michal Miloslav Hodža evangélikus lelkész vezetésével lefolyt gyűlés határozatában szlovák nyelvű megyei igazgatást, bírósági tárgyalásokat és törvényeket, a szlovákok országgyűlési képviseletét, valamint szlovák nyelvű oktatást követelt. Vagyis elsősorban a szlovák nyelv egyenjogúságát és a szlovákság nemzetiségi jogainak elismerését kívánták elérni. A petícióval a vármegyékhez, a nádorhoz és a magyar kormányhoz fordultak támogatásért. Április elején a szintén evangélikus lelkész Jozef Miloslav Hurban kiáltványa jelent meg, amelyben a liptószentmiklósi petíció követelései mellett szerepelt a szlovák nyelvű egyetemi oktatás iránti igény is. Felszólította egyben a szlovákokat, hogy követeléseiknek gyűléseken adjanak hangot. A brezovai gyűlés petíciója, melyet szintén ő szerkesztett, már a szlovákság egyenjogú nemzetként való elismerését kérte. Még tovább ment a május -ei liptószentmiklósi "konyv: 1848 - a Magyar szabadsagharc 1848-49-ben" gyűlés határozata, mely a Nagymorva Birodalomra hivatkozva formált jogot az egyenrangúságra, a magyarok szemére vetve, hogy őket megalázták, pedig a szlovákok vérükkel védték a Magyar Királyságot. Ezek követelések elfogadhatatlanok voltak a magyar politikai vezetés számára, és a fő vezetők Hurban, Hodža és Ľudovít Štúr ellen elfogatóparancsot adtak ki. Ők Csehországba menekültek, ahol a prágai szláv kongresszuson felvetették követeléseik fegyveres kikényszerítését. Augusztusban megkezdték Bécsben a Szlovák Légió megszervezését és a szeptember közepén Hurban elnökletével megalakult a Szlovák Nemzeti Tanács. A - főleg cseh és szlovák diákokból álló - Szlovák Légiót [29] szeptember A felvidéki szlovákok közül is jóval többen fogtak fegyvert ellene, mint ahányan mellé álltak. A szerbekkel és románokkal szemben a szlovák mozgalom mögött nem állt sem már felszerelt katonaság, sem külső, szövetséges hatalom.

A magyarországi szlovén nemzetiség a szabadságharc során megoszlott, amelynek elsődleges vallásfelekezeti jellegű volt és nem etnikai. A szlovénok általában katolikusok, vagy evangélikusok a Muravidéken még ma is, amely nagyban befolyásolta politikai állásfoglalásukat. Mivel köztudott volt, mennyire elfogult a katolikus vallás mellett a Habsburg-ház, ezért nyilvánvaló volt, hogy attól az evangélikus szlovének semmi jót nem várhatnak. Kardos János hodosi lelkész volt az evangélikusok legfőbb szószólója a szabadságharc folyamán, s híveivel együtt Kossuth Lajost támogatta. Kardoséknak elég lett volna, hogy a magyar állam biztosítja a magyarországi szlovén nyelv, a vend nyelv szabad használatát az iskolákban és nem igényelték a szlovének külön politikai nemzetként való elismerését, mert önmagukat magyaroknak tekintették, de szlovén nyelvűnek, ill. A katolikusok is hasonlóan féltették vallásukat, de pont a magyar forradalommal szemben. Számos kulcsfigurája a forradalomnak, így Petőfi Sándor is nyíltan kifejtette egyházellenes nézeteit. A katolikusok akárcsak más nemzetiségek önálló politikai nemzetként való elismerésüket követelték, ezenkívül szorosabb kapcsolatot akartak fenntartani ehhez a Habsburg Birodalom három konyv: 1848 - a Magyar szabadsagharc 1848-49-ben, KarintiábanStájerországban és Krajnában élő szlovénokkal.

Sajnos azonban az ausztriai szlovén vezetőknek nem voltak konkrét ismereteik a magyarországi szlovén nemzetiséget illetően, amit mutat az es években kidolgozott ún. Egyesült Szlovénia program.