Konyv: A fuggony mogott - A balett titkos vilaga


Konyv: A fuggony mogott - A balett titkos vilaga

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 924358046
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 18,84

MAGYARÁZAT:Konyv: A fuggony mogott - A balett titkos vilaga

A függöny mögött - a balett titkos világa című könyv bepillantást enged a táncosok mindennapjaiba, sikereikbe és kudarcaikba, valamint őszintén mesélnek szerepálmokról, karrierről és magánéletről is. A művészekkel, a balettmesterekkel és az alkotókkal folytatott beszélgetései konyv: A fuggony mogott - A balett titkos vilaga ismeretlen mélységeiben mutatja be a balett zárt világát. Hogy mi a balett? Mindez együtt, és még számtalan érzés, például küzdelem, kitartás és katarzis. Látjuk Degas festményein a balerinákat, próbán és előadáson. A pillanat művészei. Titokzatosak és megközelíthetetlenek. Csodáljuk őket és keressük a titkot, ami világukat belengi. Czank Lívia bátor és kíváncsi szerző - egy év munkája során nem csak belelátott, de beépült a balett táncosok közé, ült próbatermekben, öltözőkben, folyosón, kérdezett, jegyzetelt, valamit megérthetett e titokból: ami minden táncosban ott van, abból a tűzből, ami vezeti őket ebben a gyönyörű, nehéz világban. Befogadták a balett művészek, ebben a kötetben feltárja előttünk életüket - a függöny mögül! A honlap és a bolt kínálata eltérhet. Részletek '. A függöny mögött - A balett titkos világa Szerző: Czank Lívia. Hogyan veheti át a terméket? Bolti átvétel Futárszolgálattal Nem tudok a futárra várni. Eredeti ár: 3, Ft. Könyvudvar ár: 1, Ft. Darab: Kosárba tesz. Leírás Vélemények 0 Ezeket a termékeket is ajánljuk 6.

Nincsenek vélemények ehhez a termékhez. Ezeket a termékeket is ajánljuk. Táncba zárt lélek 25 év a Győri Balett ölelésében. Könyvudvar ár: 1, Ft Ft. Kosárba tesz. Zene és tánc Mesél a festmény. Nem lehet visszatérni Egy színész vallomásai. Táncosok és iskolák : fejezetek a hazai táncművészképzés Nyári álom - Csajok és csokik 3. Ancsa és Pancsa a fürdőszoba fogságában és egyéb történetek. A névtelen fiú Nemo 1. A világ szobrászainak lexikona. Kockacukor - Mese a póniról, aki nem akart póni lenni. A mestertolvaj hagyatéka. Corvina ISBN:.

Hogy mi a balett? Mindez együtt, és még számtalan érzés, például küzdelem, kitartás és katarzis. Látjuk Degas festményein a balerinákat, próbán és előadáson. A pillanat művészei. Titokzatosak és megközelíthetetlenek. Csodáljuk őket és keressük a titkot, ami világukat belengi. Czank Lívia bátor és kíváncsi szerző — egy év munkája során nem csak belelátott, de beépült a balett táncosok közé, ült próbatermekben, öltözőkben, folyosón, kérdezett, jegyzetelt, valamit megérthetett e titokból: ami minden táncosban ott van, abból a tűzből, ami vezeti őket ebben a gyönyörű, nehéz világban. Befogadták a balett művészek, ebben a kötetben feltárja előttünk életüket — a függöny mögül! Egészen nosztalgikus hangulatom lett ettől a könyvtől. Bár klasszikus balettet sosem táncoltam, de hat évig egy majorette és jazztánc táncegyüttes tagja voltam zsenge ifjúként, szóval a próbák hangulata, a fellépések előtti, alatti és utáni élmények a könyv olvasásakor nagyon szépen visszakúsztak az emlékezetembe. Ahogyan a társulat tagjai közt fellépő rivalizálás, egymás méregetése, ki állhat az első sorba, ki kaphat főszerepet spoiler stb. Közben meg életem egyik legmeghatározóbb közösségi élménye volt, kár, hogy abba kellett hagynom.

Konyv: A fuggony mogott - A balett titkos vilaga nemcsak a balettművészekkel, de a mestereikkel, sőt, a technikai személyzettel is, mint a fodrászok, öltöztetők, vagy akár a jelmezekért felelős művészek. Szeretem ezt a könyves műfajt, pláne, ha sikerül olyan érdekes témát találni, mint a balettművészet mögött rejlő világ, ami tényleg egy laikus számára varázslattal teli és felfoghatatlan. És mégis megértem őket, hiszen az a katarzis, amit egy mű létrehozása, vagy az abban való részvétel okoz, a legjobb drogok egyike. A könyv nővérem karácsonyi ajándéka volt, aki, mikor kölcsönkértem a könyvet, előre szólt, hogy jó könyv, de spoiler. Tény, hogy nem ez a könyv váltja meg a világot balett-témában valóban, de azért azt kell mondjam, tisztességesen véghezvitt kis riport ez, érződik rajta az érdeklődés és a jóindulat, ezek pedig a személyes érintettség mellett felhúzták a csillagjaim számát. Egészen kedvet kaptam, hogy elmenjek egy balett-előadásra az Operába. Ilyet nem tudni… spoiler. Nagyon furcsán felèpített könyv, azzal, hogy idézeteket pakol egymás utàn. Ettől nekem nagyon gyatra lett a minősège. Viszont a tèma borzasztóan jó, èrdekes ebbe a vilàgba tekinteni. Szuper, hogy ott volt velük egy évig, mindenhol, mindenkivel beszèlt. A kèpek csodálatosak a végèn, abból egy egèsz albumot kèpes lennék napokig nézegetni. Tetszett az is, hogy nem csak a szépséget és a sikereket vonultatta fel, hanem a kemény és fájdalmas valóságról is beszèltek benne. A balettművészek is emberek. De annyit elért, hogy megnèzegessem a kèpeiket a közössègi oldalakon, és a következő évadban elviszem a gyerekeket is balett-előadásra.

Számomra ez az olvasmány jóval többet nyújtott egy ismeretterjesztő könyvnél, hiszen ajtót nyitott egy titkos terembe: mintha egy lassan szétnyíló tenyéren fekvő, nyugodt pillangót figyelhettem volna meg. Borzongató érzés volt ilyen mélyen, ilyen nyíltan beleláthatok ebbe a zárt világba — annak minden szépségével és a sötét oldalával együtt. A balettben számomra van valami földön túli — a maga lágyságával, légies mozdulataival, akár egy gyengéd arcon csapás, hiszen nem tudok elvonatkoztatni attól, ami e mögött lapul: az emberfeletti munka és elkötelezettség egy egész életen át, a fájdalom, a testi korlátok legyőzése újra és újra, minden egyes nap. Az, ahogy a kezek és lábak, az izmok és inak, minden sejt egy történetet mesél. Gyönyörű és kegyetlen. Mindenütt titkok illata reszket a levegőben megülő porszemcsék alatt és a tüllszoknyák redői közt. Évszázados rejtjelek. A balettosok is olyanok, mint más művészeti ág képviselői: elhivatottak, néha kifejezetten fanatikusok, odaadóak. Ahogy másutt itt sem lehet szakmai alázat nélkül boldogulni, csodát tenni. A testükből élnek, de szív nélkül mit sem ér a profi mozgás, és ez egy olyan szakma, amit az atlétikához hasonlóan csak adott korig lehet sikerrel űzni. A szerző soriból kihallatszik az elismerés, a pozitív elfogódottság. Nyilván nem azért ment az Operába, hogy nagy, leleplező botránykönyvvel jöjjön ki, ám minden túl szép, túl tiszta, túl becsületes. Hiszem is meg nem is, hogy ahol ennyi ember él és dolgozik, mindenki mindig full korrekt.

Elvétve gyűjtött negatív véleményt — a legtöbb a biztonságos és távoli gyerekkorból ered —, és ha mégis, azt csak és kizárólag név nélkül. Egyedül egy balettos utalt arra, itt lelki terror is lehet, de hogy mikortól, milyen formában zajlik ez, homály takarja. A balett legendásan kemény, zárt világából itt a csontig hatoló dolgok kimaradnak. Van helyette fizikai sérülés, számos és gyakran a legkellemetlenebb pillanatban. Hozzászoktak, ezzel jár, de valóban így van ez? Amikor az ember túlfeszíti a határt, és ezzel kivívja teste sérülését, nem figyelmeztetés-e inkább, elég volt, megállni? Állítják, kell a harmónia a saját testtel, hogy felébresszék, munkára, művészetre fogják. Vészjelzéseiből nem értenek, nem akarnak érteni? Sanyargatás, kifacsarás erőn felül, egészségen felül: nehéz eldöntenem, hogy intő jelként, vagy tiszteletreméltó áldozatként gondoljak-e rá. Ezzel a kötettel csak két gond van: — nem lett meghatározva a célközönség — és nem lett belőve a műfaj. Az előbbi azért nagyobb gond, mert bár én minden héten találkozom a balett gyakorlati részével, voltak olyan elméleti és történelmi dolgok, amik nem voltak egyértelműek.

És az, hogy A hattyúk tava Nureyev-verzióját a függelékben elintézzük annyival, hogy ki volt Nureyev, az egyáltalán nem segítség. Hogy lehetett volna rajta segíteni? Ha már függelék van és nem lábjegyzet, akkor legalább van arra hely, hogy elmagyarázzuk, egy-egy balettnek mennyi variációja van, és hogy egy társulat dolgozhat több eredeti verzióból is és építhet belőlük egy teljesen újat is — természetesen bizonyos megkötésekkel. És el lehetne mondani, hogy miben más a Nureyev-féle koreó a Petipához képest. Akit érdekel, elolvassa, akit nem, az nem, de legalább ott a lehetőség a mélyebb megértésre. Szóval konyv: A fuggony mogott - A balett titkos vilaga tudom képzelni, hogy egy laikusnak, aki max. Ami azért baj, mert egy laikus írta a könyvet, és gondolom, hogy nem az volt a cél, hogy egy emlékkönyvet gyártsanak a Magyar Nemzeti Balett társulati tagjainak. Sokszor konyv: A fuggony mogott - A balett titkos vilaga ugyanis azt, hogy inkább elmentünk ebbe az irányba. És tény, hogy a könyv nagyszerű emlék lesz nekik, viszont ez épphogy elvesz a mezei olvasótól. Ami tetszett: Lívia megmutatta, hogy milyen zárt egy balett társulat. Mekkora verseny és milyen szintű koncentráció zajlik a színfalak mögött nap mint nap. Ahogy az író egyre közelebb kerül a balettművészekhez, egyre inkább befogadják, úgy nyílik ki a könyv is. A sérülések bemutatása is nagyon tetszett, és ez nem egy morbid kijelentés. Mert mehet valaki úgy végig az utcán, hogy bármelyik percben ráesik egy tégla a fejére és ennyi volt. Az például, hogy Bakó Máté egy gerincsérvre rásérülve nem tudott járni, majd kínkeserves munkával visszajött és újra színpadon áll és táncol számomra elképesztő.

Új darabokat is megismertem, sokkal jobban, mintha láttam volna őket nézőként. Viszont vannak olyanok, amikre el szeretnék menni, látni szeretném őket. Ez is egy nagy pozitív hozadéka a kötetnek. Végül is örülök, hogy olvashattam, sokat adott hozzá, hogy komolyabban vegyem a rúdgyakorlatot, még akkor is, ha csak hobbiból csinálom. Most pedig továbbadom a könyvet a Mesternőmnek, akinek szerintem többet fog adni, mint amit nekem valaha adhat. Kettősség volt bennem ahogy olvastam a riportokat és Lívia írását. Egyrészt nálam egy nosztalgia lavinát indított el, ami jó érzéssel töltött el. Magam előtt láttam a helyszíneket, a jeleneteket, sokszor a riport alanyokat is. A táncműs éveimben meg sem tudom számolni hány előadást néztünk végig. Próbavezetés óra, vagy világítás technika miatt is keresztül-kasul bejártuk az épületet többször is és a táncosok között is vannak ismerőseim. Többek között ezért is vettem meg a könyvet. Minden történet annyira természetes és magától értetődő volt számomra, a szaknyelv is, amiből belecsempészett a leírásba. Viszont pont ez gondolkodtatott el. A magam részéről köszönöm ezt a kis időutazást, szép emlékeket idézett. Tetszett a könyv, bár voltak hiányosságai. Nekem pont az jött be, hogy sok volt az idézet, mert a szerzőnő azért nem egy Pulitzer-díjas újságíró, szóval nem volt baj, hogy kevesebbet olvastunk tőle. Tetszett, hogy sok olyan kérdést feltett, amit mind szeretnénk egyszer, és azokra lányoktól, fiúktól, koreográfusoktól egyaránt választ kaptunk, mindenki oldaláról megismerve az indokokat. Nagyon szerettem, hogy egy előadás színpadra állításának folyamatát az elejétől a végéig figyelemmel kísérhettük, ténylegesen bejárva a kulisszákat.

Ugyanakkor szerintem egy picit cukormázasra sikerült, tekintve, hogy általában csak a nehézségekről és a fájdalomról hallunk a szakmával kapcsolatban. Itt viszont kissé az volt az érzésem, hogy egy kimondatlan megállapodás alapján mindenki csak a jókat mondta, kerülve az igazán durva sztorikat. Ez persze nem olyan hatalmas probléma, mert biztos vagyok benne, hogy a balettnek legalább ugyanannyi szép pillanatot is köszönhetnek a táncosok, csupán lehetett volna konyv: A fuggony mogott - A balett titkos vilaga is. Emellett úgy gondolom, a sok fénykép között elférhett volna egy kisebb arcképcsarnok is, hogy "konyv: A fuggony mogott - A balett titkos vilaga" kíváncsi olvasónak ne kelljen minden alkalommal a Google-t hívnia segítségül, amikor új névvel találkozik egy-egy interjú végén. Mindezeken túl nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a mindenképpen hiánypótló művet, megmelengette a táncos szívemet. A csillogó ruhák és gyönyörű díszek valódi emberi sorsokat rejtenek. Egy ideig kedvetlenül olvastam. Amikor látta, mennyire nem érdekel, azt mondta, hogy csak olvassam, mert az, hogy mennyi könyvet olvasunk el életünk során, és milyen mélységeiben ismerünk meg más kultúrákat, lejön a színpadi szereplésünkből.

Ha az anyagot le kell pusztítani, jó trükk sajtreszelővel elreszelni az anyagot. Tudom, hogy viccesen hangzik, de az tudja roncsolni a jelmezt a gombok mentén, az ujjrésznél, vagy az alján. Ettől kap a jelmez egyfajta kopottas külsőt. Te is lábujjhegyen állsz? Természetesen nem. Te is szoknyában táncolsz? Spicc-cipőben táncoltok?