Konyv: Az utazo macska kronikaja - Nem az ut szamit, hanem akivel megteszed


Konyv: Az utazo macska kronikaja - Nem az ut szamit, hanem akivel megteszed

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 266363742
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 16,76

MAGYARÁZAT:Konyv: Az utazo macska kronikaja - Nem az ut szamit, hanem akivel megteszed

Önfejlesztő könyvek. Szórakoztató irodalom. Történelmi könyvek. Young Adult. Művelt Nép Könyvkiadó Kft. Hanem akivel megteszed Nincs készleten. Az utazó macska krónikája - Nem az út számít, hanem akivel megteszed. Néha messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted Nana úton van, de nem biztos benne, hová tart. A lényeg az, hogy imádott gazdája, Szatoru mellett terpeszkedhet az ezüstszínű furgon anyósülésén. Szatoru nagyon szeretne találkozni három régi, ifjúkori barátjával, Nana azonban nem tudja, miért, a férfi pedig nem akarja elmondani. A ritka szelídséggel és humorral elmesélt történet, amely Japán változó évszakaiban játszódik, az élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét mutatja be. Arra tanít, hogy tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk. Több mint egymillió olvasót indított már meg világszerte a kedvesség és igazság üzenete. Egy csodálatos történet hűségről és barátságról. Hűségprogrammal elérhető ár: Ft. A ház a tengernél Santa Montefiore. Útmutató a rövid és boldog élethez Király Márk. Az acél csók Jeffery Deaver. Lilly előtt Aurora Rose Reynolds. A kandahári fogoly. Buja fortélyok Lora Leigh. Ön elavult böngészőt használ! A jobb felhasználói élmény érdekében kérjük, frissítse böngészőjét.

To browse Academia. Remember me on this computer. Enter the email address you signed up with and we'll email you a reset link. Need an account? Click here to sign up. Download Free PDF. László Sebők. A short summary of this paper. Arikawa Hiro - Az utazo macska kronikaja. Köszönjük a vásárlást a szerző és a kiadó, valamint a terjesztő nevében is. Vásárlásával támogatta, hogy Magyarországon az elektronikus könyvkiadás fejlődni tudjon, a digitális kereskedelemben kapható könyvek választéka egyre szélesebb legyen. Köszönjük, és reméljük webáruházunkban hamarosan viszontlátjuk. All rights reserved. First Published in Japan in by Kodansha Ltd. Nana útra kel, de nem tudja biztosan, hová tart. Neki csak az a fontos, hogy ott ülhet az ő hőn szeretett Szatoruja mellett az ezüstszín furgon első ülésén. Szatoru a régi szép időkben megismert három barátját látogatja sorra, de Nanának fogalma sincs, miért, Szatoru meg nem akarja elárulni. Nana gyengéd humorral elbeszélt története, ami Japán változó évszakait is megörökíti, az élet váratlan kitérőinek örömeiről és csodájáról szól. Barátságról és magányról, meg arról, hogy mindig tudjuk, mikor kell adni, és mikor kell elfogadni.

Arról, hogy mindaz, amit szeretetből teszünk, legyen az jelentéktelen apróság vagy nagyszerű tett, hogyan képes megváltoztatni az életünket. Előszó A név nélküli macska Macska vagyok. Ez idáig nincs nevem. Él egy híres macska az országban, aki egyszer szó szerint ezt mondta. Fogalmam sincs, az a macska mennyire számít nagyszerűnek, de ha az a kérdés, hogy valakinek van-e neve, vagy sincs, én vagyok az abszolút befutó. Az már más tészta, hogy tetszik-e az enyém, kezdve azzal, hogy látványosan ellentmond a "konyv: Az utazo macska kronikaja - Nem az ut szamit," mivel kandúr volnék vagy mi. Körülbelül öt éve kaptam — nagyjából amikor nagykorú lettem. Akkoriban legtöbbször egy ezüstszínű furgon motorházfedelén aludtam. Hogy miért ott? Mert onnan soha senki nem kergetett el. Az emberek voltaképp csak nagyra nőtt majmok, akik felegyenesedve járnak, de igencsak el vannak telve maguktól. Bármikor, bárhol lazán ott hagyják a kocsijukat, kitéve az "konyv: Az utazo macska kronikaja - Nem az ut szamit" kénye-kedvének, de ha pár mancsnyomot pillantanak meg a fényezésen, rögtön ott a világvége. Nekem mindenesetre az az ezüst motorházfedél volt a kedvenc alvóhelyem. Még télen is úgy megtartotta a nap melegét, mint a pirítós, keresve sem találhattam volna megfelelőbb alkalmatosságot egy kis napközbeni szunyókáláshoz. Nem is tágítottam onnan, míg meg nem érkezett a tavasz, ami azt jelentette, hogy egyszer végigment felettem az összes évszak.

Egy nap ott fekszem összegömbölyödve, félálomban, amikor egyszer csak barátságos, intenzív tekintetet érzek magamon. Egy hangyányit kinyitottam a szememet, és egy hórihorgas fiatalemberre esett a tekintetem, aki összeszűkült szemmel méregetett, ahogy ott fekszem. Meghiszem azt. Van ezzel valami probléma? Mondták már mások is. Inkább ne, köszönöm. Felé legyintettem az egyik mellső lábammal, remélve, hogy érzékeli az elutasítást, ha mégoly barátságos is. Mégis, neked mennyire tetszene, ha azzal ver fel valaki álmodból, hogy széltében-hosszában végiggyömöszöl? Ez aztán rámenős figura. És milyen igaza van. Jó lenne, ha valamivel jóvátennéd, hogy megzavartad az álmomat. Ekkor zizegést hallottam. Felkaptam a fejemet. A pasas keze eltűnt egy műanyag szatyorban. Konyv: Az utazo macska kronikaja - Nem az ut szamit törd magad, fiacskám. A koldus nem válogat. Az a szárított hús egész jónak tűnik. Szusszantottam egyet a zacskóból kikandikáló csomag felé, mire a férfi, ferde mosollyal az arcán, megpaskolta a fejemet. Hé, halló, csak lassan a testtel! Ne szaladjunk ennyire előre. Túl fűszeres, azt mondod? Szerinted egy ilyen éhes csavargó, mint én, törődik jottányit is az egészségével? Bedobni valamit a korgó gyomorba, de tüstént — ez az elsődleges szempont. Végül a pasas kihalászott egy szelet sült csirkét egy szendvicsből, lefejtette róla a tészta maradékát, aztán a húst a tenyerére fektette, és az orrom elé tartotta. Csak nem azt akarod, hogy hanem akivel megteszed a kezedből egyek?

Tán azt reméled, hogy ettől majd olyan hű, de nagy barátságba konyv: Az utazo macska kronikaja - Nem az ut szamit Nem vagyok ám én ilyen könnyen kapható. De ami azt illeti, nem túl gyakran van részem abban az élvezetben, hogy friss húsfélét ehessek… ez meg igazán szaftos-zamatosnak tűnik… így hát, gondoltam magamban, hajlandó leszek némi kompromisszumra. Miközben bekebeleztem a csirkét, éreztem, ahogy néhány ujj az államról a fülem mögé kúszik. A fickó gyengéden megvakargatott. Szó se róla, nyilván megengedem egy emberi lénynek, aki étellel lát el, hogy egy másodpercig hozzám érjen, de az a helyzet, hogy ez a srác értette a csíziót. Ha hajlandó pár további ínyencfalattal is megdobni, simán megkaphatja az államat is, ha vakarászni akar. Az arcommal nekidörgölőztem a tenyerének. A férfi mosolygott, kivette a szendvicsből a másik húst is, megtisztogatta a rátapadt tésztától, és azt is elém tartotta. Szívesen közöltem volna vele, hogy a zsemlét sem utasítanám vissza, mert az csak még jobban eltöltené a gyomrom. Hagytam még egy kicsit neki, hogy simogasson, fizetségként a kajáért, de aztán itt volt az idő, hogy bezárjon a bazár. Már épp emeltem volna a mancsomat, hogy útjára bocsássam, amikor megszólalt: — Rendben, később még találkozunk. Azzal elhúzta a kezét, és tovasétált, egyenesen a bérház lépcsőháza felé.

Hát így ismerkedtünk meg. Nem sokkal később nevet adott nekem. Attól a naptól kezdve minden este ott várt egy adag ízletes macskaeledel az ezüstszín furgon alatt. Egy emberi maréknyi, azaz egy macska számára teljes adag, közvetlenül a hátsó kerék mellett. Ha épp arra jártam, amikor a pasas felbukkant az ételemmel, mindig megragadta az alkalmat, hogy egy kicsit hozzám érhessen, de ha nem voltam ott, csak alázatosan elhelyezte az adományt, és eltűnt. Elő-előfordult, hogy egy másik macska szemfülesebb volt, vagy az ember több napig távol járt, én meg ott vártam az ínyencfalatjaimra egész éjjel hiába. De nagy többségében számíthattam rá napi egy étkezés erejéig. Az emberi lények elég hebehurgyák tudnak lenni, így hát sosem bízom meg bennük százszázalékosan. A kóbor macskák számára az egyik legfontosabb készség, hogy komplex kapcsolati hálót legyenek képesek fenntartani, mert az utcán csak így lehet módjuk a túlélésre. Afféle ismerősök, akik elég jól megértik egymást. Na, ilyenek lettünk mi a férfival. De mire ez a kényelmes viszony kialakult köztünk, a végzet közbe is szólt, és mindent feje tetejére állított. És a végzet kutya fájdalmas tud lenni. Egy éjjel átszaladtam az úton, ám hirtelen egy kocsi reflektorának fénypászmájában találtam magamat. Már éppen tovább akartam rohanni, amikor fülsiketítő dudálás zaja ütötte meg a fülemet. És ez a hang jelezte azt a pillanatot, amikor minden elromlott. Megriadtam, egy tizedmásodperccel később ugrottam félre a kelleténél, és csatt! Az út menti bozótban tértem magamhoz. A fájdalmat, ami keresztülcikázott a testemen, semmiféle korábban tapasztalt érzéshez nem tudtam hasonlítani. De életben voltam.

Káromkodtam, és megpróbáltam felállni, sőt még egy sikítás is kiszaladt belőlem. A jobb hátsó lábam annyira fájt, hogy az valami hihetetlen. Visszaroskadtam a földre, és a felsőtestemet úgy görbítettem, hogy meg tudjam nyalni a sebet, mire azt látom — te atyaég! A harapott és vágott sebeket általában magam is el tudom látni a nyelvem segítségével, de ez az eset kifogott rajtam. A helyzet, ahogy a metsző fájdalom ködén keresztül szemlélek egy lábamból kiálló csontot, nem töltött el optimizmussal. Mit kéne tennem? Mit tehetnék egyáltalán?