Konyv: A betoro, aki portyara indult


Konyv: A betoro, aki portyara indult

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 513670559
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 5,50

MAGYARÁZAT:Konyv: A betoro, aki portyara indult

Választott szakmája viszont sokak szemében nem igazán népszerű. Bernie betörő, aki modern Robin Hood módjára könnyedén szabadítja meg értékeitől New York tehetősebb lakóit. A szegényektől, állítja Bernie, ugyanis nem lehet mit ellopni. Bernie azonban nem tökéletes. Néha követ el hibákat. Most például azt, hogy egy ismeretlen megbízásából betör egy tehetős férfi lakásába. Aztán azt, hogy akkor is ott van, amikor a rendőrök rátörik az ajtót. Végül azt, hogy nem veszik észre a hálószobában a frissen megölt férfi holttesttét. Mivel minden afelé mutat, hogy ő a gyilkos, Bernie az egyetlen épeszű megoldást választja: konyv: A betoro. Abból nem lehet nagy baj. Így veszik kezdetét Bernie Rhodenbarr első kalandja, amelyben meg kell találnia az igazi gyilkost, fel kell kutatnia egy titokzatos kék dobozt, el kell igazodnia korrupt rendőrök és cselszövő nők között, arról nem is beszélve, hogy a… tovább. Így veszik kezdetét Bernie Rhodenbarr első kalandja, amelyben meg kell találnia az igazi gyilkost, fel kell kutatnia egy titokzatos kék dobozt, el kell igazodnia korrupt rendőrök és cselszövő nők között, arról nem is beszélve, hogy a parókája minduntalan le akar csúszni a fejéről. Eredeti megjelenés éve: Nem is értem, aki portyara indult kerülhettük el eddig egymást Lawrence Blockkal?! Épp a zsánerem pedig az ironikus humorával! Bernie is azonnal belopta magát a szívembe, még szerencse, hogy rengeteg lehetőségünk lesz az ismeretség elmélyítésére. Fordulatos történet, es évek, kevés vér, sok ötlet: nekem ennél több nem is kell egy jó krimihez. Beállok a rajongók közé! Lett egy újabb kedvencem, és egy újabb sorozat, illetve szerző, aminek-akinek az összes könyvét el kell olvasnom. Szerintem ezzel mindent elmondtam. Nagyszerű krimi, és végre nem a pipázós brit detektív, aki hegedűn játszik és kokaint lő be magának, és nem is a Humphrey Bogart-féle ballonkabátos, aki portyara indult, rezignált, jó dumájú, folyton szexisen cigiző magándetektív oldja meg a rejtélyt, hanem éppenhogycsak… na, ki fogja kitalálni?

Annyira megtetszett az egész, hogy egyszer csak úgy poénból be fogok törni… mondjuk magamhoz. Vigyáznom kell, föl ne ébresszem magamat. Konyv: A betoro kalandjai a legjópofább krimik közé tartozik, amit valaha olvastam. Itt még holmi hulla se zavarja meg a kedélygörbét: maximum főhősünk berzenkedik miatta, hisz ő a fő gyanúsított. Így hát nyomozásba kezd és parókát húz, mert a műbajusz rémesen áll. Vidám, felhőtlen olvasmány, talpraesett betörőnk pedig teljesen szimpatikus figura. Illetve hulla. Később meg egy levelező tanfolyamot is elvégeztem. Egy cég szervezte Ohióban. Szerintem csak betörők végzik el. Elôhúzta gumibotját a tokjából, és ritmusosan ütögette a tenyeréhez. Az elkövetkező pillanatok kicsit kaotikusra sikerültek: Loren igyekezett elmagyarázni, hogy a felesége azért bika, mert akkor született, mire én azt akartam megtudni, miért fontos, hogy milyen jegyben születtem, Ray meg piszkosul sajnálta, hogy feltette a kérdést. Úgy látszott, Loren vonzza magához az általános kavarodást. Már elég régóta itt várakozik ez a könyv a polcomon és egy kihívás kellett hozzá, hogy el is olvassam végre, amit szerencsére nem bántam meg. Főszereplőnk, Bernie, egy igencsak szerethető karakter, amin jómagam is meglepődtem, tekintettel arra, hogy mégiscsak egy betörő. Amit viszont mesterien művel. Egyik megbízása alkalmával viszont egy gyilkosság első számú gyanusítottja lesz, és innen kezdődnek főhősünk megpróbáltatásai.

Egy igazán szórakoztató, könnyű olvasmányt kaptam, kíváncsi vagyok a folytatásokra is. Két éve halogattam ennek a könyvnek az elolvasását. Nem is konyv: A betoro, hogy miért. Talán mert teljesen ismeretlen számomra az író, és a történetet sem tartottam túl meggyőzőnek a fülszöveg alapján. Szerencsére a könyv elfeledtette velem az előítéleteimet. Ez a történet egy remekmű. Vannak túlírt regények, vannak sztorik, amik önmagukban nem érdemelnének nyomdafestéket, annyira vérszegények. És vannak az ehhez hasonló könyvek. A történet bár próbál kibújni a kereteiből, konyv: A betoro tipikus marad. A szó legjobb értelmében. A betörés, a zárak rejtelmei, mint központi motívumok végig stabil vázat alkotnak. Újra és újra visszatérnek bizonyos témák, állandó az ironikus önreflexió és a humor, és ahogy haladunk előre, egyre több rétegre bukkanunk a felszín alatt. Tökéletesek az arányok, ebben a sztoriban ennyi volt. Ha ennél rövidebb vagy egyszerűbb lett volna, vagy ha hosszabb és lazább, akkor talán már holnap elfelejteném. Ezzel szemben így, ebben a formában és terjedelemben az egyik kedvencem lett, amit még valószínűleg sokszor el fogok olvasni. A betörő, aki… sorozat első, ben megjelent része volt az első olvasásom Lawrence Blocktól. A rövidke, sziporkázó humorral és váratlan fordulatokkal teli könyv az első pár oldal után megvett kilóra.

Azoknak az olvasóknak például tökéletes, akik ódzkodnak a túlságosan véres krimiktől, de azért kívánnak olvasni ebben a műfajban is. Nekik melegen ajánlom. Nagyon sajnálom, hogy a közeljövőben nem tudok hozzájutni a sorozat többi részéhez, nagyon szívesen olvasnám. A történet egy igazán szeretetre méltó és barátságos betörőről, Bernie Rhodenbarr kalandjairól szól. Ő a kedvenc tolvajom. Én is. Nem elég, hogy egy ismeretlen tag megbízásából tör be dúsgazdag férfi lakásába s nem veszi észre a tulaj hulláját gondolom, senkit sem lep meg az, hogy őt gyanúsítjákmég spoiler. Könnyed, szórakoztató krimi, amely pár nap alatt elolvasható, és még a véres történetektől tartó olvasóknak is simán beleférhet. Kedveltem a szereplőket, a főhős Berniet különösen. Tetszett ez a magát komolyan vevő betörő szerepkör, és sokszor meg is mosolyogtatott. Krimiből is jól esik néha a könnyedebb fajsúlyú. Hogy én mennyire ki voltam éhezve egy ilyen típusú krimire! Tény, hogy mostanság jobbnál jobb, többnél több zseniális krimi jelenik meg. Azonban érezhető, hogy az emberek ingerküszöbe mennyire megnőtt, hisz lassan egy jó krimihez elengedhetetlen a brutális, lehetőleg részletgazdagon leírt sorozatgyilkosság. Mondjuk ezzel nem értek egyet, de ugye ízlések és pofonok. Én meg öregszem na ezzel se értek egyet. Engem a krimikben a nyomozás menete, a csavarok és meglepetések fognak meg. És bizony jól esik, ha az író átver, miközben szentül meg vagyok győződve nyomozói zsenialitásomról és azt hiszem tudom ki a gyilkos, aztán jól pofára esek. Block regényétől mindezt megkaptam, plusz a humort konyv: A betoro, amire nem számítottam. Aki portyara indult klasszikus krimi.

Imádtam és természetesen folytatom. Élveztem a betörő kalandját. Maga a bűnügy nem volt túl nagy intellektuális kaland, de még így is csak a felét találtam ki, mielőtt Bernie megoldotta volna. Vidám figura a betörő, aki megélhetésből lop, ettől még nem kellene persze, hogy ilyen szimpatikus legyen, és az sem, hogy megértők legyünk a szakmájával szemben, mégis… Magamban abban maradtam, hogy ez fikció, és egy fikcióban még a betörő is ember aki szerethető, a kalandja lehet szórakoztató, sőt, még szurkolhatok is neki, hogy kimásszon a slamasztikából, és konyv: A betoro visszatérhessen a dolgos hétköznapokhoz. Fő, hogy maradjon mindez fikció. Sajnos mesélhetnék, hogyan is néz ki ez a valóságban. Hű, de jó kis krimi volt. Nagyon jól szórakoztam rajta. Egyszerűnem túl véresnem könnyen kiszámítható. Pont nekem lett írva. Az elidegenedés modern betegség, amelyet csak súlyosbít egy visszavonult életet élő betörő magányos természete. Körülbelül annyi esélyem volt megvesztegetni pénzzel, mint egy rabbit egy disznóhúsos szendviccsel. Minden reggel emelt fővel kell felkelni, és ha csak az adott napra koncentrál az ember, akkor ki lehet bírni. Mindegy, nekem megéri az a havi kilencven dolcsi, hogy valami hülye ne aludjon az ágyamban vagy üljön a vécémre. Vagy úgy. Rodney nem tudta, de az a hülye, aki a színes lepedői közt konyv: A betoro szuszog, és elégedetten trónol konyv: A betoro fajanszán, nem lesz más, mint Bernie Rhodenbarr.

És még csak nem is fizetek neki kilencven dollárt, hogy ilyen kiváltságos életben legyen részem. Elég nyilvánvaló, hogy sokkal értelmesebb és kifizetődőbb több pénzzel kijönni a lakásból, mint amennyivel bementem. Egyszer nagyon belemerültem, és elkezdtem könyveket venni a lakatosmesterségről. A börtönben volt egy pali, aki szintén beiratkozott egy ilyenre, és minden hónapban kapott egy zárat teljes leírással. Ott ült a cellájában, és órákon keresztül gyakorolta, hogyan kell kinyitni. A szentségit neki, micsoda rendetlenség! Én mindig rendszerető betörő voltam, tiszteletben tartottam mások tulajdonát, függetlenül attól, hogy elvittem-e magammal vagy sem. Rod hifitornyán bekapcsoltam a rádiót, halkra állítottam, és "konyv: A betoro," hogy véget érjen a zene, s meghallgathassam a híreket.

Bernie ismét az ágy alatt kénytelen meghúzni magát, miután a lakás — ahová egy hirtelen ötlettől vezérelve tört be — tulajdonosa hazatér, és nem egészen önszántából az ágyra veti magát egy férfival. Az már csak másnap derül ki, hogy Bernie-t több biztonsági kamera is felvette, amint a környéken sétál. Ez csupán azért kellemetlen, mert közben egy rablógyilkosságot is elkövettek a közelben. Alig sikerül tisztáznia konyv: A betoro a vádak alól, amikor megjelenik a boltjában egy kövér ember, és egy tizenhárom dolláros könyvért ezerháromszáz dollárt fizet, majd a sarkon agyonlövik. Egy nagyvárosban hétköznapi események ezek, ám Bernie megtalálja a közös pontot, és csupán akkor zavarodik össze egy pillanatra, amikor összeakad saját maga álnevével. Vagy álnéven élő változatával. Vagy valakivel, akinek az az igazi neve, amit ő álnévként használ. Eredeti megjelenés éve: Most hogy nézzem ezt a könyvet? Mint Bernie-történet vagy mint krimi? Meg kell mondjam, Nyájas Olvasó, hogy ha krimiként akarod olvasni, akkor jobb, ha nem kezdesz bele. A könyv feléig, vagy még tovább, fel sem tűnik, hogy itt bonyolódik egy bűntény és a mi betörőnk azt meg is fogja oldani. Csupán az utolsó 50 oldalon magyarázzák el, mi történt, s egy jó pár olyan dolog hangzik el, amire úgy érzzük, nem is voltunk kíváncsiak, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a bűntény szálai nekem, olvasónak aki portyara indult voltak jól felépítve. És mégis, nekem nagyon tetszett ez a könyv. Nem mint krimi, hanem mint könyv. Sok jó szöveg van benne, sok Bernie, akinek a szerelmi élete is mintha komolyodna. Én szurkolok neki, hogy végre egy állandó bb aki portyara indult leljen! McLel :P Különös és egyben kellemes meglepetésként ért először, hogy ebben a részben már szerepel az internet, a netes társkeresők és a mobiltelefon, még ha a vonalast is szorgosan használják továbbra is szerintem többet, mint a cselekmény idejével "aki portyara indult" minálunk.

Persze, azonnal tudtam, hogy azért van így, mert az eredeti megjelenés éveés akkor már tényleg teljesen át volt itatva ezekkel az életünk. Csak furi volt nekem elsőre, mivel Bernie világában eddig ezek nem szerepeltek. Ebből is látszik, hogy ez nem egy hermetikusan zárt világ, hanem a korral és a szerzővel együtt fejlődik. Nekem tetszett. Rendesen kikapcsolt, alig vártam, hogy olvashassam, gyorsan be is faltam. Nem izgultam magam halálra, de azért kíváncsi voltam. Szerintem a krimi elég hamar beindul, ha az ember ismeri a Betörő-könyveket, valami betöréssel keveredik bele Bernie a balhéba, Ray beviszi, Wally kihozza, stb. Block mellesleg valamiképpen vonzódik Kelet-Európához, valahogy úgy, mint mi a mesebeli Kelethez már aki, plusz aki ismeri a Keletet, az már nem tartozik ideolyanok nála ezek a kis államok pl. Jó is ez, nem kell itten realistáskodni, Bényei is azt mondja, hogy a krimi éppen ellentéte a realista regénynek. Nem teljesen értem, mit mond ezzel, de erre a könyvre igaz, mert annyira valószínűtlen, hogy csak na — már ha a valóságot valami nagy, káoszos izének tartjuk, amiben semmi rend nincs: mint a realista regények. Kivéve persze a nagyok, Tolsztoj és Dosztojevszkij. A sorozatnak számomra leggyengébbnek tűnő darabja ez az utolsó kötet. A legvastagabb is, és szükségtelenül az. Az első 50 oldalt az idős szerző — Block 72 éves a könyv megjelenésekor — igen bőbeszédűen írta meg. A tőle már megszokott humor is megkopott, nemhogy nevetni, de még mosolyogni sem lehetett semmin. Persze az is lehetséges, hogy már elfásult az olvasó a tíz rész sztereotippá váló fordulatain. Összességében nem volt rossz, de azért örülök, hogy egyelőre nem kell több A betörő, aki -t olvasnom, legalább is mindaddig, amíg Block nem akarja a A sorozat jobb darabjai közé sorolnám, bár most meg megint kissé túlkomplikálta a szálakat.

De hozta a megszokott kellemes konyv: A betoro, klassz agypihentető olvasmány zűrös napok után. Azt hiszem, túl hosszúra nyúlt ez a sorozat. Az első részeket nagyon élveztem, tetszettek a fordulatok, a szövege, a szereplők beszédmódja. A könyvek egy kaptafára készülte, a kétmondatos zanzája mind a tíznek ugyanaz, a bővebb tartalomkifejtésben a nevek, helyszínek változnának. Ennek ellenére kb. Utána sajnos nem tudott megújulni, vagy valami újdonságot behozni, a betörő balfékeskedett és jószívűsködött, Carolyn kontrázott neki és csajozott, Ray pedig, nos az ő zsebe sosem tud tele lenni. A konyv: A betoro ebben a kötetben határozottan idegesítettek, az ismétlődés hatása az unalom, a stílus változatlansága már modorosság. Sajnálom, többet vártam, a sorozat nagyon jól indult, és laposan érkezett. Pedig "aki portyara indult" voltam. A szokásos megbízható elemek, Bernie, betörések, véletlenek, könyv és a végén a szembesítés. Aki ismeri Bernie történeteit, nem csalódhat! A könyv a Lawrence Blocktól megszokott betörős történet a szokásos könnyed stílus és zseniálisan összetett, csavaros megoldás a végén. Ray stílusa megváltozott, ebben a részben és a sorozat 9. Én úgy emlékszem csak a 9. Lehet, hogy a kiadónál rájöttek, hogy ezzel egyedibbé tehetik Ray figuráját, ami sikerült is, de nem pont az utolsó 2 résznél kellett volna konyv: A betoro ezt a stílust.

Ha nem alkalmazták minden résznél, inkább kihagyhatták volna… A másik ami szintén a kiadó hibája. Kevés olyan spoileres fülszöveget olvastam, mint Lawrence Block betörős könyvei. Ez alól egyetlen agave kiadó által kiadott rész sem kivétel a 2. Az utolsó részre ez fokozottan érvényes! Gyakorlatilag a könyv cselekményének összes!!! Olyan dolgokat, amiket normál esetben a könyv olvasásakor kellene megtudni, nem a fülszövegből. Itt ennél a Nagyon furcsa volt egy Scudder-történet után Block egyik betörős regényébe kezdeni. Először döcögősen is ment, nehezen olvastam, de aztán beindult a történet, egyre jobb és jobb párbeszédek követték egymást, és a szokásos nagyon szórakoztató krimi kerekedett belőle. Igaz, hogy a Scudder-regények sokkal mélyebbek, okosabbak, stílusosabbak, de Bernie Rhodenbarr történetei igazi kikapcsolódást nyújtanak. Az AGAVE kiadó befejezettnek nyilvánította Lawrence Block betörős sorozatát, legalábbis addig, amíg a szerző egy újabb kötettel nem rukkol elő. A sorozat eleddig befejező darabja A Betörő, aki portyára indult címet viseli. A könyv híven követi elődjei hagyományát. No de milyen is ez a széria? Bernie, Mrs. Rhodenbarr kicsike fiacskája egy valami dologhoz ért igazán az életben, mégpedig mások helyiségébe észrevétlenül és illetéktelenül behatolni. Tisztában van azzal, hogy e tevékenységével súlyosan megsérti a társadalom alapvető normakövetelményeit, de mit lehet tenni, ehhez ért és nem máshoz, sőt mi több, még szereti is, amit csinál. Hány ember mondhatja azt el magáról, aki portyara indult a munkája a hivatása, a hivatása az élete.

Bernie persze halad a korral, kell egy olyan tevékenység, amelyet a társadalom éber tekintete is méltányol. Bernie a betörésen kívül a könyveket szereti, így antikváriumot nyit, amely hobbinak sem kevés, ezenkívül fedőtevékenységként is kiválóan funkcionál. Barátja és társa a bűnben Carolyn, a Pudliművek kedves tulajdonosa, aki a lányokat, nyilván ezért ápolhatnak hosszú és közeli barátságot szeretett hőseink. Bernie sosem iszik, amikor munkába megy. Tiszta fejjel lehet csak mások tulajdonát elemelni. A munkája emberünket improvizációra sarkallja, hiszen szinte mindig valami nem várt esemény zavarja meg ténykedése közben. "Konyv: A betoro" baj általában abból adódik, hogy Bernie egy holttestbe botlik, és mire észbe kap, ő az, akinek a képét a rendőrségi híradásokban, mint gyanúsított ország-világ színe elé tárják. Mindezek miatt Bernie-ben hamar kialakult egy szükség, amelyre sosem vágyott. Nyomoznia kell ugyanis ahhoz, hogy hírnevét és becsületét tisztára mossa, legalábbis ne legyen rajta más folt, mint amilyen eddig rajta konyv: A betoro. Bernie ismerőse, mondhatni idővel barátja Ray Kirschman, aki persze csöppet sem érdektelen az ügy végkimenetelében, asszisztál a mutatványoknál. Block az egyes történetei végén Bernie invitálására az ügy érintettjei részvételével tartott szeánszon rántja le a leplet konyv: A betoro titkok sűrű szövetéről. Ez a gesztus egyértelműen a Poirot-féle krimik felé történő tisztelgés és egyben fricska is azok számára, hiszen amikor már nem lehet fokozni a dramaturgiát, akkor Block úgy dönt, lepleződjön le az igazság.

Az olvasónak még fogalma sincs, hogy mi történt, Bernie fű alatt már tudja, de leginkább sejti. Az érintettek előtt megtartott kiselőadás során aztán úgy játssza ki kártyáit, hogy a bűnösök lelepleződjenek, és persze ő is jól járjon. Bernie alakja ekképpen egyfajta görbe tükör a nagy mester Agatha Christie főhősének. A mindenttudó zseni egy cseppet sem mintapolgár, de az erkölcsi igényünket helyreállítja. Bernie alakja olyannyira szerethető, hogy megbocsátunk neki minden ballépést. Tulajdonképpen, ha valaki kirabolna, szeretném, ha Bernie lenne az. Block Bernie-történetei a fent felvázolt forgatókönyv szerint működnek, persze a szajré, a holttest, a körülmények változnak, de a sztori magja mindig hasonló. Mitől lehet mégis érdekes ez? Block sajátos humora, amely leginkább Bernie és Carolyn párbeszédeiben van leginkább elemében, átírja a krimi szabályait. Meggyőződésem, hogy a bűntény leleplezése, a megoldás Bernie estében tulajdonképpen csak aki portyara indult, ezt erősíti Block azzal is, hogy konyv: A betoro nyomozás során csak nagy ritkán köt valamit az orrunkra. Azt látjuk, hogy Bernie mintha nyomon lenne már, de fogalmunk sincs, hogy miért és hogyan. A lényeg a humor és persze Bernie és társai szerethető figurái. E köré épül Block sorozata. A legújabb könyvben sincs másképp: Bernie egyik este belső hangtól vezérelve portyára indul.

Miközben kirámolná a kiszemelt lakást, a tulajdonosa éppen hazatér, ám nem egyedül tesz ezt. Bernie kénytelen a tett helyszíne alatt figyelemmel kísérni, ahogy a ház tulajdonosa egy férfivel — nem éppen önszántából — ágyba bújik. Ebből m ég nem szrmazna Bernienke baja, mert végül sikerült a lakásból úgy távoznia, mintha ott sem lett volna. Másnap azonban kiderül, hogy portyája közben egy külső biztonsági kamera rögzítette, ahogy a környéken sétál.