Konyv: A facebook jelenseg - A kozossegi halo valodi tortenete


Konyv: A facebook jelenseg - A kozossegi halo valodi tortenete

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 990611121
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 6,49

MAGYARÁZAT:Konyv: A facebook jelenseg - A kozossegi halo valodi tortenete

Már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél. Elhatároztam, hogy meglátogatom, s fölújítom vele régi barátságunkat. Tíz éve nem érintkeztünk akkor. Hogy mi történt közöttünk? Isten tudja. Nem haragudtunk mi egymásra. Legalábbis nem úgy, mint a többi emberek. De miután elmúltam harmincéves, terhemre kezdett lenni. Sértett a léhasága. Untam ódivatú, magas-nyitott gallérjait, vékony-sárga nyakkendőit, és vastag-zöld szójátékait is. Fárasztott az eredetieskedése. Állandóan kisebb-nagyobb botrányokba kevert. A sétaúton például, amint egymás mellett haladtunk, minden magyarázat nélkül kirántott kabátja belső zsebéből egy konyhakést, s a járókelők ámulatára élesíteni kezdte a járdát szegélyező keramitköveken. Vagy egy szegény vak embert szólított meg igen udvariasan, hogy venné ki szeméből azt a porszemet, mely imént hullott belé. Vagy egyszer, mikor csupa előkelő embert vártam vacsorára, akitől sorsom és pályám függött, főszerkesztőket, politikusokat - méltóságos és kegyelmes urakat - s ő szintén konyv: A facebook jelenseg - A kozossegi halo valodi tortenete volt hozzám, cselédjeimmel orvul befűttetett a fürdőszobába, vendégeimet nyomban érkezésük után félrevonta, értésükre adta, hogy az én házamban valami régi, titokzatos - sajnos, nem részletezhető - családi hagyomány vagy babona azt követeli, hogy a vendégek a vacsora előtt kivétel nélkül megfürödjenek, s ezt a képtelen ügyet oly ördögi tapintattal, agyafúrtsággal és ékesszólással védelmezte, hogy a jóhiszemű áldozatok, akik először é s utoljára tiszteltek meg jelenlétükkel, tudtomon kívül valamennyien meg is fürödtek, a hitvesükkel együtt, aztán a rossz tréfához jó arcot vágva az asztalhoz ültek, mintha mi se történt volna.

Az ilyen diákcsínyek hajdan szórakoztattak. Most, férfikorom kezdetén, inkább bosszantottak. Attól tartottam, hogy esetleg veszélyeztetik az én komolyságom is. Egy szót se szóltam neki. Mégis - bevallom - nemegyszer pirultam miatta. Ő maga hasonlóan lehetett énvelem. Belül, a lelke mélyén, valószínűleg lenézett, hogy ötleteit nem méltányolom annyira, amennyire megérdemelnék. Talán meg is vetett. Nyárspolgárnak tartott, mert előjegyzési naptárt vásároltam, naponta dolgoztam, s belehelyezkedtem a társadalmi közszokásokba. Egy ízben szememre lobbantotta, hogy elfelejtette m fiatalságomat. Hát ebben lehetett némi igazság. De ez az élet rendje. Mindenki ezt teszi. Lassanként, észrevétlenül idegenedtünk el. Én mindezek ellenére értettem őt. Ő is engem. Csakhogy titokban már bírálgattuk egymást. A magyarázkodás, hogy értjük egymást, de mégsem értjük, idegesített mindkettőnket. Ki-ki ment a maga útján. Ő balra. Én jobbra. Tíz hosszú esztendeig éltünk így, anélkül hogy életjelt adtunk volna magunkról. Azért természetesen gondoltam rá. Alig akadt nap, amikor el ne tűnődtem volna, hogy mit művelne-mondana ebben vagy abban a helyzetben. Föl kell tennem, hogy ő is gondolt rám. Végre múltunkat az emlékek oly eleven és lüktető érrendszere hálózta át keresztül-kasul, hogy az nem sorvadhatott el ily gyorsan. Hogy ki volt ő nekem és mi volt, azt bajos volna töviről hegyire elmondani. Ilyesmire nem is vállalkozhatnék. Emlékezetem nem oly régi, mint barátságunk. Ennek kezdete még csecsemőkorom ősemberi homályába vész el. Mióta az eszem tudom, közel volt hozzám. Mindig előttem vagy mögöttem, m indig mellettem vagy ellenem. Imádtam vagy utáltam. Közönyös sohase voltam iránta. Egy téli estén vacsora után a szőnyegen színes kockákból tornyot építettem. Édesanyám le akart fektetni. A dadát küldte értem, mert abban az időben még szoknyában jártam. Már indultam vele. Ekkor egy hang szólalt meg hátam mögött, az ő feledhetetlen hangja:.

Hátrafordultam, s boldogan-ijedten őt pillantottam meg. Először láttam. Bátorítva vigyorgott felém. Belékaroltam, hogy segítsen, de a dada kitépett karjaiból, s hiába toporzékoltam, lefektetett. Konyv: A facebook jelenseg - A kozossegi halo valodi tortenete az ebédnél szüleim kérésére-könyörgésére, jobb meggyőződésem ellenére kanalazni kezdtem a "tápláló és egészséges" lencsefőzeléket, fülembe súgta:. Lojzi bácsi jött szembe velünk, édesapám régi jó cimborája, akit én addig nagyon szerettem és tiszteltem, a százkilós törvényszéki konyv: A facebook jelenseg - A kozossegi halo valodi tortenete. Kalapom megemelve illedelmesen köszöntem. Kornél rám rivallt:. Gyújtsd föl a világot. Nem mertem megtenni, amit tanácsolt. De tetszett, hogy ki meri mondani, amit gondoltam. Hideglelős mosollyal hallgattam. Féltem tőle, és vonzódtam hozzá. Nyári zivatar után egy ázott verébfiókot találtam a rekettyebokor alatt. Ahogy a hittanórán tanultam, tenyeremre tettem, s az irgalmasság testi és lelki cselekedetét gyakorolva, bevittem a konyhába, hogy a tűzhelynél szárítkozzék. Kenyérmorzsát szórtam elébe. Rongyokba bugyoláltam. Karomon dajkálgattam. Sápadtan meredtünk egymásra. Én a fölháborodástól és a részvéttől, ő a kíváncsiságtól és a vérszomjtól. Odavetettem neki a verébfiókot, hogy tegyen vele, amit akar. Kornél ránézett és megszánta. Remegni kezdett. Én gúnyosan elbiggyesztettem a szájam.

Amíg így viaskodtunk, a verébfiók kisurrant a kertbe, eltűnt szemünk elől. Emlékszem, egy őszi alkonyon, úgy hat felé, kihívatott a kapunk elé, s ott titokzatosan-jelentősen újságolta, hogy varázsolni is tud. Valami csillogó fémtárgyat mutatott a markában. Azt mondta, hogy az varázssíp, csak bele kell fújnia, s bármely házat a levegőbe emel, egészen a holdig. Azt mondta, hogy azon az estén a mi házunkat is levegőbe emeli tíz órakor. Azt mondta, hogy ne féljek, csak jól figyeljek, hogy mi fog történni. Akkoriban már nagyobbacska fiú voltam. Hittem is neki, meg nem is. De feldúltan rohantam vissza lakásunkba. Folyton azt lestem, hogy haladnak óránk mutatói. Mindenesetre számot vetettem eddigi életemmel, megbántam bűneimet, s a Szűz Mária-kép elé térdepelve imádkoztam. Tíz felé suhogást hallottam a levegőben és zenét. Házunk lassan, egyenletesen emelkedett fölfelé, a magasban egy kissé megállapodot t, aztán imbolyogva, de éppoly lassan, egyenletesen, amint fölemelkedett, visszaereszkedett a földre. Egy pohár az asztalon megkoccant, s lógólámpánk imbolygott. Pár percig tartott az egész. A többiek semmit se vettek észre. Csak édesanyám halványodott el, amikor rám nézett. Kornéllal való barátságunk akkor mélyült el igazán, amikor homlokunkon feltünedeztek az első pattanások, a kamaszkori tavasz bíborrügyei. Sülve-főve együtt voltunk. Olvastunk és vitatkoztunk. Én ellene szegültem, hevesen cáfolgattam istentelen nézeteit.

Ez a hetedik bejegyzés. Drága Magyar Testvéreink itthon és a Világban! Eleink szavai visszacsengenek! Felpezsdül újra Tiszta, Ősi Vérünk! Csillagösvényen indul Új Világba Népünk! Erőnk visszatérve ledöntünk minden falat…. Béke madarai viszik hangjainkat…. Angyalok szárnyai repítik Ős-Mag-unkat…. Életet ád végre Égi Anyánk méhe:. Fényre lel újra Kárpát Hazánk Népe! Átélve sorsokat…sok-sok ezer évet…. Őseink szavai zengenek hegyeken s vizeken túl:. S alul a víznek árja. Azért a víz az úr! Távoliak halljátok! Tíz az óra ott messze Földön…. Itt "konyv: A facebook jelenseg - A kozossegi halo valodi tortenete" épp a Hajnal köszön…. Tán összeér már Hunok szíve végre! S együtt hoznak dicsfényt e Nemzedékre! Halljátok meg gyenge szavunk ott távol! Lássátok itthon lelkünk tüze pislákol! Lobbantsuk fel Együtt a régi tüzet! Hogy végre Boldogan élhessen e Nemzet! A világban fájó szívvel szerte-szét. Szokhatatlan, hontalan a menedék. Lelkünk mélyén kis Hazánk visszahív. De egyenlőre hiányzik még a híd…. Nehéz sorsunk köveit cipelni kell. Szövetséget kötöttünk Istenünkkel. De mindent kibír Ős MAGyar lelkünk. Hisz az Égiek fogják a kezünk! Mindegy merre élünk millió MAGyar test. Lelkünk az égre fénysugarat fest. A sugarak egyszer lánccá összeérnek. S kiűzik a Földről a gonosz lelkeket! Drága Földem, s Népem! Ó Te őskövületek forrásnépe Mikor ruhátlanul érintett a Nap Mikor áztunk tiszta vízesések alatt Mikor hajunk lágy szélben lobogott S Földünk ontotta a Boldogságot Fénye eljutott galaxisokon túlra Lélek-jelen-lét-ünk ím beteljesedik. Adjatok teret Világítsunk újfent csillagokon át Halljuk meg az időn túli dallamot Mit még ősi Népünk reánk hagyott! MAGyar vagy ősi feladattal jöttél Ezer éveken át bolygók közt repkedtél Tudásoddal lények százaiban éltél S a jelenben mint ízes gyümölcs megértél Burkod fényessége önvalód tükre S a Benned lakozó érzések összessége Testvéreid hívó fényeit vedd észre Ó Te Áldott Hazám lelkünk Bölcsője!

Elárasztja Drága Földem az Örök Fény! A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben konyv: A facebook jelenseg - A kozossegi halo valodi tortenete megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más. Szepes Mária. Teljesítsük be, eleink jóslatát, amiket már Ők is láttak, tudtak!!! Mária nénink volt az egyik legkiemelkedőbb látó, már Ő is tudta, hogy a Mi Nemzedékünk feladata a Nemzetünk, s a Föld lakóinak megmentése!!! Dávid Júlia - A jövő életfája. Kicsiny országunk hatalmas volt Elvették tőlünk az Ősi Hont Életünk táplálja visszavesszük Gyökereinkkel újra Éledünk! Feltámad népünk őseink s a Föld Fényt árasztva jő végtelen jövő Lelkeink megnyugvást találnak. Boldogságot adva Föld Anyának! Hálót fonjunk már Testvér és Barát! Fényeink lássa meg Föld népe! S öltözzünk Napba sok ezer évekre! Tudás Népe többé ne hátrálj! Csillagösvényen induljunk el! Hogy Népünk Támadhasson fel! Új Tavasz Tél van de szívemben Új Tavasz Éled! Új Életet adok én is TE Neked! Elmondom lelkemmel mily csodás a Világ! Hangtalan hallod meg majd lelkem dallamát! Fényünk átragyog már minden sötétségen! Messze űz fájdalmat s minden betegséget! S fényláncunk emel fel Népeket, Nemzeteket! Csillagösvény kapuja fényárban úszik! Boldogasszonyunk Gyermeke Megszületik! Új Életet adok én is már TE Neked! Isten s Jézus által lelkünk egybeolvadt! S Fényláncként a Világnak mutatunk utat!

Te voltál. Ismerős Arcok - Nélküled:. Koncz Zsuzsa - Bódi László - Csodálatos világ. Kowalsky meg a Vega - Egy világon át:. A hetedik te magad légy! E világon ha ütsz tanyát. Egyszer szűljön égő házban. Fölsír a hat, de mire mégy?