Konyv: Az utolso gyarmat


Konyv: Az utolso gyarmat

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 925882796
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 12,94

MAGYARÁZAT:Konyv: Az utolso gyarmat

Kosár mentése Kosár ürítése Pénztár. Az Ön böngészőprogramjában nincsenek engedélyezve a JavaScript-ek! Így az oldalunk fő funkcióit nem tudja használni! Főoldal Könyv Irodalom Szórakoztató irodalom Sci-fi. Katonai szolgálata végeztével John Perry leszerelt, és eseménytelen veteránéveit Huckleberry távoli bolygóján tengeti, ahol a Gyarmati Szövetség falusi békebírójaként a telepesek tyúk- és kecskepereiben szolgáltat igazságot. A korábban a Különleges Erőknél szolgáló feleségével, Jane Sagannel él együtt, több hektáros tanyájukon földet művelnek, és A korábban a Különleges Erőknél szolgáló feleségével, Konyv: Az utolso gyarmat Sagannel él együtt, több hektáros tanyájukon földet művelnek, és büszkeségtől dagadó kebellel figyelik, hogyan cseperedik örökbefogadott lányuk, Zoë. A falusi idill nyolc évét azonban egy csapásra fenekestül felforgatja, amikor a Gyarmati Szövetség fejese kopogtat a portájukon. Az emberek gyarmatbirodalma ugyanis politikai válság szélére sodródott: a maroknyi telepes segítségével létesített egykori kolóniák az évek során annyira megerősödtek, hogy egy ideje maguk konyv: Az utolso gyarmat gyarmatosítási jogot követelnek saját bolygóiknak.

Ki más lehetne rátermettebb kormányzója a baljós nevű Roanoke-ra készülő, tíz külön világról érkezett, önfejű telepesnek, mint Perry, a békebíró és az ellentmondást nem tűrő Sagan? Az új kolóniához a Gyarmati Szövetség nagy reményeket fűz, de nem csak azért, mert ezzel megzabolázhatja az elégedetlenkedő gyarmatokat, hanem egy ennél grandiózusabb, magasztosabb cél hajtja, mely egyben Johnt és Jane-t is a galaktikus politika, ármány és cselszövés legmélyebb vízébe dobja, a fejük felett lebegő háború árnyáról már nem is beszélve Budapest, VI. Budapest, XIII. Budapest XII. Ellenőrizze a készletet az Önhöz közeli üzleteinkben, kattintson az engedélyezéshez. Szállítás: munkanap Akár ingyen szállítással. A termék megvásárlásával kapható: pont. Válassza az Önhöz legközelebb eső átvételi pontot, és vegye át rendelését szállítási díj nélkül, akár egy nap alatt! Budapest, XXII. Libri Kaposvár Plaza Könyvesbolt. Nincs értékelés. Ezek is érdekelhetik Kapcsolódó termékek. Egyre jobban szeretem ezt a sorozatot. Scalzi továbbra is gördülékeny stílusban ír, megmaradt az a fanyar humor is, amit én annyira bírok, de emellett megfigyelhető az is, ahogy kötetről kötetre egyre összetettebb és komolyabb a történet. Az utolsó gyarmat már igencsak bővelkedik politikai és hatalmi játszmákban, taktikázásban, emiatt kissé lassabb folyású, viszont sokkal elgondolkodtatóbb és konyv: Az utolso gyarmat meglepetésben is lesz részünk, ami az események kimenetelét illeti. Többször is leesett az állam, mert teljesen más történt, mint amire számítottam. Aki még nem olvasta a sorozatot, az vegye meg és kezdje el, mert ezt biztosan nem bánja meg, az utóbbi idők legjobb sci-fije. Még több a szerzőtől Kategória bestsellerei Kiadói újdonságok.

A lázadás hangjai John Scalzi. Törzsvásárlóként: pont. Árnyékszövetség John Scalzi. Az utolsó emperátor John Scalzi. Pusztító tűz John Scalzi. Az utolsó gyarmat John Scalzi. Szellemhadtest John Scalzi. Teljes lista. Ida regénye Gárdonyi Géza. Blanka Lipinska. Légy ott Isztambulban Borsa Brown. A csütörtöki nyomozóklub Richard Osman. Szédítő Balaton R. Kelényi Angelika. Dharma Szűcs Péter. A szomszéd lány Jack Ketchum. Övön alul Laurell K. Afázia Baráth Katalin. Lélekmadár Deborah Hewitt. Ready Player Two Ernest Cline. Maigret hét esete Georges Simenon. Kívánságlistához adom. Események

A korábban a Különleges Erőknél szolgáló feleségével, Jane Sagannel él együtt, több hektáros tanyájukon földet művelnek, és büszkeségtől dagadó kebellel figyelik, hogyan cseperedik örökbefogadott lányuk, Zoë. A falusi idill nyolc évét azonban egy csapásra fenekestül felforgatja, amikor a Gyarmati Szövetség fejese kopogtat a portájukon. Az emberek gyarmatbirodalma ugyanis politikai válság szélére sodródott: a maroknyi telepes segítségével létesített egykori kolóniák az évek során annyira megerősödtek, hogy egy ideje maguk is gyarmatosítási jogot követelnek saját bolygóiknak. Ki más lehetne rátermettebb kormányzója a baljós nevű Roanoke-ra készülő, tíz külön világról érkezett, önfejű telepesnek, mint Perry, a békebíró konyv: Az utolso gyarmat az ellentmondást nem tűrő Sagan? Az új kolóniához a Gyarmati Szövetség nagy reményeket fűz, de nem csak azért, mert ezzel megzabolázhatja az elégedetlenkedő gyarmatokat, hanem egy ennél grandiózusabb, magasztosabb cél hajtja, mely egyben Johnt és Jane-t is a galaktikus politika, ármány és cselszövés legmélyebb vízébe dobja, a fejük felett lebegő háború árnyáról már nem is beszélve. Eredeti megjelenés éve: John Scalzi olyan, mint egy pizza. Ha az ember nem vágyik valami emelkedett gasztronómiai különlegességre, hanem egyszerűen csak egy olyan történetet akar olvasni, amelynek azért megvan a maga karaktere, akkor hibátlan választás.

Ráadásul a feltétek is csereszabatosak. Az első két kötet katonai paradicsomát a mostani kötetben tejfölös politikára cserélte. Ezt megszórta az első kötet csípős Perryjével és még hozzá tett néhány nem túl jellegzetes ízt adó karaktert, és megkaptuk a történet harmadik könyvét. Szóval John Scalzi egy pizza. A maga helyén és a maga kategóriájában nagyon is megfelelő, de azért mindennap nem szeretnék vele táplálkozni, ennél kicsit nagyobb változatosságot követel a lelkem. Mert bár valamelyest tágult a Vének háborúja óta megismert univerzum, azért olyan sok új fajt és azok szokásait nem igen mutatott be, szóval ezekkel a feltétekkel nekem ez a könyv kicsit ízetlenebbre sikerült, mint a két korábbi társa. Van némi félelmem, hogy a folytatásban hamar meg fogom unni az ismerős ízeket. Csak a bolygó hónaljszagú. Kicsit gondban vagyok evvel a kötettel, mert bár tetszett, az előző két könyv iránt való rajongásomat nem érte el. Mindazonáltal nem írhatom azt, hogy ne tudott volna újat mutatni, vagy ne ragasztotta volna oda magát a kezeimhez. A történet már más alapokon konyv: Az utolso gyarmat, nem feltétlenül az izgalom, vagy az akciózás a központi téma. Itt egy másfajta harcnak lehettem tanúja, mégpedig egy politikai csatározásnak. Az a része egyáltalán nem zavart, hogy lassú folyású, de mégis valahogy hiányérzetem volt egész végig. Azt sem írhatom, hogy nem okozott meglepetést, hisz szinte minden oldalon lökött rajtam az író, vagy éppen az idegeimet borzolta. Ugyanakkor szentül megvolt a közepéig az érzetem, hogy ez egy befejező kötet, de aztán valahol a háromnegyedénél újabb szereplők, és gondok lettek esedékesek.

A vége meg egyszerűen megint kiakasztott. Mégis, hogy lehet így befejezni egy könyvet? Azt gondolom egy kiváló író, intelligens regénye látott napvilágot. Mert azt el kell ismernem, hogy az orromnál fogva vezetett és meg is tudott lepni. Rendkívül szórakoztató még mindig, és ha azokat az apróságokat, melyeket fent említettem elfeledem, egy újabb kedvenc részre akadtam. Szóval hiszti ide vagy oda, dobom is a kedvencek közé. És mosolygok, mert a következő kötet már a polcomról kacsingat felém. Mi ez, ha nem a legjobb hír egy könyvmolynak!? Nem egészen erre számítottam, és ettől egyszerre vagyok elégedett és csalódott. Elégedett, mert az előző két kötethez hasonló csihi-puhi regény ugyanebben a világban minden várható pörgőssége ellenére is uncsi lett volna. Jobban beleláttunk a gyarmatosításba, és sokkal több volt a politikai csűrés-csavarás is. Ugyanakkor csalódott is, mert voltak erősen töltelék érzetű fejezetek, amiknek hiába értem a funkcióját, attól még nem igazán kötöttek le. Külön-külön is kedveltem Perry és Sagan karakterét, de együtt kifejezetten jó párost alkotnak, tetszik a köztük működő dinamika és a hozzájuk illő szerepfelosztás, ami konyv: Az utolso gyarmat kiemeli és kihasználja a köztük lévő különbségeket. Mellettük határozottan megkedveltem az újakat, főleg Savitri és Zoe nem is annyira új karakterét. Kellemes regény, tagadhatatlan Scalzi. Azt szeretem Scalzi könyveiben, hogy mindegyik egyenként megállja a helyét egyesével is. Nincsenek üresjáratok, nincsenek unalmas hatásszünetek. Az elsőtől az utolsó lapig izgalmasak. Csak úgy pörögnek a lapok olvasás közben. Egyre bonyolultabb kép bontakozik ki előttünk a GYSZ világból.

Kiderül, hogy nem is az az ellenség, akit eddig annak hittünk. Egyre öszetettebb és izgalmasabb lesz a cselekmény. Egyetlen egy dolgot hiányolok ebből a kötetből. Mert nem lett lezárva ez a vonal, de talán azért nem, mert a későbbi kötetekben találkozhatunk még velük. Nem nagyon jöttek be nekem, szóval nem bánom, hogy nem olvashattunk többet róluk. Kegyetlenek és gyomorforgatóak. Az utolsó mondat pedig…. Hogy lehet így befejezni egy sztorit? Alig várom, hogy a kezembe kaparinthassam a következő kötetet! Szerintem én vagyok az egyetlen moly, aki könnyekre fakad egy sci-fi konyv: Az utolso gyarmat Lényegre törő és fordulatos. Engem magával ragadott. Nagyon sok érzelmet váltott ki belőlem! Különösen tetszett a politikai cselszövés, bonyodalmak sorozata a könyvben. A vége meg, nem is sejtettem, hogy ez lesz, de le a kalappal Perry előtt! Nem hiszem el, hogy nem lehetett volna másképp fordítani. Még mindig nagyon bírom John Scalzi-t. John Perry, Jane Sagan és Zoe visszatértek, számos új, remek szereplővel, köztük Savitri Guntupallival és a két obinnal, Apacukával és Fundalukával együtt. Köszi, Makai Péter Kristóf, ezen folyamatosan vigyorogtam. Érdekes történet, izgalmas akciók, és az a remek humor, ami miatt Scalzi-t már a Vének háborúja -ban rögtön a szívembe zártam. A befejezésen kicsit fanyalogtam, de természetesen nem az utolsó mondatra gondolok. Harmatgyenge történet, végtelenül unalmas és önismétlő, vagy semmiről sem szóló párbeszédek, kicsit kínkeservesen, izzadságszagúan megírt akciójelenetek. Íróként tisztán érzékelhető, hogy Scalzi ezt a kötetet külső kényszerre, kedvetlenül, rossz passzban írta. A szereplői üres bábok, jó elbúcsúzni tőlük.

DE… Nem tudom eldönteni, mindez mennyire Scalzi hibája, ugyanis a fordítás annyira pocsék, hogy az már hajmeresztő. A kiadó elkövette azt az alapvető hibát, hogy egy sorozat majd minden kötetét mással fordíttatta, és a szerkesztő sem fésülte össze az eltérő stílusokat. Ebben a kötetben hemzsegnek a rossz szórendű mondatok, a dialógusok olykor gyerekesen idétlenek, a stílus borzalmas. A vége felé már csak kínlódtam vele. Bajban vagyok, mert konyv: Az utolso gyarmat ellenére élveztem a könyvet, hogy hemzseg a hibáktól, és ha objektíven próbálom mérni a két előző kötethez, pláne a Vének háborújához, meg sem közelíti azokat. Scalzi stílusa változatlan, nem veszített a lendületéből, élénk, laza, a szarkasztikus humor is a régi, viszont nem is fejlődött semmit, és mindazok a stílusjegyek, amik az első kötetben még az újdonság varázsával hatottak itt már kicsit repetitívvé válnak, és ami ennél sokkal nagyobb gond, hogy a kisujjból kirázott mondatok mögött jobbára újrahasznosított ötletek állnak csak. Igazából ez is megbocsátható lenne, de a történet maga tele van logikátlanságokkal, égbekiáltóan olcsó húzásokkal, és nehezen hihető fordulatokkal.

A karakterei még mindig kedvelhető, emberi szereplők, akikről jó olvasni, még akkor is, ha irreálisan túltolja Perryt és családját, akiken kívül jóformán mindenki egy szerencsétlen idiótának tűnik az univerzumban. Sokkal nagyobb baj, hogy a negatív nak szánt szereplők kidolgozatlan, lapos alakok, akiknek egyetlen funkciója a konfliktus megteremtése. Ami számomra ezek mellett a legfájóbb pont, hogy Scalzi megteremtette ezt a végtelen univerzumot, idegen fajok több ezrét létrehozva, de közel sem eléggé használja ezt ki. Hiányoznak a idegeneket bemutató részek, és nem hosszú, terjengős leírásokra gondolok, hanem egy kicsit nagyobb nyitottságra az újdonság felé. Maga a kolonizációs történetszál még az elején egész jól működött, a kezdeti problémák és azok legyűrése még kifejezetten jók voltak, jobban örültem volna, ha a történet a későbbiekben is erre koncentrál, az új betelepülők és az esetleges őshonos fajok konfliktusára, de ehelyett egy sablonos politikai csatározásba ment át. Összességében jobbára negatívumokat írtam, mégis, valahogy nehezen mondanám azt, hogy rossz volt a könyv, mert igazából nem volt az. Scalzi egy jól bejáratott képlet szerint dolgozik, de legalább azt jól teszi, a történet végig feszes, jó olvasni, még akkor is, ha nehezen hiszek el belőle bármit is, és egybevetve mindent remek kikapcsolódás volt. Néha kell ilyen is. Scalzi a harmadik kötetre még magasabbra tette a lécet, és ismét konyv: Az utolso gyarmat teljesen új szeletét mutatta meg az általa teremtett világnak. Ezúttal az asimovi alapokon lefektetett politika került terítékre, és sikerült úgy egy komolyabb, konyv: Az utolso gyarmat történetet létrehoznia, hogy az elgondolkodtató mondanivaló mellett megmaradt az íróra jellemző fanyar humor, gördülékeny cselekményszerkezet és szórakoztató stílus.

Sci-fivel ismerkedőnek kötelező konyv: Az utolso gyarmat, ugyanis minden megtalálható benne, ami miatt a stílust szeretni lehet, kellő mélységben tálalva a különböző mondanivalót mindenféle erőlködés és megfelelési kényszer nélkül. Egyeseknek nyilván nem fog bejönni a komplexebb történet, de a trilógia tökéletes példája annak, hogyan kell egy írónak könyvről-könyvre folyamatosan fejlődnie, úgy, hogy végig élvezetesek konyv: Az utolso gyarmat a művei. Ha pedig megfilmesítik, a fent említett klasszikusokkal említhetjük majd egy lapon John Scalzit. Le a kalappal! Kész már megint, alig tudok valamit írni róla… A könyv olvasása közben többször eszembe jutott a Mass Effect számítógépes játék. Ezeket a szituációkat akár abban is el tudnám képzelni. A játéknak is vannak könyvei, de azok nem jól megírtak. Ez viszont jó. Mi Scalzi titka? Tulajdonképpen nem sok sci-fi újdonságot olvashatunk benne, mégis olyan szórakoztató formában tálalja, hogy izgalmas olvasni, mintha egy jó akció-sci-fi mozifilmet néznénk. Az utolsó fejezetek, nem igazán tetszettek. Túl egyszerűen lett rövidre zárva. Pont az, ami engem eddig zavart a történetben, hogy a Földön nem tudnak az egészről semmit, az lett pár szóval elintézve. Ha ismerkedni akartok a sci-fivel, ne hagyjátok ki. Persze az első részével kezdjétek.