Konyv: A bal lator lemaszik a keresztrol


Konyv: A bal lator lemaszik a keresztrol

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 410714398
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 19,48

MAGYARÁZAT:Konyv: A bal lator lemaszik a keresztrol

Boltjaink Fizetés és szállítás Segítség Hírlevél Help. Regisztráció Elfelejtett jelszó. Belépés folyamatban Részletes keresés kategória. A mezők bármelyike illeszkedjen. A mezők mind illeszkedjen. Nyikorgó kerékpárján izzadó plébános; a kihalt utcán rohanó eszelős, kezében kukoricaszár; árnyékban rejtőző alakok a pincesoron; bomló madártetemmel játszadozó kislányok. A magyar tanyavilág, a haldokló zsákfalvak, az elöregedő és elnéptelenedő települések Bővebb ismertető Termékadatok Bolti készlet Vélemények. Amennyiben a Líra bolthálózatunk valamelyikében kívánja megvásárolni a terméket, abban az esetben az áthúzott szürke színű bolti ár konyv: A bal lator lemaszik a keresztrol érvényes. Szállítás: Sikeres rendelés után azonnal letölthető. Bolti készlet. Kapható Könyv formátumban is. Ez a termék törzsvásárlóként akár Ft. Legyen MOST törzsvásárló. Személyes ajánlatunk Önnek. Dzsorden [eKönyv: epub, mobi] Horváth Péter. "Konyv: A bal lator lemaszik a keresztrol" könyve [eKönyv: epub, mobi] Nádas Péter. Ady stoplisban [eKönyv: epub, mobi] Csillag Péter. Győztesek köztársasága [eKönyv: epub, mobi] Gerőcs Péter. Akik ezt a terméket megvették, ezeket vásárolták még. Hádujudú [eKönyv: epub, mobi] Dévényi István. Részletesen erről a termékről. Bővebb ismertető. Termék adatok. Cím: A bal lator lemászik a keresztről [eKönyv: pdf, epub, mobi].

Szerző: Wesz Péter. Kiadó: Napkút Kiadó Kft. A bal lator lemászik a keresztről. A bal lator lemászik a keresztről [eKönyv: pdf, epub, mobi]. Bolti készlet Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet. Baja, Family Center Líra Könyvesbolt. A z Napkút Kiadó Kft. Horváth Katalin. Nagy Szulejmán szultán M. Tayyib Gökbilgin. Pettyes katicám Hétvári Andrea. Széchenyi gróf különös házassága Verrasztó Gábor. A győri regény Mészáros Urbán Szabó Gábor. A Türelem köve - Perzsa népmesék. Líra Nagykereskedés. Kiadó Kereskedelmi rendszer. Athenaeum Kiadó. Corvina Kiadó. General Press Könyvkiadó. Magvető Kiadó. Manó Könyvek Kiadó. Menő Könyvek Kiadó. Partvonal Kiadó. Rózsavölgyi és Társa Kiadó. Szépmíves Könyvek Kiadó. Líra bolthálózat. Líra Könyvklub. Törzsvásárlói rendszer. Líra nagykereskedelem. Hírdetési lehetőségek. Segítség Adatkezelési szabályzat Oldaltérkép. Minden jog fenntartva © Líra Könyv Zrt. A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges. Powered by ERBA Minden jog fenntartva. Belépek a fiokomba! Elfelejtett jelszó. Új vásárló vagyok!

A magyar tanyavilág, a haldokló zsákfalvak, az elöregedő és elnéptelenedő települések krónikáját sokan megírták már. De nem példázatként. Egyáltalán, nem gyanús írói vállalkozás a Nem idejemúlt már morális tanulsággal házalni? Wesz Péter prózája a példázat és a szociográfiai igényességű elbeszélés, a nincstelenek világát megjelenítő történetek megújítására tesz kísérletet. A bal lator lemászik a keresztről nemcsak a es évek Magyarországának falusi rögvalóságáról ad látleletet, a leszakadó vidék környezetében a jó és a gonosz örök harcát is színre viszi. Messze állnak tőle a dörgedelmes erkölcsi magyarázatok, de óva int attól, hogy a falu tipikus karaktereinek mindennapi küzdelmeit biztos távolból, némi kiábrándultsággal,… tovább. Messze állnak tőle a dörgedelmes erkölcsi magyarázatok, de óva int attól, hogy a falu tipikus karaktereinek mindennapi küzdelmeit biztos távolból, némi kiábrándultsággal, közönyösen szemléljük. Nem mond ítéletet, de azt sem engedi, hogy ítélkezzünk. Túl sokat kattogunk a példázat ságán ennek a kicsi gyöngyszemnek. A példázatha már mindenáron keretbe akarjuk szuszakolni a Bagisanyi kényszerű létezésének plasztikus, tapintható mocskát, nem a leginkább fitt forma ide. Mert akkor, kénytelenek vagyunk beengedni a jeleneteket a maguk szükségszerűen megkopott, de kissé erőltetett színeivel… Mert muszáj lesz mellékszereplőket felkajtatni, akiket pedig még nevesíteni sem szabadna igazán… Mert akkor megmozdul a film és a borzalmában is gyönyörűséges fekete-fehér szociofotó, kényelmetlenül didaktikus, túlhangsúlyozott tragédiákká közhelyesül.

Pedig az igazi erősség, a nyomás, a kényelmetlen hasba rúgás pontosan ott van, az állóképben. Nem kell mozdulni a jelenetnek, nem szükséges történetet farigcsálni hozzá, a kutyának se kell ma morális szabadjáték, ha az olvasó nem érti meg a dolgok lényegét egy-két-három fekete-fehér snittből, akár össze se tartozó vágóképekből cigánysorról, segélynapi uzsorásokról, dögkúti élelemszerző túráról, a döglött verebek, meg a homok és kő varázslatos gyermeki csodavilágáról, a tegnapról tegnapelőttre élés egyszerű mindennapjairól. Ha látod ezeket a képeket és éltél már annyit, hogy mögötte ne csak a kép fehér hátoldalára bambulj, akkor nem kell fölöslegesen belemozgatni idegen karaktereket, nem kell a mozgófilm kamionnal, funkció nélküli Pándor-Kukó jelenetekkel, no meg órával, és szájbarágós zsanválzsan sággal. Elég, ha csupán a fekete és a fehér színekké és árnyalatokká válik a látótered szögletében, és kellemes agytörzsi simogatás helyett, igazi kényelmetlen, sokáig beékelt, konyv: A bal lator lemaszik a keresztrol alá tokosodott tüskévé válik. Akkor lesz egyszerűségében nagyszerű az írás és akkor ütnek majd hatalmasat azok a hihetetlenül hiteles és egyébként baromi jól működő interakciók, amik egyébiránt nem igazán szükséges, de a színen hívatlanul is megjelenő karakterek között mozgatnak olyan szálakat, amelyeknek a fele is elégséges lenne.

Olvassátok el a bal lator t, nagyon fontos írás ez a szép magyar árnyékvalóság igazi arcairól. Néha elgondolkodom atlétikai vagy úszóversenyeket nézve a 7. Hogy őket tulajdonképpen mi hajtja? Ismerős a nevük, évek óta látom őket versenyezni, de mindig csak a mezőny második felében tűnik fel a nevük az eredménylistán. Én is tudom, ők is tudják, az ellenfelek is tudják, hogy sosem végeznek a dobogón, nem olyan jók, mint a legjobbak. De attól még ott vannak, és azért mégis, ha valaki a vb-n 9. WP is nagyon erős mezőnyben ugrott a vízbe ezzel az első regényével, Magyarországon óriási hagyománya van a nyomorgók, a leszakadtak, a társadalom páriáinak az ábrázolásában, nagyon komoly művek születtek a témában. Meglepőt nem tudunk meg, a cigányok nyomorognak és lopnak, a magyarok alkoholizálnak és ügyeskednek, munka nincs, de van uzsorás, szóval minden a helyén van. Először nem derül ki, ki is lenne a főszereplő, több szálon fut a cselekmény, kaleidoszkópszerűen villannak fel a párhuzamos életek. Sanyi, a cigány fiú, aki még billeg a bűn és becsület határán, Imre atya, a biciklis plébános, Attila, a magára hagyott kisfiú, és Pándor, a regény legrejtélyesebb figurája. Egymásba tekergőzik a sorsuk, mint a DNS spirál, bár a végén Sanyi felé húz a mérleg, ő válik főszereplővé. Nincs konyv: A bal lator lemaszik a keresztrol semmi hiba, csak éppen nem éreztem elég erősnek a szöveget ahhoz, hogy magával ragadjon, hogy megdöbbentsen, hogy érezzek valamit. Talán az volt a baj, hogy nincs titok, nincs elhallgatás, ami megteremtené a feszültséget, minden annyira nyilvánvalóan megy a maga útján. Pontosabban nem konyv: A bal lator lemaszik a keresztrol igazat, hisz itt van Pándor, a titokzatos, akiről nem tudunk meg semmit, csak valami misztikus köd övezi, ami szerintem nem illett bele ebbe a történetbe, a végén is úgy lép ki a sztoriból, hogy csak értetlenséget hagy maga után. Túl nagy volt a kontraszt ezzel a rögvalósággal, nem tudtam mit kezdeni vele.

A másik ilyen érthetetlen és idegen test a regényben a disztópikus zárlat. Csak pislogtam, hogy mi ez itt. Rögvalóság, mágikus realizmus, disztópia, túl sok ez egy oldalas kisregényben. A regény nyelvezetével sem tudtam zöldágra vergődni. Látszik, hogy WP vonzódik a költői képekhez, és van hozzá érzéke, némelyik nagyon találó, máskor meg viszont bántóan erőltetett. Azt gondolom, kicsit elhamarkodott volt ezt a regényt ebben a formában megjelentetni, kellett volna egy jó szerkesztő, aki gatyába rázza az egészet. Talán majd másodjára. Az előttem nagyon pozitívan értékelő molyoknak köszönhető, hogy ezt a könyvet nem tettem félre a Nem nekem valónak tűnt. Már a példázat kitétel is megijesztett. Ha az, akkor didaktikus lesz — rezzentem össze. Nem múlt el ez a rossz előérzet, hiába kezdett az egyik kedvenc és tényleg nehezen megemészthető példázatommal amely a szorgosokat inti munkagőgjük elengedésére, és így a társadalmi egyenlőtlenség ellen is szól. Nyelvileg olyannak is találtam, mint amire számítottam: közhelyes kifejezések, irodalmias, választékosságot erőltető mondatok. A figurák is olykor szétkenődtek. Egyszerűségük dacára kezdtek valami nyelvileg is komolyabb eszmefuttatásba. A hitelesség viszont mégsem veszett el. Tartott egy darabig, míg rájöttem az okára. Az van, hogy Wesz Péter abban zseniális, amiben a többség nem, miközben amiben a többség stabilan teljesít, abban ő döcög. Mert hiteles, valósként elfogadható párbeszédet a legnehezebb írni. Márpedig ezektől a szereplőktől ilyen megszólalásokat, ilyen egymáshoz szólásokat vártam el. Nekem ez a jó vs. Egy ilyen mélyrealista könyvben ez az ellen-Imre atya eléggé kilógott a könyvből. A Legyetek jók, ha tudtokban is van persze ilyen transzcendens kapu — hát kb. Számomra nagyon nem volt ez a figura koherensen beépített. Talán ha az emberek párbeszédében jobban előjött volna a Gonosz, ha lettek volna a babonára utaló mondások, amik abszolút konyv: A bal lator lemaszik a keresztrol egy ilyen közegbe, akkor hitelesebbnek találom ezt a síkot.

Összefoglalva: egyrészt örülök, hogy kitartottam, megérte. Az egész olyan volt, mint mikor valami technikai sportban, ahol elképzelhetetlen, hogy ne csak profi csapatok legyenek jelen, felbukkan egy versenyképes kisiparos, aki technológia és felszereltség nélkül, de látható ösztönösséggel odatesz a pályára valami olyat, ami néhány igazán kiemelkedő tulajdonsága révén összemérhetővé válik a mezőnnyel, és éppen ettől a különbségtől válik ünneppé aznapra a sport. Wesz regényének helyszíne egy halott hely, egy zsákfalu a nyomor legmélyebb bugyraiból, ahol az átmázolt múlt sötét tónusai alól még sötétebb disznóságok sejlenek át. A mélyszegénység kilátástalanságba süllyedt világának képe ismerős, sokan nyúltak már a témához, mégis a regénynek ezzel a szocio vonallal sikerült engem leginkább meggyőznie. Szerettem erős atmoszféráját, pillanatképszerű jeleneteit, dialógusait. Ami azonban erre a realisztikus képre rávetül, a metafizikai-szürreális dimenzió, mintha kevébé zökkenőmentesen épülne bele az egészbe. Néhol erőltetettnek, kevésbé megalapozottnak éreztem bizonyos cselekményelemeket, ahogy az elbeszélő nyelvi, néhány szereplő gondolati megnyilvánulását is. A több műfajt példázat, disztópia is megidéző különböző elemek is, meglátásom szerint, helyenként fölöslegesen túlbonyolítják a telepről és lakóiról készült, remekül felvázolt képek sorát.

Mindemellett természetesen nem lehet elmenni a regény alapvető morális, jóra és rosszra, igazságra és igazságtalanságra reflektáló kérdései mellett. Van-e kilépési lehetőség a kőbe-fába vésett életutakból? Megváltoztathatja-e a rosszba és bűnbe született, abban élő ember sorsát saját jóságával való szembesítése? Mi az igazság? És mihez képest beszélhetünk igazságtalanságról? Mekkora az egyes ember felelőssége és szabadsága ott, ahol úgy tűnik, az élet alakulása csak és kizárólag mások függvényében zajlik? Lehet-e az konyv: A bal lator lemaszik a keresztrol első? És ha igen, mi szükséges hozzá? A kísértés, sőt kísértések regénye is ez, döntések elé állító, gyakran aprónak tűnő, de sorsfordítónak bizonyuló gesztusoké. Kérdezésre és válaszkeresésre sarakall. Egyszerre ábrándít ki és csillantja fel a reményt. Ezt különösen kedveltem benne. Nem tökéletes írás, első regénytől azért ezt nem is várja el az ember. Néhol döcög, máhol viszont ügyesen bontogatja szárnyait. Számomra ez utóbbi volt maradandóbb belőle. A cím alatti műfaji megnevezés: Példázat. Ha mindenáron profán irodalmi keretek közé akarnám szorítani, akkor viszont regénynek és novellafüzérnek is tekinthető. Rendelkezik koherenciával, de ugyanakkor jótékonyan szellős. Szerteágazó cselekménnyel bír, de egy személy egy tettére van kihegyezve, amiből aztán a példázat értelmét nyeri. Lehetne akár az utolsó megkísértés. A hangulat megdöbbentően erős, pedig már láttam, olvastam ilyet. Azazhogy, csak ilyesmit. Elejétől a végéig belengi valami baljós. Lepusztult, egykor élénk vidéki település, a megszokás maga mögött alkoholizmust, nyomort és elkeseredettséget hagy azoknak, akik utóvédnek maradtak. Mindezek ellenére a könyvnek lelke van, de elhagyja a lapokat, hogy később visszaszálljon beléjük. A konklúziója pedig lehetne akár az is, hogy mind hiába. A léleknek elég akár csak egyszer is kihagynia, a sivárság örök, és az is fel lesz falva, akinek jó a szándéka.

A példázat erkölcsi tanulságát a néhány oldalnyi 2. Nem azért, mert nem tesz hozzá a folytatás, hanem mert olybá tűnik, ez egy disztópia ígéretes kezdete lehetne. Ez a befejező rész hasonlít Houellebecq Egy sziget lehetősége című regényének végjátékához. Az egykor ismert világnak vége, a régi korhoz tartozó dolgok — itt most a bűnbánat — mit sem érnek. Műfaji megjelölése példázat. Nincs kegyelem az olvasónak, annyira közel hozza mélyszegénységet, a kilátástalanságot. Nem is tudtam a megszokott ütemben olvasni, egy ideje már több könyvet olvasok egyszerre és ha találkozom egy ilyen szöveggel, akkor fellélegzésként másikra váltok időnként.