Konyv: A fenybol az illuzioba


Konyv: A fenybol az illuzioba

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 127966462
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 17,81

MAGYARÁZAT:Konyv: A fenybol az illuzioba

Boltjaink Fizetés és szállítás Segítség Hírlevél Help. Regisztráció Elfelejtett jelszó. Belépés folyamatban Részletes keresés kategória. A mezők bármelyike illeszkedjen. A mezők mind illeszkedjen. A konyv: A fenybol az illuzioba, amely az OMIKE, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület történetét mutatja be es megalakulásától es megszűnéséig, eddig fel nem tárt gazdag forrás- és dokumentumanyag közlésével járul hozzá Bővebb ismertető Termékadatok Bolti készlet Vélemények. Amennyiben a Líra bolthálózatunk valamelyikében kívánja megvásárolni a terméket, abban az esetben az áthúzott szürke színű bolti ár lesz érvényes. Szállítás: munkanap. Bolti készlet. Ez a termék törzsvásárlóként akár Ft. Legyen MOST törzsvásárló. Személyes ajánlatunk Önnek. A nagy szökés Sir Angus Stewart Deaton. Simon László szerk. A Gresham a nácik ellen Szelke László. László Zsófia: Példás asszonyok. Női szerepek változása a protestáns halotti beszédek tükrében V. László Zsófia. Gyilkos irodák - A magyar közigazgatás, a német megszállás és a holokauszt Veszprémy László Bernát. Ecce Homo Harsányi Zsolt. Klebelsberg - Kornis - Hóman A két világháború közötti kultúrpolitikusok székesfehérvári szobrai L. Sacra Corona Harsányi Zsolt. Akik ezt a terméket megvették, ezeket vásárolták még. Mit mond a kutyám? Arden Moore. Találj rám! André Aciman. Kreatív receptek hétköznapokra. A tér tágassága életinterjú Rajk László. A kiégés társadalma Byung-Chul Han. Einstein Walter Isaacson. Győri Balett 40 Major Rita. Trianon - A békeszerződés. Részletesen erről a termékről.

Bővebb ismertető. Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! Termék adatok. Cím: A fényből a sötétbe. Szerző: Harsányi László. Kiadó: Napvilág Kiadó. A fényből a sötétbe. Bolti készlet Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet. Baja, Family Center Líra Könyvesbolt. A z Napvilág Kiadó toplistája. A csepp Éber Márk Áron. Csupa hajdani eszelős Csunderlik Péter. Aranyelme Képességtár 3. Ki volt Rákosi Mátyás? Feitl István. A megszólalás üres helye Beck Zoltán. Rekviem az amerikai álomért Noam Chomsky. Egy demokrácia halála Scheiring Gábor. Líra Nagykereskedés. Kiadó Kereskedelmi rendszer. Athenaeum Kiadó. Corvina Kiadó. General Press Könyvkiadó. Magvető Kiadó. Manó Könyvek Kiadó. Menő Könyvek Kiadó. Partvonal Kiadó. Rózsavölgyi és Társa Kiadó. Szépmíves Könyvek Kiadó. Líra bolthálózat. Líra Könyvklub. Törzsvásárlói rendszer. Líra nagykereskedelem. Hírdetési lehetőségek. Segítség Adatkezelési szabályzat Oldaltérkép. Minden jog fenntartva © Líra Könyv Zrt. A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges. Powered by ERBA Minden jog fenntartva. Belépek a fiokomba! Elfelejtett jelszó. Új "konyv: A fenybol az illuzioba" vagyok!

Részlet az e-könyvből:. Az a részrehajló, elfogult és szenvedélyes megvetés, mely Olivier lelkét ezzel az asszonyi jellemmel szemben eltöltötte, rögtön megsejtette vele azt, ami egy perczig meg is felelt a valóságnak, hogy rutul a faképnél hagyott kedvesének visszatorlása akar ez lenni, a ki szive mélyén konyv: A fenybol az illuzioba a gyülöletet táplálja, melyet ő érez iránta. És ő bizonyára meg akarta magát bosszulni rajta oly bosszuval, mely egészen rávallott, mert ily kegyetlenül, ily kiszámitó, ily vesékig ható phsychologiával, ily bünös, pokoli gonoszsággal volt kieszelve. Du Prat igy okoskodott és ámbár mind e föltevés puszta hypothezis volt csupán, oly beteges és ellenállhatatlan konyv: A fenybol az illuzioba gyakorolt reá és oly kinnal vegyes gyönyörüsége telt abban, hogy képzelmét ily gondolatok kiszinezésén legeltesse, miként lelke mélyén megdöbbent volna, ha önnön magának számot adhatott volna tulajdonképeni lelkiállapotáról. Mert az a magyarázat, hogy Carlsbergné meg akarta magát boszulni rajta még pedig konyv: A fenybol az illuzioba kegyetlenül kieszelt módon, feltételezte egyszersmind azt is, hogy nem felejtette el őt. És az emberi sziv rejtélyei és kusza bonyolódottságai olyan kifürkészhetetlenek és sajátságosak, hogy ámbár szerelmi viszonyuk tartama alatt mindig sértegette volt a kedvesét; bár ő hagyta a faképnél egyetlen-egy bucsuszó szó nélkül, bár érett megfontolás után nősült meg és tisztességes, becsületes férje akart lenni nejének; az a gondolat, hogy az ő emléke elevenen él még hajdani kedvese szivében, önösségének egy titkos pontját érintette. Hozzá kell tennünk azt, konyv: A fenybol az illuzioba mert az ilyenfajta embereknél, kiknek nincsenek határozott és állandó elveik és kiket legködösebb távolba vesző benyomásaik rájuk zuduló árja mindig ujra kizökkent rendes kerékvágásukból, minden erkölcsi válság ezer ellentmondó elem összetorlásával bonyolódik - hogy ő ép akkor házas életének legkinosabb pházisát élte át.

Az ugynevezett mariage par dépitnél is rosszabb, unottságból kötött házasságoknál, amilyennek Olivier a magáét őszintén vallotta, a bennök megnyilatkozó irtóztató önzést nyomban követi oly büntetés, mely a legrettenetesebb katasztrópháknál is iszonyatosabb: a gyógyithatlan, mély unalom. A harmincz éves férfi, ki azt hitte, hogy örökre megundorodott már a szenvedélyektől és ki a pillanatnyi csömört tapasztalat révén szerzett életbölcsességnek tekintve, rendes nyárspolgárias életmódra szánta magát, előbb-utóbb azon veszi magát észre, hogy ezek a szenvedélyek, amelyektől undorodott, hiányzanak neki, mint mákony a morphinomannak, kitől elvették a Pravaz-fecskendőt; mint a szeszes ital az iszákosnak, kit tiszta viz ivására kárhoztattak. Epedni kezd a beteges és ártalmas izgalmak után, konyv: A fenybol az illuzioba üres sivárságát és hiábavalóságát maga is belátta és kárhoztatta. Konyv: A fenybol az illuzioba ha szabad a modern pathológiából egy igen durva, de igen találó hasonlatot átvenni, a férfi ilyenkor legfogékonyabb tenyésztési talaja valamennyi betegséget okozó baczillus-csirának, melyek légkörében lebegnek; ugy hogy ugyanakkor, midőn minden tényező életének végleges békés révbe való jutására látszik vallani, egyszerre oly lázas forrongások és átalakulások mennek végbe lelkében, a minőknek Olivier rabja lett. Ezek pedig oly hirtelen keletkeznek és oly lesujtók, hogy váratlan beteges kitörésük perczében szemtanuinak meg áldozatainak nagyobb a megrőkönyösödésük, mint a kétségbeesésük. Olivier az egész álmatlan éjszakát azzal töltötte tehát, hogy mindazokat a többé-kevésbbé fontos tüneteket megvitassa és összegezze, amelyek a délután és az est folyamán szemébe ötlöttek, ama percztől fogva, midőn észrevette Péter váratlan bizalmas érintkezését Corancezzal, egész ama pillanatig, midőn nyilt magyarázat sóvár reményével sietett Hautefeuille szobájába és üresnek találta azt.

Öt óra felé végre elszundikált; de ez is csak olyan nyomasztó, rövid szendergés volt - a minő vasuton való éjjeli utazásnál szokott pilláinkra nehezedni. Azt álmodta, hogy Carlsbergné Elynél van Rómában, palotájának ama kis fogadótermében, hol őt szokta volt fogadni. Egyszerre csak betoppant a felesége, Hautefeuillet karjain vezetve. Ez utóbbi megállt, mintha az iszonyat megdöbbenése földhöz szegezte volna és kiáltozni akart; de ajka meg nem mozdult, mert testét egyszerre a paralysis fogta el, mely mozdulatlanná dermesztette a lábait, gödréből kiugrasztotta a bal szemét és félre huzta megmerevedett ajkait, melyekről egy hang se röppent el többé. Ez éjjeli lidércznyomás hatása oly erős volt, hogy Oliviert még ébredése után is kisértgette. Oly rosszul érezte magát, hogy el akart menni hazulról, mielőtt a felesége felébred. Néhány sort vetett hát papirra, melyekben tudatta vele, hogy kis migraint kapott és nem akarta megbontani az ő reggeli nyugalmát; hanem hogy kilencz órakor hazajön reggelire; de ha esetleg meg találna késni, hát ne várjon rá. Azt remélte, hogy a kora reggeli séta fel fogja ajzani az idegeit, hogy ujult erővel nézhessen elébe a napnak, melyről tudta és érezte, hogy döntő nap lesz. Hosszas gyaloglás volt az ő rendes gyógyszere, melyhez ilyen idegrohamokban folyamodott és tán ma is bevált volna, ha Olivier czéltalan bolyongásában tiz óra felé nem ért volna ép az Antibes-utcza sarkára, Cannes e legelegánsabb és legnépesebb utczájára. A szük folyosóra hasonlitó hosszu utczán e pillanatban a reggel enyhe hüs árnya borongott és ama tengeri szellők fuvalma lengett át rajta, mely a Provence vidék gyönyörü reggelein átrezgi a napsugaras verőfényben uszó tájakat. Ilyenkor ugy tünik föl, mintha a kocsik kerekei gyorsabban gördülnének tova, mintha a lovak patkói élénkebben dübörögnének a napsütötte kövezeten. Fiatal emberek, konyv: A fenybol az illuzioba angolok, sétálgattak ott fel s alá, kik a breakfast és lunch közötti időt a szükséges mozgásnak szentelték.

És ezek lépten-nyomon beszélgetésbe ereszkedtek fiatal lányokkal és asszonyokkal, a kikkel valószinüleg az előtte való este beszélték meg e reggeli találkát. Mások meg a pályaudvarhoz siettek, hogy le ne késsenek a nizzai vagy montecarlói vonatról. És mindnyájan - férfiak ugy, mint nők - ugy öltözetükkel, mint magaviseletükkel és egész modorukkal, igen frivol ugyan, de igen kedélyes és derüs, konyv: A fenybol az illuzioba életkedv benyomását tették, mely Olivierre annál mélyebben hatott, mert ő is élte valamikor ezt az életet. És szakasztott ilyen reggelek emléke támadt fel lelkében. Rómában volt az, két évvel ezelőtt. Igen, az ég akkor is kék volt, ép oly tiszta kék, mint most. Konyv: A fenybol az illuzioba szük folyosó alaku utczákon ugyanily hüs szellő lengett a nap tikkasztó hevében. Neki találkája volt Elyvel és ő az Espagna-téren virágokat vásárolt, hogy azokkal diszitse azt a szobát, a hol vele találkozik Gépies öntudatlansággal, melyre néha a mult emlékei kényszeritik az embert, belépett az Antibes-utcza egy virágkereskedésébe, mely őt egy perczig abba az illuzióba ringatta, mintha ez volna a római korzó.

A rózsák, a szegfük, a nárcziszok, a mimozák és anemonák óriási halomra gyüjtve boritották a bolt nagy asztalát, csodás dicső, pazar virágzata e délszaki talajnak, mely Hyérestól San Remoig nem más, mint egy, a tenger mentén elterülő óriási virágos kert. És az egész üzleten szerteáradt az az édes, ittasitó, átható illat, mely a hajdani szerelmi csókok órájának mámoritó zamatára emlékeztette. Aztán találomra egy nagy csomó piros szegfű után nyult. És midőn a virággal kezében kiment, eszébe jutott: »Nincs már senkim, akinek adjam. Bosszusan vállat vont és haragos mozdulattal a földhöz akarta vágni a virágokat; aztán azzal a maró gúnynyal, melyben szivének végtelen fásultsága néha enyhülést keresett, azt mondotta magának: - Majd a feleségemnek adom ezeket a virágokat Ez lesz mentségem, amiért szó nélkül mentem el hazulról. Midőn kis szállodai lakásuk szalonjába ért, hogy e - szerinte nagyon nyárspolgárias - lovagiasság tervét kivigye, Bertha az iróasztalnál ült. Magas, hosszukás kézirásával, melynek nem volt "konyv: A fenybol az illuzioba" egyéni jellege, leveleket irt egy utazási irótömbön. E mappa köré vagy húsz apró csecsebecse sorakozott, - egy kis óra, a czimtár, a jegyzéktömb, bőrtokos arczképek, - mintha ezt a szobát nem néhány óra, hanem hosszú hetek óta lakná. Hogy bünbocsánatot nyerjek, ezt a szép virágot hoztam neked. A nagy biborszegfűk ragyogó pirja életet lehelő, meleg szinárnyalatukkal még jobban kiemelték a fiatal asszony szőke arczbőrének rideg fehérségét, mely hóval vegyes vér lankadt lüktetésére vallott.

Szemcsillagának mályvakék szine érczes, szikrázó aczélfényben ragyogott, mintha e hideg tündöklésű drágakőből soha még köny fel nem fakadt volna; és mégis abban a sajátságos modorban, melylyel reszkető, vékony orrczimpái mohón magukba szivták a virágok zamatát s szinte belerészegültek a férjétől kapott bokréta erős fűszeres illatába, - valami rejtett idegesség, tán valami titkolt lelki felindultság nyoma nyilatkozott meg. Hanem e benső izgatottság árnyalata se rezgett át szokott hangján, melylyel közömbösen kérdezte: - Reggeli nélkül mentél el? Ezt nem jól tetted! Elmult a fejfájásod? Nagyon rossz éjszakád volt Hallottalak föl és alá járkálni. A gyönyörű reggel üde levegője teljesen lábra állitott megint. Láttad ma Hautefeuillet? Hol láttam volna? Én nem voltam el hazulról. Ha megengeded, megnézem, mit csinál. Olivier már rég elhagyta a szalont és a fiatal asszony még mindig ott ült, szép, fehér homlokát a kezébe támasztva, ugyanazzal a mozdulatlan testtartásban, mellyel az elébb azt válaszolta a férjének: Viszontlátásra!

Hanem orczái sötét biborban égtek és habár nem fakadt sirásra, szive fájdalmasan elszorult és gyors, szaggatott sóhajos lélekzése elárulta keble lázas pihegését. Mihelyt Olivier távozott, ez az asszony egész más lénynyé változott át, ki egészen átengedte magát ama sajátságos érzelem varázsának, mit férje keltett ifju lelkében. Valami félreértett és legszentebb érzésében megsértett, különös rokonszenvet érzett a férje iránt, mely nem mert utat törni magának se gyöngédségben, se szemrehányásokban és azért folytonos, néma, haragos izgatottságban nyilatkozott meg. Ilyen lelki állapotban Olivier Péter iránti szembeszökő és részrehajló barátsága nem nagyon kellemesen érinthette a fiatal konyv: A fenybol az illuzioba különösen a Cannesba tett kirándulás óta, mely hazatértüket késleltette, holott otthon egész családja várta. Hanem még más okból is haragudott erre a barátságra. Mint minden olyan fiatal asszonyt, ki oly körökből való férjet kap, melyek a saját társadalmi életétől teljesen eltérnek, őt is szenvedélyes kiváncsiság gyötörte férje multját illetőleg. Olivier egy félig kiszalasztott vallomása - amilyent még a legzárkózottabb emberek is megengednek maguknak a nászéj reggelének első érzelmi ömlengései alkalmával - elárulta a fiatal asszonynak, hogy férjét legényélete utolsó idejében valami különösen kinos szerelmi csalódás érte. S más alkalommal, néhány rövid homályos szóból, férje ajkáról elröppent önkénytelen vallomásból azt is megértette, hogy e szerelmi kaland szinhelye Róma, hősnője egy külföldi nagyuri asszony volt. Olivier rég megfeledkezett már e két meggondolatlan, multját szellőztető vallomásról, de Berta megőrizte lelkében. És a fiatal asszony nem szoritkozott csupán arra, hogy e vallomást emlékébe vésse, hanem arra törekedett, hogy a töredéket kikerekitse és kiegészitse. Ama türelmes mozaikmunkát végezte, melyben a nők remekelnek; itt egy apró részletet konyv: A fenybol az illuzioba el, ott egy másik adatot halásznak ki a legjelentéktelenebb beszélgetésből, hogy azokat aztán hozzátoldják a már ismert történethez és igy mindjobban kidomboritsák.

Ily módon aztán oly következtetésekre jutnak, a melyeknek átható, éles logikájával a legügyesebb rendőrkémek, a legszőrszálhasogatóbb, legkutatóbb elméjü tudósok sem tudnak vetélkedni. Olivier nem sejtette azt a sötét aknamunkát, amely Berta lelkének gondolatműhelyében végbemegy és ép oly kevéssé sejtette azt, hogy neje rájött az ő ismeretlen kedvesének keresztnevére, mely a maga ritka sajátosságában oly jellemző. Történt ez pedig igy: Midőn Olivier megnősült, nagyon sok levelet, sok elfonnyadt, száraz virágot, sok szép női arczképet vetett a tüzbe. Aztán csak egyszerre - ez az ilyenforma szerelmi csalódások közös története - reszketett a keze, midőn egyes ereklyékre került a sor; egy boldogtalan, sok kinnal teli ifjukor - de mégis az ő ifjukorának ereklyéire. Igy mentette meg az általános tűzhaláltól Carlsbergné egy arczképét, melynek klasszikus, tiszta körvonalú, csodaszép és finom arczéle oly annyira emlékeztetett valami antik kamea vonásaira, hogy nem tudta magát elhatározni annak elégetésére. Belecsusztatta hát egy boritékba és egy véletlenül bejelentett látogatás okozta sietségben ama nagy bőrtárcza egyik rekeszébe rejtette, mely a folyó ügyek aktáinak befogadására szolgált. Szórakozottságát Egyptomban vette csak észre. És ott másodszor is azon a ponton volt már, hogy elégesse az arczképet; de másodszor se vitte rá a lelke.

A kozmopolita nagy világban, melyben diplomácziai teendői következtében mozgott, a hölgyek rendes szokása az, hogy névaláirásukkal ellátott arczképeket osztogatnak jó barátaiknak, sőt néha futólagos ismerősöknek is, ugy hogy az arczkép szélére odavetett »Ely« név nem árult el semmit. Bertha, igy nyugtatta meg magát Olivier, ugyse fog ráakadni erre az arczképre. És ha igen, megmondja neki Carlsbergné nevét és ezzel véget vet a kérdezősködésnek. Visszatette hát az arczképet előbbi helyére és egy szép napon, a legegyszerűbb uton történt meg az, amit Olivier teljes valószinűtlennek hitt. Luxorban való tartózkodásuk idejében volt. Olivier eltávozott hazulról. Berta, ki részben vele született, részint a szülei házban megszokott pontossággal tartotta számon a kiadásokat, egy számlát keresett, amit a férje kifizetett és semmi roszra sem gondolva, átkutatta irattárczájának egyes rekeszeit. Igy akadt rá az arczképre. Csakhogy Olivier bölcs előrelátásának másik része nem vált be. Bertha nem kérdezősködött. Az a körülmény, hogy Olivier ez arczképet hivatalos ügyiratai közé rejtette, e női arcz sajátságos, fenséges szépsége, öltözetének keresett választékossága, végre a hely, a honnan keltezve volt - Róma - mindez elárulta a fiatal asszonynak, hogy ez az a titokzatos hajdani vetélytárs, ki oly kiváló helyet foglalt el férje multjában. Több mint egyszer gondolt a fiatal asszony e véletlen felfedezésre. De hogy emlithette volna Olivier előtt, anélkül, hogy a férje azt higyje, hogy ő a titkai után leselkedik, hogy készakarva kutatta át az iratait? És aztán mit is kérdezhetett volna tőle, amit amugy is ne tudott, vagy legalább ne sejtett volna már? Hallgatott hát, de szive mélyén kinos és égő kiváncsiság láza izzott Midőn az előtte való este látta, hogy férje legbizalmasabb ifjukori barátjával magányosan sétálgatott, első gondolata, mely tőrszúrásként átvillant a lelkén, az volt: Most róla fognak beszélni!

Mert hát ki mással közölné Olivier szivének legrejtettebb érzéseit és legkényesebb vallomásait, ha nem Hautefeuille Péterrel? Nem elegendő ok ez arra, hogy férje barátja iránt mély és indokolt ellenszenvet érezzen? Aztán látta, hogy Olivier mélyen feldult lélekkel tért haza e sétájáról. És azt mondotta magában ujra: »Róla beszéltek«. És midőn éjjel hallotta, hogy férje izgatottan jár föl és alá hálószobájában, ujra csak azt sóhajtotta: »Rá gondol«. Azért ülte meg a fiatal asszony oly mozdulatlanul a helyét, midőn az ajtó bezárult férje mögött; azért könyökölt ott egyedül, kezébe rejtve arczát, mig szive a kipattanásig dobogott. Szivében lángoló gyülölet ébredt férjének e barátja iránt, ki tudta azt, amit ő nem tudott és egy pontra irányuló összes gondolkodótehetségének lázas megerőltetésével, félig-meddig kitalálta a valót.