Konyv: A tizenegyedik parancsolat


Konyv: A tizenegyedik parancsolat

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 283074076
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 13,40

MAGYARÁZAT:Konyv: A tizenegyedik parancsolat

A mozaikokat az író orvosi pályafutása alatt gyűjtötte össze, és gyúrta egybe. A házasságban élő, emancipált nők testi-lelki gyötrelmeit tárja fel, amikor megtapasztalják életük párjának árulását. Egyik sem jó, de az előbbi keservesebb. Aki harcba száll, és elég kitartó, az biztosan győz az utolsó menetben. Nekünk nőknek okvetlenül, életfontosságú fokon tetszenünk kell. Egész iparágak élnek ebből a szükségszerűségből. Kozmetikumok, ruhák, fehérneműk, minden olyan fontos… Mind része a tizenegyedik parancsolatnak: tűnj fel! Légy kellemes látvány, tudd eladni magad! A férfiaknak természetesen. A fene egye… tovább. A fene egye meg. Az első szó a hitelesség, ami erről a kötetről az eszembe jut. Olyan cselekményfolyamat és olyan írásmód jellemzi, mely egyszer sem vetette fel bennem a kételkedést. Ez megtörtént, és ez így történt meg. Mélyreható történet, napokig az emberrel marad. Lehet a főhőst kritizálni: Miért így? Miért nem előbb? Úgy jobb lett volna. Már akkor kellett volna… És fülemben megszólal a főhős: mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat…. Isa Schneider nagyon erős érzelmeket képes papírra vetni, színesek, mélyek, kavargóak. Igazából oldal papírra okádott fájdalom, nem egy kellemes olvasmány, valamiért mégis konyv: A tizenegyedik parancsolat ránt. Sokáig azt hittem, hogy sok közös van bennem Annamáriával, a helyzetünk nagyon hasonló, de a végére eltávolodtam tőle — nem ítélem el, hiszen az írónő elérte azt, hogy a hőse szemszögéből lássunk, azonosuljunk vele, de nem is érzem úgy, konyv: A tizenegyedik parancsolat ez a történet örökké velem fog maradni.

De az biztos, hogy orvosnak lenni egy teljes emberes meló, ami felőröl, feldarál, és minden mást ki akar szorítani az életből — én még keresen az egyensúlyt, Annamária egész élete erről szólt. Rossz bőr. Lánykoromban azt mondták: zsíros, azért rossz, majd ha férjhez megyek, megváltozik. Férjhez mentem. A kozmetikus azt mondta: vegyes típusú, rossz bőr, nehezen kezelhető, mert mindenütt mást kell csinálni konyv: A tizenegyedik parancsolat, és ezért is vannak pattanásaim. Aztán az első ráncoknál elrohantam a bőrgyógyászhoz, aki nyugtatott, hogy ilyen rossz, száraz bőrnél a korai ráncosodás teljesen normális. Tegyek rá zsíros pakolást. Rátettem, a ráncok megmaradtak, és visszajöttek ifjúkori pattanásaim. Az volt a helyzet, hogy hetek óta hólyaghurutom volt. Eleinte banálisra vettem a figurát, kezelgettem magam, mind rosszabb lett, elmentem Henrikhez, ő is körülorvoskodott, az sem konyv: A tizenegyedik parancsolat. Egyre jobban fájt, és egyre kellemetlenebb lett az állandó vizelési inger. Voltam urológusnál, megtükrözött, nem talált semmit. Szóval itt kínlódtam előre s hátra a hólyagommal, más út nem volt, bekéredzkedtem a professzorhoz az urológiai klinikára, régóta ismert, sikerült bejutnom hozzá. Mondtam mi a konyv: A tizenegyedik parancsolat, akinek ebben a városban hólyaghoz köze van, már mind megnézett, semmit sem talált, mit tegyek? Ő is megnézett, ő sem talált semmit.

Hümmögött egy darabig, aztán betessékelt a szobájába, és némi kertelés után a nemi életem felől érdeklődött. Hogy van-e? Tanulja meg doktornő tőlem, hogy a női vízhólyag egy vegetatív sikerszerv! Ha maga rendes nemi életet él, elmúlnak a panaszai. Ezt közölje mindazokkal, akiket illet — kuncogott a prof. És elbocsátott. És megtiltom, hogy bőgjél, árt a könny az arcnak! A legjobban a könnyek ártanak az arcnak. Nevetned kell, mindennap tíz percet reggel, tíz percet este. Ülj tükör előtt és vigyorogj! Piszok egy mesterség ez: nem tudod magad függetleníteni, szenvedsz a betegekkel, szenvedsz, mint egy állat. Vonszoltam magam egész nap, csak vonszoltam tovább, tovább, tovább… Isten, miért nem vagyok én mindenható? Vagy legalább miért nem vagyok egy dög, akit az ilyen nem érint meg? Aki lerázza magáról, mint macska a vizet? Én nem vagyok emancipált, illetve fütyülök rá, hogy annak tartanak, vagy nem. Számomra a nők egyenjogútalansága kizárólag ott érdekes, ahol becses személyem háttérbe kerül, maga a mozgalom érdektelen. Egyszerűen dühít, hogy nőként sokkal többet kell dolgozni, holott az ember nem olyan erős, mint a teremtés koronái. És a több melóért semmi elismeréstöbblet. A viking, akivel együtt él, minden pénzét elszedi, ráadásul az "konyv: A tizenegyedik parancsolat" sem jeleskedik.

Nem a te dolgod! Álltam, mint akit fejbe vertek. Az én életem, amiről szó van, nem? Ilyen szerelmek naponta születnek, senki sem tehet róla és mindig van egy szenvedő alany. Most te vagy az, ez az élet! Szóval Gábor szimpátiáról beszélt, Muci szerelemről. Már elhatároztatott fenéken rúgásom, szerepem kiosztatott — én vagyok a Szenvedő Alany! Próbáltam hangot kiadni, egy darabig nem ment, aztán valahogy kijött belőlem: — Feleségből le a Szenvedő Alanyig — mit mondjak, szép pályafutás, és ilyen rövid idő alatt! Közben tovább szidtam magam, hülyének, behatárolt intelligenciának, megkérdeztem magamtól: ennyi rengeteg ésszel hogyhogy csak idáig jutottam? Közöltem magammal, hogy agyam térfogata bizonyára kevesebb egy szárnyasénál, és csodálkoztam, hogy mégiscsak elvégeztem egy egyetemet. Pro tagság Üzenet a Molynak meta. OrnamentBudapest, KossuthBudapest, Ïsa Schneider: A tizenegyedik parancsolat. Új hozzászólás.

Barátság, gyűlölet és bölcs hagyaték. Andrea Weaver dacosan kimondja mindazt, amiről az idők folyamán ránkrakódott társadalmi szokások, konvenciók miatt nem illik beszélni, sőt még álmodni sem. Története ez által válik emberivé. Gyávaságunkat megvető bátorsággal teszi fel az újra és újra felvetődő kérdést: ki dönti el, hogy mi a bűn és mi a jóság, ki mondhat ítéletet titkos álmaink felett? S mivel az élet nem konyv: A tizenegyedik parancsolat szól, hogy megúszhatók a nehézségek, örökké a kérdések sem maradhatnak megválaszolatlanul. Sharon különleges öregasszony. Szókimondásával sokkolja környezetét. Nincs mitől tartania, régen kiegyezett a Világgal. Olyan feladata van, mely úgy érzi, hogy ősi törvények kiegészítésére is felhatalmazza: szülői gondoskodás hiányában két unokáját neveli. A lány neve: Lily. Táncol, mint a szél, mint a tündöklő vihar. Amúgy arcátlan, elvetemült, akaratos és nehéz titok hordozója. Különleges, mert különlegességet örökölt, végtelen elszántsággal. A fiú neve: Phill, a testvér, ki féltékeny gyűlöletével kínlódóvá tette Lily gyermekkorát, később mindenre felesküszik, ami húga védelmét jelentheti.

De mire fel ez a hirtelen, kisajátító, féltő őrizet? Honnan az indíttatás, mellyel minden ellenkező neműt elüldöz Lily mellől? Nem is lehet megérteni, míg ki nem derül a valódi oka. Attól fogva megdöbbenés, kétségbeesés, menekülés "konyv: A tizenegyedik parancsolat" ragaszkodás zavarja szét, és kergeti a testvéreket újra és újra egymás közelébe. Barátok és ellenségek kísérik "konyv: A tizenegyedik parancsolat" a kétségekkel teli úton egy még nagyobb és még súlyosabb titok megfejtése felé. És amikor az egyetlen támasz, Sharon meghal és ők magukra maradnak elszabadul a pokol. Füst szaga keveredik a kavargó portól fojtogató levegőbe. Szám mintha sárral volna tele, s ekkor fény lobban mögöttünk. Lángok marnak a rejtekajtóba, s az félelmetes robajjal leomlik. Lépteink dübörgését nem halljuk a fejünk fölött és mögöttünk összeroskadó épület haláltusájában, hörgő légvételeink kínját is csak érezzük. A száguldó Louis lámpája tovább küzd a sötétséggel: imbolygó-sápadt fénysugár, apokaliptikus robajlás, füst - a halál maga. Ott fújtat a sarkunkban. Belloq lemarad, átnyalábolja vállamat, konyv: A tizenegyedik parancsolat vonszol, kiáltozik valamit, szavát nem értem. A folyosó konyv: A tizenegyedik parancsolat mögöttünk.

A fénykör olykor ajtókra villan, az ájulás határán suhan át rajtam a gondolat: mégis itt, ebben a pincében halok meg, ahonnan egyszer már kiszabadultam. A következő, még közelibb robbanás hatására a folyosó megremeg, akár egy haldokló állat belei. A mennyezetről kődarabok mállanak. Wyne megroggyan a vállára zuhanó omladék súlya alatt, mégis fut tovább. Már körülöttünk is záporozik a törmelék, lábunk alá torlódik, átbukdácsolunk rajta, tűz robog nyomunkban, levegő híján megfulladunk! S a fénysugár ismét a folyosó végét tapogatja. Már jártam itt! Előrevetődöm, s míg Louis felfelé világít, Belloq fölemel. Körmeim mind egy szálig letörnek, mire kitépdesem a csapóajtó zárját. A regény ben jelent meg először, népszerűsége azóta is nőttön-nő. Különösen akkor, ha babát vár. Nem is akartam előre megtudni, hogy mi lesz, mert nekem csak lányom lehet. És az az érdekes, hogy amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kisfiam van, eszembe sem jutott, hogy lányt akartam, csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges, és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk. Hogyan is lett volna lány, mikor fiú! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen - hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly, meggyőződésem szerint, mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy. Ennek a kötetnek az írásai nem egytől egyig kacagtatóak. Aminthogy az élet sem az. De egy nagy felismerésre vezettek, amikor sorba rendeztem őket újabb és régebbi írásaimból. Amennyire igaz az a mondás, hogy derűre ború, legalább annyira igaz, hogy borúra meg derű. Csak arra kell vigyáznunk, hogy a végére is maradjon egy kis derű. Ennél csak az rosszabb, ha nincs, aki megmagyarázza. Mivel a címet én találtam ki, ez a feladat kétségkívül rám vár.

Nos, kedves olvasó, a cím úgy született, hogy néhány felnőtteknek szóló könyvem elnyerte az Önök tetszését. Tapsot ugyan nem hallottam, de leveleik, telefonhívásaik és a könyvek fogyása alapján mégis hallani véltem. Remélem, nem tévedtem. Így aztán az Önök biztatására kerekedett ki rövid írásaimból ez az új kötet. Ráadást, ugye, a koncerteken az előadóművészek szoktak adni, ha elég kitartóan tapsol a közönség. Én nem állok pódiumon, csak itthon kopogok öreg írógépemen, és nagyon örülök, ha tetszik, amit írok. Ha valakinek megy a késői busza, indul a vonata vagy egyébként konyv: A tizenegyedik parancsolat elege volt, hát nyugodtan kászálódjék. A ráadás azé, aki kérte, aki várja. Fogadja szeretettel. Nem szerelmes történeteket tartalmaz a kötet. Az úgy van, hogy az ember idős korban már kevesebbet ügyintéz, szaladgál, nyüzsög. Inkább elgondolkozik ezen-azon, ír, írogat, így a századvégen, ezredelőn. Különösen, ha írónak hiszi magát. Aztán összegyűlik egy kötetre való. De miért jut eszébe éppen ez a cím? Mert a tévésorozatok, az angolszász nyelvterületen készült filmek jóvoltából angolul gyakran hallja.

Magyarul csak szeretné hallani. De valahogy hiánycikk. Még a falfirkákon is többnyire angolul konyv: A tizenegyedik parancsolat, hogy I love Brigi - Karesz. Azonkívül az angol nyelvű vallomás nemcsak egyes számban szeret, hanem többes számban is. Akár a kedves olvasó is magára veheti. Ha akarja. Rosszkedvet oszlató humort, szeretetből fakadó türelmet, megértést kínálok annak, aki vevő rá. Mikor Serena MacGregor, a büszke és szenvedélyes örökösnő először teríti ki a kártyáját a hidegvérű, indián származású szerencsejátékos, Justin Blade előtt, még nem lehet tudni, mi lesz a játszma vége. Serena nem is sejti, hogy a lapokat ezúttal nagy hatalmú édesapja, Daniel MacGregor osztotta Serena bátyja, Caine MacGregor ügyvéd egyaránt sikeres a tárgyalótermekben és a hálószobákban. Az őzikeszemű indián lány, Diana Blade azonnal felkelti az érdeklődését, de amikor ugyanazon az ügyön kezdenek dolgozni, félre kell tenniük az érzelmeket. Vajon sikerül-e Caine-nek lángra lobbantania a hűvös és kimért Diana szívét? Igyekszik helytállni munkahelyén, de még inkább a kényes ízlésű francia nők meghódítása terén. Ám egyik sem könnyű egy olyan országban, ahol az orrfelhúzás genetikailag öröklődik, ahol a sztrájk nemzeti sport, és ahol a sajtok szinte "lemásznak" az asztalról Özvegye, Lee Durrell most Gerry írásaiból válogatta össze a legemlékezetesebb, leghumorosabb, leghóbortosabb vagy éppen legkomolyabb részleteket, amelyekből ennek a rendkívüli életútnak a teljes képe kikerekedik. Kezdve a kölyök Durrell természetbúvárkodásától "Ez a gyerek nem normális, csigákat hord a zsebében! A köteten mindenütt átüt Durrell páratlan mesemondó és megfigyelőképessége, a gazdag fekete-fehér és konyv: A tizenegyedik parancsolat illusztrációk pedig gyermekkortól öregkorig a legkülönfélébb helyeken és helyzetekben éppoly elbűvölőnek és szeretetreméltónak ábrázolják, mint amilyennek a műveiből megismerhettük.

Rejtő Jenő P. Csakhogy ott nem olyan könnyű boldogulni, mint a trónszéken, ahol alkalmasint Fülig Jimmy helyettesíti őt egy darabig a nép nagy megelégedésére. Theónak pénze van tömérdek, ötletet keres, hogyan célszerű elkölteni Számos javaslat érkezik. A rendkívüli kalandokat végigkíséri Piszkos Fred, a Kapitány és Fülig Jimmy, a fűtő-pincér-uralkodó-elsőtiszt - s kettőjük vetélkedése. Ez utóbbi szomorú végkifejlete pedig a következő: "Piszok Alfréd ült a ládán minden gugsolék, és dohánza" - írja Fülig Jimmy. És mondtam: "Fredi bátya még ezen tréfát megjegyzé kedves fejébe? Mondom: Nyissa ki a ládát. Aszongya ő nem asztalos, hagyam békében. És elmegy. A középpontban Sanders, az angol gyarmatbirodalom teljhatalmú kormányzója áll, aki fekete Afrika legtitokzatosabb területén kísérli meg taktikával, diplomáciai érzékkel, szigorral összebékíteni a konyv: A tizenegyedik parancsolat törzseket, s érvényesíteni Anglia érdekeit. A laza szerkezetű, hol humoros, hol szívszorító történetek másik állandó hőse. Sanders "ellenfele-barátja" Bosambo, a csavaros eszű törzsfőnök, valamint Csontos, Sanders egyik tisztje. Szerkesztőjüktől, az angol nyelvű berkekben szintén jól ismert Joseph O' Connortól csupán egyetlen instrukciót kaptak: a könyv minél humorosabb legyen.