Konyv: A ferfinak szex kell, a nonek szerelem - Az orok ellentet


Konyv: A ferfinak szex kell, a nonek szerelem - Az orok ellentet

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 739989439
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 14,95

MAGYARÁZAT:Konyv: A ferfinak szex kell, a nonek szerelem - Az orok ellentet

Tegnap este, még szétfeszített a düh, amit az apáékkal töltött családi idillbe betolakokodó munkahelyi hír okozott. Reggelre már csak émelyítő üresség maradt. Úgyis tetszik itt egy mesebeli házikó. Szert teszek valami hasonlóra, és élek a világ zajától, - "konyv: A ferfinak szex kell" az eddigi mindennapjaimtól mindenképp - távol, boldogan amíg meg nem halok. Samyért azért elmegyek. Neki is tetszik majd itt. Alig értem ki az állomásra, azonnal heves vizelési ingerem támadt. Biztos van erre valamilyen szakkifejezés, de hogy pszichés tünet az tuti. Munka közben van hogy órán keresztül teljesen meg is feledkeztem erről a szükségletemről, de ha utazom, mindegy hová, milyen messze, busszal, vagy vonattal, az út első 10 perce után azonnal rám tör. A keletiben meglepően kulturált a WC a nonek szerelem - Az orok ellentet maga Ft belépőjéért. Azért azt a vicces hernyószerű mozgást ami megelőzi, illetve zárja az eseményt most sem sikerült megúszni, viszont cserébe semmihez nem értem hozzá, csak amihez akartam is. Az odaút eseménytekenül telt, leszámítva azt, hogy a reggeli gyanánt bekapott pár szem bio barnarizs chipsttől olyan köhögési rohamot kaptam, ami egy előrehaladott TBC-st is megszégyenített volna, illetve, hogy indulás után azonnal vissza is vettem, a kabátom, és magamon hagytam a hátralévő két órában, ugyanis mint mindig a légkondi ismét fagyasztómódban üzemelt. Hja és félúton ismét beiktattam egy pisi túrát. A helyi vasút, ami apáékhoz visz, a szokásos jól ismert két kocsiból áll.

Első a fagyasztó, a második az izzasztó vagon. Nyáron egyszer elkövettem azt a hibát, a nonek szerelem - Az orok ellentet, az elsőbe szálltam, mert gondoltam a 30 fokban jól fog esni a hűvös. De mekkorát! Vetkőzni tudok, felöltözni Ahogy hazaérek irány a zuhany mint mindig. Le kell mosnom a kinti elhasznált hangulatot, és felvenni imár tisztán üdén, az itthoni ismerős, kuckózósat, végül is péntek van. Új könyvet olvasok, ez nem olyan kedves puha mint az előzó, inkább olyan szinglis csajos ponyvaregény Joanna Bolouri: A lista Nem rossz, szórakoztat, kikapcsol, nem kell hozzá nagy figyelem, magvas gondolatokat sem indít meg, csak olvasom lazán. Amikor elkezdődik az az együttélés baromság, akkor rögtön nyűggé válik az egész, én pedig nem szeretem bonyolítani a dolgokat. Az "ismerjük meg egymást" szakasz a kedvencem. Unalmasnak és álságosnak tartom, mert legtöbben visszafogják "a nonek szerelem - Az orok ellentet" igazi temperamentumukat, kontrollálják a valódi reakcióikat, mert valaki olyasvalakinek akarják magukat muatatni, aki szerintük érdekes, és vonzó a másik számára. Aztán amint elégge határon belül érzik magukat, előbukkan az akkor mindenképp szoklatlan, és nem biztos hogy szimpatikius énjük. Meg különben is meg lehet valakit ismerni? Nem kell. Én sem tárom fel magam csak úgy, bárkinek. Vagy jön a szándék, a vágy magától, vagy megette a fene. Alkottam magamnak egy új koktélt. Az Éjszaka háza regénysorozat vámpírjai ihlették. Igaz ők a vörösborba vért kevertek. Én azt azzé' mégse. Egyébként úgy néz ki. Szeretek buszon olvasni, pontosabban igazán, buszon szeretek olvasni. Kizárva a zavaróan beszélgetők hangját zenét hallgatok, alattam kellemesen zümmög a jármű.

Teljesen el tuldok merülni az olvasottakban. Annyira, hogy előfordult, jócskán túlmentem a megállón, ahol le kellett volna szállnom. Most ott szállok le ahol kell, hiszen végállomás, ha akarnék sem utazhatnék túl. Ahogy lépkedek mintha nem is ott lennék, még beburkol az élmény, mint egy puha meleg plüss takaró. Akkor sem szünik meg amikor szép lassan bekúszik a látóterembe a valóság. Valamelyik járatról leözönlő emberek, az aluljáróban a földön kuporgó hajléktalan, a zenei kíséret nélkül éneklő srác, az épp táskát áruló asszony. Ezért sem olvasok gyorsan. Nem vagyok könyvfaló. Inkább ínyenc, szeretem hosszan, lassan megrágva, minden ízt zamatot kiélvezve átélni a történetet. Miután letettem egy udőre, vagy kiolvstam, még egy jó darabig dajkálni magamban. Amit most olvasok, "Cristine Féret-Fleury: Juliette nagy utazása" különösen kedves. Kézbe venni is jó. Könnyű, a nonek szerelem - Az orok ellentet, alig több mint oldal. A borító kellemes a szememnek, nagyrészt fűzöld, és földszínek. A történet pedig konyv: A ferfinak szex kell szerint aranyos. Egy metrón olvasó lány, minden nap ugyanazon az útvonalon utazik, és szereti megfigyelni az utasokat. Visszatérő ismerős utastársai olvasmányai, azok által feltételezett érzelmei, karakterük megszínesítik monoton, egyszerű hétköznapjait. Mígnem egy, nap hirtelen ötlettől vezérelve, másik megállóban száll le, és nem is sejti hogy gyöketeseb megváltozik az élete. Könnyű olvasmány, olyan mint meleg tavaszi délelőttön ülni egy kertben kényelmes padon, hallgatni a madárcsicsergést, miközben friss szellő lengedez, simogatja a bőröm. Ha nem szerettem volna meg ennyire, már rég elolvashattam volna. De én mint mondtam szeretek sokáig a kedvelt olvasmány hangulatába burkolózni. Holnap egészen új színben tűnhetnek fel majd a dolgok.

Még néhány másodpercet gonolkozott. Nekünk kell a bátorításokat összeszednünk onnan, ahol a szemünk, lelkesedédünk, szenvedélyünk, vagy amit akar, képes meglátni. Juliette nagy utazása. Itt felénk van egy. Most már elmondhatom, szeretek oda járni. Az első egy két alkalomnal, azt mondtam, mi a fenét keresek én a sok ócskaság között. Perzse ezt csak mint felületes szemlélő mondhattam. Mert minél gyakrabban megyek annál több értéket tudok felfedezni. Egyik a hangulat. Mint régen videéken. Mindenki ismer mindenkit, derüsen köszöntik egymást. Aztán amiről beszélgetnek, meg ahogy, hát az maga egy élmény. És ényleg fillérekért tudok venni számomra hasznos dolgokat. Mint pl bentr a srácoknak fa kisvonatot, állatfigurákat, a ultkor kaptan csak úgy egy szanitert áruló nőtől, egy darab gégecsüövet a osogató túlfolyójához, vettem ótt pár száz forintért magyar népmeséket, as kiadást, ma pedig egy vaonat új univerzális porszivófejet fele annyiért, mint a legolcsóbb webshopban. Nem beszélve hatalmas lángosról. Lehetne még sorolni miért szeretek oda járni, de azt hiszem hogy egy életérzés ez nekem. Mintha visszrepítene a boldog gyerekkorom hangulatába.

Ma jóval később mint tegnap, mert az életem szerelme macskaúrfim felkeltett hajnali fél három körül, és miután visszaaludtam, csak nyolc körül ébredtem újra. Változatlanul minden nap rácsodálkozom, milyen jó kis barátságos, csendes környéken lakom, mennyire szeretek itt élni. Ezért is tartottam az építkezéstől- ami lassan kész, az átadást májusra tűzték ki- de kellemesen csalódtam. Végig gyorsan, szinte zaj nélkül dolgoztak. Az egyetlen zavaró, valami vízszivattyú hosszú hetekig, éjjel is tartó működtetése volt, amivel- gondolom én- talajvizet csapoltak le. Szerettem nézni ahogy lendületesen, hozzáértően tevékenykednek. Karácsony táján olvastam a kerületi hírekben, amikor minden környéken lakónak kellemes ünnepeket kívántak, hogy ezerhatszáz tizenöten dolgoznak itt összesen. Hmm nem semmi. Egy csalódásom azért van. A homlokzat színe. Messze kirí a környezetből, persze lehet ez is volt a cél, de én valami kevésbé harsányat jobban el tudnék fogadni. A többi rész olyan, Na mindegy, meglátjuk teljes pompájában, lehet hogy megszokom, megtetszik. Mert a látványterveken nagyon jól mutat. Most olvastam: "Depardieut erőszakkal és szexuális zaklatással vádolják, tettét a híresztelések szerint augusztusában gigantikus, A nő pár éve azt állította, hogy a színész egy hét eltéréssel kétszer is megerőszakolta őt. A fiatal színésznő az esetekről beszámolt az édesanyjának, aki értesítette a rendőröket. Na de, egy hét múlva még egyszer? Akkor most erőszak volt vagy nem? Már csak azért, mert ha engem valaki 1x már megerőszakolt, tuti nem megyek a közelébe sem, nem hogy kettesben maradok vele, hogy újra megtehesse. De biztos én vagyok túl aggályos, és elővigyázatos. Azt írta nekem ma valaki, hogy kár hogy az életünk most nem igazán a karácsonyról szól hanem a "ro Az mindig is mindenkinek másról szólt. Másról a csodaváró kisgyereknek, másról gondoskodó a szülőnek, másról a fiatalnak, másról az idősnek, másról a egészségesnek, másról a betegnek.

Aki beteg — orvoshoz fordul. Gyógyulni akar, az orvos konyv: A ferfinak szex kell gyógyítani. Mirõl árulkodik a tünet? Ez a könyv éppen e kérdésekre keresi és adja meg a maga sajátosan új válaszait. Minden betegség valamilyen lelki konfliktus testi megjelenési formája — állítják a szerzõk. Gyötörjön bennünket akár fogfájás vagy bélhurut, asztma vagy reuma, viszketegség vagy magas vérnyomás — mindezek hátterében pszichés zavarok állnak. Vagyis a teljesség felé vezetõ utat mutatja meg a könyv; azok számára készült, akik valóban szembe akarnak és mernek nézni önmagukkal — betegségükkel és azzal, amirõl ez a betegség árulkodik. Deutung und Bedeutung der Krankheitsbilder. Út a teljességhez A betegség és a gyógyulás megértésének elméleti feltételei Kórképek és jelentésük Mi a teendõ? Ez a könyv nem lesz kényelmes olvasmány, mert megfoszt attól a lehetõségtõl, hogy a betegséget alibiként használjuk fel megoldatlan konyv: A ferfinak szex kell. Azt akarjuk ugyanis bemutatni, hogy a beteg nem a természet valamiféle tökéletlenségének áldozata, hanem igenis maga a tettes.

E szemszögbõl a tünetek pszichés konfliktusok testi megjelenési formái, s szimbolikájuk módot nyújt a páciens mindenkori problémájának megfejtésére. A könyv elsõ részében az elméleti alapokat s a betegség filozófiáját tárgyaljuk. Nyomatékosan javasoljuk, hogy ezt az elsõ részt gondosan és pontosan, lehetõség szerint többször olvassák el, mielõtt a második részhez hozzákezdenének. Ez a munka elõzõ könyvem, A sors mint esély folytatásának vagy szövegmagyarázatának is tekinthetõ, bár törekedtem arra, hogy az olvasó zárt, egységes mûvet kapjon a kezébe. Ennek ellenére A sors mint esély olvasása — különösen, ha az elméleti rész nehézségeket okozna — kedvezõ elõfeltételt teremthet a könyv megértéséhez, illetve kiegészítheti azt. A második részben a leggyakrabban elõforduló betegségeket szimbolikus jelentésükben mutatjuk be, s pszichés problémák megjelenési formáiként értelmezzük õket. A könyv végén az egyes tünetek betûrendes jegyzéke segít az olvasónak a keresett betegség megtalálásában. Szándékunk azonban elsõsorban az, hogy egy olyan új látásmódot hozzunk közel az olvasóhoz, amelynek segítségével megérti és értelmezni tudja tünetei jelentését. A betegség témája emellett alkalmat ad olyan világszemléleti és ezoterikus eszmék kifejtésére is, amelyek szétfeszítik a betegségtéma szûk kereteit.

Ez a könyv nem nehéz, de nem is olyan egyszerû vagy banális, mint amilyennek azok szemében tûnhet fel, akik koncepciónkat nem értik meg. Olyan emberek számára íródott, akik hajlandók saját útjukat járni, ahelyett hogy az út szélén üldögélve idejüket zsonglõrködéssel vagy semmire sem kötelezõ elcsépelt klisék ismételgetésével töltenék. Olyanok számára, akiknek a megvilágosodás a célja, s akiknek a tudományra nincs ideje — a tudásra van szüksége. Könyvünk sok ellenállásba fog ütközni — mégis reméljük, hogy azokhoz a kevesekhez vagy sokakhoz is eljut, akik életútjuk során segédeszközként kívánják felhasználni. Kizárólag nekik írtuk ezt a könyvet. München, Az emberi elme A valódi tanítást nem fogja föl. Mégis mily szívesen Vitáznátok velem Ha kétségeitek vannak És semmit sem értetek. Oly korban élünk, a nonek szerelem - Az orok ellentet a modern orvostudomány naponta képeszti el a laikust csodával határos lehetõségeivel és eredményeivel. Ugyanakkor egyre erõsödnek azok a hangok, amelyek ezzel a szinte mindentudó modern orvostudománnyal szemben bizalmatlanságnak adnak kifejezést. Egyre növekszik azoknak a száma, akik lényegesen nagyobb bizalommal fordulnak a természetgyógyászat õsi vagy modern módszerei vagy a gyógyítás mûvészetének homeopátiás módja, mint magasan fejlett orvostudományunk felé. A kritikának sokféle alapja lehet — a mellékhatások, a tünetváltás, az emberiesség hiánya, a költségek robbanása és számos más probléma —, a bírálat tárgyánál sokkal érdekesebb azonban, hogy egyáltalán feltámadt ez a kritika. Még mielõtt ugyanis a bírálatok racionális feldolgozásához kezdenénk, támad egy olyan homályos érzésünk, hogy valami még sincs rendben, hogy a bejáratott út, dacára annak, vagy éppen amiatt, hogy következetesen van kiépítve, nem vezet a remélt célhoz.

Az orvostudománnyal kapcsolatos ellenérzés sokunkban — köztük sok fiatal orvosban is — közös. Hamar szertefoszlik ez a közösség, ha az új, konkrét alternatív megoldások kerülnek szóba. Egyesek az orvoslás szocializálásában, mások a kemoterápia természetes, növényi gyógyszerekkel való helyettesítésében vélik meglelni az üdvösség útját. Míg egyesek minden probléma megoldását a sugárzás kutatásában látják, mások a homeopátiára esküsznek. Az akupunktúrát gyakorlók s a góckutatók azt követelik, hogy az orvosi szemlélet forduljon a testi folyamatok megítélésében a morfológiai szintrõl az energetikai szint felé. Idõközben ugyanis majdnem mindenki felismerte, hogy az akadémikus orvostudomány az embert mint teljességet szem elõl tévesztette. A kutatás alapkoncepciója, a specializáció és az analízis, a részletek egyre kimerítõbb s egyre pontosabb ismeretével, szükségszerûen egyre inkább háttérbe szorította az embert. Ha az orvostudományban folyó, egyébként meglehetõsen frissítõ vitákat s mozgásokat figyeljük, hamarosan feltûnik, hogy ezek a viták mennyire csak a különbözõ módszerekre s azok mûködésére korlátozódnak, s mily kevéssé szólnak az orvostudomány elméletérõl, illetve filozófiájáról. Bár az orvostudomány a legnagyobb mértékben a konkrét gyakorlati teendõkbõl él, minden tevékenységében — tudatosan vagy tudattalanul — a mögötte álló filozófia fejezõdik ki.

A modern orvostudomány nem cselekvési lehetõségein bukik el, hanem azon a világképen, amelyre — a legteljesebb csendben s minden reflexió nélkül — cselekvéseit építi. A modern orvostudomány saját filozófiáján bukik el, pontosabban: a filozófia hiányán. Az orvostudomány beteg, s e betegségnek sok tünete van. Azonban, miként a többi páciens, az orvostudomány sem gyógyítható tüneteinek orvoslásával. Az akadémikus orvostudomány kritikusainak és az alternatív gyógymódok hirdetõinek többsége "konyv: A ferfinak szex kell" — egészen magától értetõdõen — magáévá teszi az orvostudomány világképét és céljait, s teljes energiáját a formák módszerek megváltoztatására fordítja. Könyvünkben a betegség és a gyógyulás kérdéskörét új módon közelítjük meg. Egyáltalán nem áll szándékunkban az e területen megszokott, hagyományos s mindenki által oly megingathatatlannak hitt alapértékeket átvenni. Ezért is nehéz és veszélyes a vállalkozásunk: ugyanis nem kerülhetjük el, hogy kíméletlenül utána ne menjünk olyan kérdéseknek is, amelyeket kollektív tabu óv a vizsgálódástól. Tudatában vagyunk annak, hogy ezzel olyan irányba lépünk, mely nem vág egybe az orvostudomány fejlõdésének irányával.

Szemléletmódunk jegyében több gondolati lépcsõt átugrunk, ennek feldolgozása az orvostudományra vár. Mindennek mély megértése elõfeltétele annak, hogy a könyvünkben található koncepciót tartalmilag követni tudják majd. Ezért írásunkkal nem a kollektív orvostudományhoz, hanem olyan egyénekhez fordulunk, akik a személyes belátás tekintetében a kissé rest kollektív fejlõdésnek némileg elébe vágtak. A funkcionális folyamatoknak önmagukban sosincs értelmük. Egy esemény értelme az értelmezés során derül ki, amikor is a dolog jelentése megismerhetõvé válik. Ha felhagyunk azzal, hogy a világ eseményeit és sorsunkat értelmezzük, létünk jelentéktelenségbe, értelmetlenségbe süllyed. Ahhoz, hogy értelmezni tudjunk valamit, olyan vonatkoztatási keretre van szükségünk, amely kívül esik azon a szinten, amelyen az értelmezendõ esemény manifesztálódik. Ennek megfelelõen anyagi, formális világunk folyamatai is csak akkor értelmezhetõk, ha az értelmezésben segítségünkre van egy metafizikus vonatkoztatási rendszer. Amint a betûk és a számok is csak formális hordozói a mögöttük lévõ ideának, minden látható, konkrét és funkcionális dolog egy konyv: A ferfinak szex kell kifejezése, s így közvetítõ a láthatatlan világába is. E két területet röviden formának és tartalomnak is nevezhetjük. A formában kifejezésre jut a tartalom, s ezáltal a formák jelentõség-teljesek lesznek. Azok az írásjelek, amelyek nem közvetítenek ideát és jelentést, értelmetlenek, üresek maradnak számunkra. Ezen a jelek legtárgyilagosabb elemzése sem változtathat. Teljesen világos és érthetõ ez a mûvészetben is. Egy festmény értéke nem függ a felhasznált vászon és festék minõségétõl, a kép anyagi alkotórészei csak a mûvész által alkotott belsõ kép ideájának hordozói, közvetítõi.

A vászon és a festék csak az amúgy láthatatlan láthatóvá tételét szolgálja, ezáltal egy metafizikai tartalom fizikai kifejezési formája. Egyszerû példáinkkal csak e könyv módszerének megértéséhez kívántunk segítséget nyújtani; ahhoz a módszerhez, amely a betegség és a gyógyulás témáját értelmezve szemléli. Szándékosan hagyjuk magunk mögött a tudományos kereteket, mivel azok a funkcionális szintre korlátozódnak, s ezzel párhuzamosan megakadályozzák, hogy a dolgok jelentõsége és értelme áttetszõvé váljék. Eljárásunk nem a megrögzött racionalistákhoz és materialistákhoz szól, hanem azokhoz, akik készek az emberi tudat kusza és korántsem mindig logikus ösvényeit járni. Az emberi lélek területén tett utazásunkban segítségünkre lehet a képszerû gondolkodás, a fantázia, az asszociáció, az irónia és az, ha van fülünk a nyelvben rejlõ rejtett jelentések megértésére. Ahhoz, hogy utunkat bejárhassuk, képesnek kell lennünk elviselni az ambivalenciát, a paradoxonokat, és nem szabad kikényszerítenünk az egyértelmûséget azáltal, hogy az egyik pólust azonnal megsemmisítjük a másik javára. Mind az orvostudomány, mind a népnyelv különbözõ betegségekrõl beszél. A köznyelvi szóhasználat igen világosan rámutat arra a szélesen elterjedt félreértésre, amely a betegség fogalma mögött húzódik meg. A betegség olyan szó, amelyet tulajdonképpen csak egyes számban használhatunk, konyv: A ferfinak szex kell többes szám: betegségek, éppen olyan értelmetlen, mint az egészség többes száma: egészségek.

A test sosem beteg vagy egészséges, a testben csak a tudat információi fejezõdnek ki. A test semmit sem tesz magától, errõl mindannyian meggyõzõdhetünk, ha megtekintünk egy holttestet. Az élõ ember teste mûködését éppen annak a két nem anyagi természetû instanciának köszönheti, melyet tudatnak léleknek és életnek szellem nevezünk. A testben a tudat információi manifesztálódnak, s válnak ezáltal láthatóvá. A tudat úgy viszonyul a testhez, mint a rádiómûsor a rádióvevõhöz. Miután a tudat nem anyagi jellegû, önálló minõség, természetesen független a test bármely termékétõl, sõt annak lététõl is. Az, hogy a pulzus, a szív bizonyos ritmust követ, hogy a test hõmérséklete állandó, hogy a mirigyek hormonokat ürítenek vagy a test ellenanyagokat termel, nem magyarázható magából az anyagból. A test mûködése összességében azoktól az információktól függ, amelyeknek kiindulópontja az emberi tudat. A legkülönbözõbb testmûködések harmonikus összjátéka során jön létre azután az a minta, amelyet egészségnek nevezünk. Ha valamely testfunkció letér a pályáról, ezzel többé-kevésbé ezt a harmóniát veszélyezteti, ezért ilyenkor betegségrõl beszélünk. A betegség tehát azt jelenti, hogy letértünk a harmónia útjáról, illetve kérdésessé tettünk egy addig kiegyensúlyozott rendet késõbb "a nonek szerelem - Az orok ellentet" fogjuk, hogy más szemszögbõl a betegség tulajdonképpen ennek az egyensúlynak a helyreállítása.

A harmónia zavara azonban a tudatban, az információk szintjén áll fenn, a testben csak megmutatkozik. A test ily módon csak egy megjelenítési vagy megvalósítási szint, amely a tudatban lejátszódó folyamatokat és változásokat tükrözi. Miként az anyagi világ sem más, mint színpad, amelyen az õsképek formát öltenek, s ezáltal példázat, analóg módon a test sem más, mint az a színpad, amelyen a tudat képei jelennek meg. Így, ha egy ember tudati világa kizökken egyensúlyából, ez testi tünetekben lesz látható és átélhetõ a számára. Félrevezetõ tehát azt állítani, hogy a test beteg; beteg csak az ember lehet — s betegsége testében jelentkezik tünetként. Ha egy tragédiát bemutatnak, akkor sem a színpad tragikus, hanem a darab! Sokféle tünet létezik — de mindegyik ugyanazt a nonek szerelem - Az orok ellentet történést fejezi ki; azt, amit betegségnek nevezünk, s ami mindig is az emberi tudatban játszódik le. Itt szeretnénk tisztázni, hogy szemléletünkben nincsen helye a betegségek ma szokásos osztályozásának — szomatikus, pszichoszomatikus, pszichés és elmebetegségekre. E felosztás a betegségek megértését sokkal inkább akadályozza, mintsem megkönnyítené. Szemléletmódunk leginkább a pszichoszomatikus modellnek felel meg, mindenesetre azzal a különbséggel, hogy mi ezt a látásmódot használjuk minden szimptóma esetében, s kivételt nem ismerünk el.