Konyv: A gorog drama esszeszotara


Konyv: A gorog drama esszeszotara

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 798278296
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 8,78

MAGYARÁZAT:Konyv: A gorog drama esszeszotara

Írta: Karap Zoltán jún 27, Könyvekről 0. Ha a szabad bölcsészek képzése nem szűnik meg, hamarosan eljön az idő, amikor Heidegger és Nietzsche magyar recepciójának tárgyalásából nem maradhat majd ki Végh Attila életművének említése sem. De nyugodtan mondhattam volna klasszika-filológia és irodalom tanszékeket is, mivel a szerző es legutóbbi esszékötetére legalább négy tudomány — a filozófia, a klasszika-filológia, az irodalomtudomány, valamint a színháztudomány — olvasóközönsége is igényt tarthat, és akkor még nem beszéltünk a színházkedvelő laikusok táboráról. Ennek ellenére mindezidáig egyik területről sem születtek mélyebb elemzések, amelynek lehetséges okai már önmagában is érdemesek a kutatásra. Az interneten böngészve hamar kiderül: a szerző műveinek viszonylag csendes fogadtatása már-már menetrendszerű. A szerző Ez a tétel lesz elemzésem alapállítása. Aki írás közben az olvasón képzeleg, és megpróbál olyat írni, ami konyv: A gorog drama esszeszotara elképzelt olvasónak majd tetszik, az nem igazi író. Az olvasó egyáltalán nem érdekel. Persze neki írok, de hogy ő milyen, az jobb, ha homályban marad. A tengerben és a tócsában ugyanaz az égbolt csillog. A szóban forgó kötet írásai kétségkívül ennek az igénynek köszönhetik, hogy kötetbe rendezve is napvilágot láttak, ugyanis a Magyar Nemzeti Színház Szcenárium című lapjának közönsége már találkozhatott a Fogalomtár rovatban megjelent esszékkel. Az egyes szövegek, ha akarom, komplett egészek, filozófiai minipikareszkek szellemi retúr utazások a görög drámák kora és a jelen közöttha akarom drámaelméleti torzók. Az elemzések gyakran egy-egy az életműben már részletesebben kifejtett, vagy később még részletesebben kifejtendő szövegeinek eszenciái. Ez a helyzet már önmagában is figyelemre méltó és különösen érdekes a prózai írások tükrébenakárcsak Végh nem mindennapi irodalomszociológiai pozíciója. A politikai értelemben jobb és bal-oldalra osztódott szekértáborok között hosszú ideig különféle politikai orgánumok Demokrata, Népszava, Magyar Hírlap jelentik számára a megélhetést, írásaival azonban az aktuálpolitikai csatározásoktól független ontológiai és művészetfilozófiai témákról ír.

A szittya érzületűeknek túlságosan arisztokratikus [6]a balosoknak jobbos, filozófusok között inkább költő vagy esszéíró, a költők között sokak számára inkább filozófus. Könyveiben és nyilatkozataiban nem rejti véka alá a pályatársakkal szembeni kritikáját [7]ugyanakkor Vasadi Péterrel közös beszélgetőkönyvet [8] ad ki. Hétköznapi életünk és művészeti élményeinket egyaránt érintő sorskérdésekként. Test és lélek összeolvad, kollektív és egyéni egybeömlik, ég és föld eggyé lesz. Ha divatosan akarunk szólni az ügyről manapság ugyanis divatos magánmitológiáról beszélni — ami egyébként teljesen értelmetlenakkor mondhatjuk úgy, hogy az életnek ezek az őszinte pillanatai amolyan magándionüsziák. Ez a védterület azonban nem a bekerített reményrezervátum védő-zónája, mint a keresztények esetében, hanem érző távoság: az erdei isten időnként átüvöltött rajta. Apollón őrző-védő szolgálata féken tartotta az orgiát, megakadályozta, hogy elöntse a színpadot. A szennyezetlen gyilkos, az Olümposz rendőre engedi megmutatkozni Dionüszoszt, de megzabolázza. Az esszéprózai beszédmód kritikája. Miként a fenti rövid idézet is bizonyítja, ami egy esszéisztikus értekező nyelv legnagyobb erénye lehet, ugyanaz filozófiai szempontból a legnagyobb hátrányt is jelentheti.

Amit állít, nem tudományos zsargonnal kifejtett interpretátumhanem maga is performansz. Miként arra Végh egy korábbi esszékötetének A torzó tekintete kritikusa, Szántó F. A kérdés azonban az, vajon Végh Attila prózájával szemben hermeneutikai szempontból érvényesnek tekinthető-e ez az eljárás. Mármost meggyőződésem, hogy igen, s ebben Végh Attila Hamvas vagy Heidegger? A Hamvas elleni támadásban voltaképp saját ars poeticájának adott hangot. Felszínesnek, vázlatosnak, hatásvadásznak érzem. Már nem okoz örömet, hogy azonnal a dolgok közepébe vág. Jobban szeretem már a kerülőutakat. Az apró, pontos megfigyelésekből magát kibontó létkutatást. A szigorú filológiai elemzésekre épülő, költői mondást. Ezek olvasatomban a következők: 1 nem csak a művészet, de a történelem szubjektuma is a dionüszoszi és konyv: A gorog drama esszeszotara erők játéktere — az apollóni-dionüszoszi dualitás voltaképp az emberi megismerés pszichológiai meghatározottsága; "konyv: A gorog drama esszeszotara" az antik görög és a jelenkori ember egzisztenciális struktúrája csak annyiban közelíthető egymáshoz, amennyiben görög, tehát egy kereszténység előtti gondolkodásmóddal közelítünk a kérdésekhez; 3 a görög gondolkodás első kritériuma az, hogy a keresztény értékeket és időfelfogást a görög filozófiai fogalmak, mitologémák és művészeti alkotások jelen esetben a tragédiák elemzésével a jelenvalólétre nézve átértékeljük.

Ez általában nem sikerül. Mi a probléma a keresztény időfelfogással? Hamvas Béla tradicionalista történelemképe szerint i. Ami előtte van, a történet előtti kor még a Lét territóriuma, ami ez után következik, az már csak Élet, vagyis apokalipszis. A művész, a gondolkodó feladata az, hogy ezzel az aranykori hagyománnyal a kapcsolatot valamiképpen megteremtse. Hamvas Béla életműve maga is ennek a demonstrációja. Végh Attila szerint azonban ez az aranykor-nosztalgia egyfajta örökös megfelelni akarást előfeltételez a múlt elfeledett, elárult hagyománya felé, ami megfosztja a gondolkodást azoktól a kalandoktól, melyek az ismeretlenbe vezetnek:. Hamvas nem igényli a gondolkodás kiélezettségét, nem látja be, hogy megérteni annyi, mint megrendíteni az alapokat, és a megnyíló egzisztenciális konyv: A gorog drama esszeszotara állva a halál felé lenni. Végh kritikájából egyértelműen kihallatszódik az egzisztencialista filozófia iráni rokonszenv, ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy a filozófiai gondolkodás módszeressége, valamint a költői gondolkodás szabatossága között általában lényegbeli különbséget "konyv: A gorog drama esszeszotara." A filozófiában alapok nélkül gondolkodni lehetetlen. Descartes ideiglenes alapokat vezet be ismeretelméleti elmélkedései során; Nietzsche leteszi a voksot Zarathustra, illetve Dionüszosz mellett; Wittgenstein a logika mellett stb. Az alap, amit Hamvas nem akar megrendíteni — az örök élet eszméje, de ez soha sem kap olyan explicit kifejeződést, mint Danténál vagy épp a Tibeti Halottaskönyvben. A megrendült alap, amit Végh szinte számon kér: a halál felé való élésből származtatható szorongás. Ez a szorongás azonban heideggeriánus szigorral tekintve, nem egy filozófiai döntés, hanem az ember — ha úgy tetszik — alapvető állapota, Heideggerrel szólva: hangoltsága, amelyet az ember nem választ, sokkal inkább az emberre váratlanul mintegy rátör, jóllehet a szorongásból lehet az egyik lehetséges kiút a vallásos fantázia.

Másként fogalmazva: Hamvas bölcselete bár gyakran érintkezik különböző lételméleti kérdésekkel és válaszokkal, egyetlen percig sem kísérel meg fundamentálontológia lenni, ellentétben Heideggerrel. Hamvas számára a Létezés problémája alapvetően nem a nyelv egzisztencialista átvilágításán keresztül értelmeződik, sokkal inkább kulturális jelenségek és különböző művészetek, illetve művészek konyv: A gorog drama esszeszotara során. Ha bele is keveredik az etimológia mágiájába, az csak megerősíti szinkretista látásmódjában, nem pedig elbizonytalanítja. Ezzel szemben, amit Végh keres az etimológiában, az a jelen történelmi korból konyv: A gorog drama esszeszotara katapultálás, vagyis aspektusváltás. Végh nem a jelen és a múlt közötti harmónia lehetőségeit keresi. Ha van valami, ami a jelent a múlttal kompatibilissé teszi, szerinte a szorongás állandója, a lét borzalmainak abszurditása. Talán nem kell pszichonalitikusnak lennünk ahhoz, hogy ebből megállapítsuk: Végh számára az élet felteologizálása a remény intézményesíthetőségéig nem egyéb, mint a szellem kiskorúságának mesterséges tartósítása. Végh filozófiáját és költészetét ebben konyv: A gorog drama esszeszotara értelemben teljes mértékig áthatja a szellem nagykorúságának illúzióvesztettsége, reményvesztettsége.

Ezzel a gondolkodói alapállással tehát már önmagában is sokat tett a szerző azért, hogy a mai kutatási trendeken kívül pozícionálja magát. Ugyanebből a helyzetből kiindulva gondolom, hogy Végh életművét elsőként a kontinentális filozófiára nyitott tudománynak kell feldolgoznia, miként tette azt Friedrich Nietzsche vagy épp Hamvas Béla esetében, akiknél éppúgy elmosódtak a határok a hagyományos módszerek és az esszéprózai, költői kifejtésmódok között. A szellemi rokonság ellenére Szántó F. Hamvas — megjegyzés tőlem — KZ a filozófiai és a költői megszólalás közötti határt eleve nemlétezőnek tekinti. Eleve úgy szólal meg, mintha a határtalanban állna. Nincs tehetsége ahhoz, hogy a görög szóösszefüggésekben rejlő filozófiai léttapasztalatot — a görög nyelv mélyére szállva — felszínre hozza. Hamvas kezében mindig ott a tölcsér. A másikban pedig a bunkósbot. Ha jól értem, Végh számára a heideggeri módszer az egyetlen hiteles filozófia ha a görögökről van szóamelyet követni annyit tesz, mint eldobni a bunkósbotot, és alászállni a görög nyelv mélyére. Ebben az összefüggésben Hamvas előregyártott sablonok alapján puszta fikciókat alkot az orpheusi kalandokra vállalkozó etimológus-költőhöz képest, aki szakértelmének és félelemtelen fantáziájának köszönhetően hitelesebb tudást tud felhozni a napvilágra. Azt gondolom, Véghnek egyszerre igaza van, és még sincs. Annál is inkább, mert épp Nietzsche volt az, aki a filozófusokról talán először a filozófia történetében mint önálló bolygókról beszélt.

Megkockáztatom, hogy a természettudományok kumulativitásához és a teológiai gondolkodás rendszereihez képest a nyugati filozófiai életben a legnehezebb a filozófiai elméletek szimultaneitásának megértése, vagyis az, hogy a szintézisre való voltaképp hasztalan törekvés ambíciójának engedve nyitottnak maradjunk az egymással összemérhetetlen filozófiák módszereire. Amire azonban hermeneutaként bármely filozófiai iskola berkein belül vállalkozhatunk: egy-egy gondolkodó, vagy épp gondolatrendszer saját keretrendszerein belüli megítélése. Csakhogy ennek következtében olyan nyelvet alakított ki, amelybe már születésekor bele volt csöppentve a támadhatatlanság génje: ez a nem is irodalmi, de nem is filozófiai nyelv az irodalmiságba bújik, ha a filozófia felől éri kritika, és a filozófiátlansággal vádolja azokat, akik az irodalom felől kritizálják. Végh esszéprózája ezt a problémát azzal oldják fel, hogy írásaiban különös hangsúlyt fektet az etimológiai fejtegetésekre, miközben az etimológiai lehetőségeket gyakran rugalmasan kezeli. Ez egyrészt Bakkhoszt magát jelöli, másrészt az ő ünnepén énekelt himnuszt. A trhiambeuó ige jelentése: diadalmenetet tart, diadalmaskodik. Ebből ered a latin trumpho. Mások úgy vélik, hogy a dithürambosz szó Dionüszosz születésének mítoszára utal. Di-thür-ambosz e fejtés szerint annyit tesz: Zeusz ajtaján kilépő. A görög dráma esszészótárá nak etimológiai vizsgálódásai bár alapvetően meggyőzőek és alapos munkáról tesznek tanúbizonyságot, összességében az olvasó jóindulatú bizalmára apellálnak, mivel a kötetben egyetlen hivatkozás sem szerepel sem az idézetek forrására, sem az etimológiai, fordítói szakirodalomra.

A hivatkozások nélkülözése ugyancsak zavarba ejtővé válik, amikor egy-egy gondolatmenet originalitása a tét. Ilyen pl. Itt az elméletek összevethetősége érdekében érdekes lenne legalább megemlíteni Lacan, vagy épp Žižek vonatkozó munkáit, még abban az esetben is, ha a szerzőre ezek a szövegek egyébként nem hatottak. Bár esszé műfajú szövegekről lévén szó nem lehet jogos követelés részemről a hivatkozások hiányolása, meggyőződésem, hogy a kötet esetleges második kiadása esetén a bibliográfiával, illetve név-és tárgymutatóval való kiegészítés nem csak az esszészótár szakkönyvként való használatát segítené, de korrektebben adna tájékoztatást a témáról. Végül, de nem utolsó sorban a Végh Attila Hamvas-kritikájának egy utolsó fontos elemére szeretném felhívni a figyelmet, ez pedig nem más, mint az ún. Ami maradt, csak az élet. A gömb közepe üres. A gömb üressége azt "konyv: A gorog drama esszeszotara," nem evidencia. Hamvas szövegei ugyanis — és ezt a problémát jól látja Végh — magukban hordoznak egy hitbéli mozzanatot, amennyiben létjogosultságot adunk a szent szövegek tartalmainak, illetve azok interpretációinak.

Ami különösen zavarja Véghet, a már korábban is említett nosztalgia. Ez természetes, hiszen az ember hajlamos a nosztalgiára. Csakhogy ezek a hangok néha kórussá szerveződnek, a hivatásos aranykor-siratók kórusává. Szólamvezetőjük Hamvas Béla. De vajon képes-e arra Végh, hogy saját gondolkodói munkásságban ezeket a premodern modelleket ne tüntesse fel előnyösebb színben? A görög dráma esszészótárá ban a következő sorokat találjuk:. Uralomra pedig csak az képes, aki a valóságot olyan mélyen látja át, ahogy a Múzsák beavatottja, a költő. Későbbi korokban, amikor a politika világa végérvényesen elszakad a szellem birodalmától, a görög ókor azért is aranykornak tűnik majd, mert akkor, ott még megvolt ez a kapcsolat. Nem világos számomra, hogy pontosan melyik kor politikai világa volna szoros kapcsolatban a szellem világával.

A nyolc dráma ezúttal új és a korábbi kiadásoknál részletesebb jegyzetekkel jelenik meg. Az új kiadás igyekszik hangsúlyozni a korabeli előadás sajátos vonásait: a recitált és énekelt részek váltakozását, valamint a görög dráma hagyományos szerkezeti részeit tipográfiai eszközök is kiemelik. A kötet utószava ismerteti az egyes művek legfontosabb értelmezéseit, és eligazít a legújabb "konyv: A gorog drama esszeszotara" irányzatok között. Véres és szexuális talányok. Elnyomott emlékek és gyermekkori borzalmak fölkeverése. Hirtelen, képtelen, előre tudott és mégis elháríthatatlan katasztrófa. Babona, vallás és matematika különös fonadékú szövete. A sors irracionális gyökereinek ízeit érezzük. Micsoda ellentét forma és tartalom közt! Ilyen vad, ősi, nyers, babonás mélyeket éppen "konyv: A gorog drama esszeszotara" az emberi tudat és kultúra leglucidasabb művészete tár föl: annál megrendítőbb! A Szophoklész művészete" - írja Babits Mihály Az európai irodalom történeté-ben. A kötetben Szophoklész három drámáját találja az olvasó. A mükénéi mondakörből a Pelopidák történetét idézi az Élektra, a thébai Labdakidák tragédiáát az Oedipus király és az Antigoné eleveníti fel. Mondották már nemegyszer, hogy ez a legelső "krimi" a világirodalomban. A meg nem alkuvó, keményen igazságért küzdő király - Oidipusz - nem hőköl vissza, bármilyen ijesztő lesz az eredmény.

És az derül ki, hogy - bár nem tudott róla - ő maga volt annak idején a tettes: ő ölte meg apját, és ő vette feleségül saját anyját. A vérfertőzés büntetése pedig megvakíttatás. Oidipusz itt se hátrál: maga hajtja végre az ítéletet, megvakítja magát és elhagyja királyi székét. Külön érdekessége a tragikus történetnek, hogy a személyek közt csak egyetlen ember lát tisztán: a vak. Teirésziász, a jós hiába lát mindent előre. Senki se hallgat rá, nem tudja ő se megállítani a saját tragédiája felé siető hőst. Jelen kötet a két Oidipus drámát bocsájtja az olvasók rendelkezésére. Szophoklész - Antigoné "Sorsdráma. Alaposan, minden részletre kiterjedő figyelemmel tervezte meg az összeállítást, hiszen a világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kíván segítséget nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek. Nemcsak megjelenteti az általános iskolások és a középiskolások számára ajánlott műveket, hanem arról is gondoskodik, hogy ezek állandóan kaphatók legyenek a könyvesboltokban. A mostani gyűjtemény Arany János szövegében a költő helyesírását követi, a jegyzetekben és Kövendi Dénes utószavában viszont, amely Arisztophanész és kora, valamint a klasszikus görög dráma történeti és esztétikai elemzését tartalmazza, a konyv: A gorog drama esszeszotara szavakat és neveket a ma szokásos akadémiai helyesírás szerint írja.

Aljas Telamon fia, szintén igényt tartott a fegyverekre, mint Achilles után a hadsereg legjobb hőse, ki egy ízben az egész sereget megmentette bátorsága által. Elkeseredve az ítélet miatt az egész tábor, különösen a nyertes Odysseus és a királyi testvérek ellen, szörnyü bosszút készült venni; éjjel kirohant sátrából, hogy a sereg összes vezéreit meggyilkolja. De Pallas Athene őrültséget küldött a dühöngő agyára; s ez a vezérek helyett a tábori barmokra és juhnyájakra rontott, s azokat részint lekaszabolta, részint foglyok gyanánt sátrába vitte. Reggel kitünt a konyv: A gorog drama esszeszotara közt művelt nagy pusztítás, a királyok tanácsa Odysseust küldte ki a tettes fölfedezésére, és itt kezdődik a tragoedia konyv: A gorog drama esszeszotara, melynek első része Ajas sátra előtt, másodika a tengerparton történik. A Tennessee Williams néven ismert drámaírónak eredeti neve: Thomas Lanier Williams ma ismét nagy divatja van. A második évezred legvégén, a harmadik legelején Budapesten és országszerte, Magyarországon és az egész világon újra játsszák e "múlt századi" szerző érzelmes-indulatos fülledt darabjait. Vajon miért? Sok egyéb ok mellett talán azért, mert van bennük titok - a szó szoros és leghétköznapibb értelmében. Ha túl sokat tudunk, néha úgy érezzük, jobb volna kevesebbet tudnunk. Ahol és amikor bármit és szinte bárhogyan ki lehet mondani, fölértékelődhetnek az olyan történetek, amelyek középpontjában valamely ki-nem-mondható, fel-nem-fedhető tény, emlék vagy élmény áll. A szereplők folytonosan körbetáncolják azt a valamit, amiről nem beszélhetnek, amire nem kérdezhetnek rá, amit nem vallhatnak be még önmaguknak sem.

Az érzelmek és viszonyok ilyen pofonegyszerű bonyolultsága hálás feladatot ró a színészre föl kell mutatnia, hogy rejti, amit föl nem fedhet ; a néző ugyanakkor lelkes rejtvényfejtővé válik: boldog, ha beleláthat a figurák lelkébe, örül, ha okosabbnak hiheti magát náluk. A tönkrementek, a lecsúszottak, a megfáradt lázadók, a makacs öncsalók, a magukat és egymást gyötrők, a másokon hatalmaskodók, a saját árnyékuktól rettegők, a szorongók, a szexualitásukkal küzdők - egyszóval a Williams-panoptikum mitikus figurái - helyettünk vergődnek a színpadon. A szerző nem csap be: túlérett szimbólumai, teátrális gesztusai nyilvánvalóvá teszik, hogy amit látunk, nem a valóság. De a történetek éppannyira valószerűek, a hősök épp úgy esendőek, hogy akár tetszik, akár nem, szurkolnunk kell - értük vagy ellenük. Ez pedig a hagyományos színpad-néző-tér viszony egyik legerősebb pillére, a hatás egyik legalapvetőbb eszköze. Williams titka, hogy ezt tudja. A kötetben szereplő drámák: Üvegfigurák A vágy villamosa Macska a forró bádogtetőn Orfeusz alászáll Az ifjúság édes madara Aranybogár Vajon mit hoz a holnap Válogatta és szerkesztette: Upor László. Valamiféle vaskövetkezetesség nyílt vagy rejtett működése folytán a valóság mintha számtalan arca konyv: A gorog drama esszeszotara mindig ugyanazzal fordult volna a művész felé. Témakör és stílusjegyek, művészi technika és életrajzi vonatkozások lehántható rétege mögött ott rejtőzik a művekben egy közös mag, egy írói alkat és egyéniség összetéveszthetetlen bélyege. Arthur Miller drámaírói teljesítménye is ilyenfajta következetességet hordoz magában, a darabok mindegyikében ott rejlik egy közös mag, az élet szemléletének bizonyos meghatározható, sajátos módja. A témában és a témák dramaturgiai kezelésében oly különböző darabokat legmélyebben és ezért legerősebben írójuk morális szenvedélye kapcsolja egymáshoz.

Kivétel nélkül valamennyi darab egyfajta morális elkötelezettségből íródott, egy olyan fölfogás és írói alkat találkozásából, amely az élet sarkalatos erkölcsi dilemmáinak megmutatását konyv: A gorog drama esszeszotara egyszerűen színpadilag hatásosan kiaknázható írói lehetőségnek, hanem parancsnak, az író közösségi feladatának tartja. Miller szerint "a tettek következményei éppoly valóságosak, mint maguk a tettek, mégis, ezzel ritkán számolunk, amikor a cselekedetet elhatározzuk, sőt még reményünk sincs arra, hogy teljes mértékben számításba vehessük, hiszen a következményekről csak részleges tudomásunk lehet". Miller tulajdonképpen minden darabjában tetteket szembesít következményeikkel, erkölcsi alapon. A téma természete szerint a dráma vagy az idő hosszmetszetében, vagyis logikai, okozati sorrendben mutatja be a folyamatot a döntéstől a tetten át a következményekig A salemi boszorkányok, Pillantás a hídról, Közjáték Vichybenvagy a következmény szemszögéből visszanézve tárul föl teljes jelentésében, indítékaival a tett Édes fiaim, Alkunéha pedig a kétféle módszer sajátságosan egybemosódik Az ügynök halála, A bűnbeesés után. Színművei többnyire zárt, szűk terekben játszódnak; a kisközösségek tagjai boldogulni vágyó, érzékeny lelkű álmodozók. Az összezártság és egymásra utaltság nyomasztó légköréből menekülni próbálók számára az illúziók megmaradnak, a hősök azonban kudarcot vallanak. A Szép Ernő-díjas író groteszk humora elevenséget, érzékenysége lírai felhangot kölcsönöz szövegeinek, amelyekben kíméletlen őszinteséggel vall mindannyiunkat foglalkoztató, titkos, bensőséges dilemmáinkról. Egressy pompás figuráit mélyről fakadó szenvedélyek mozgatják: vágy, rajongás, szerelem, büszkeség, melankólia. Jellegzetesen közép-európai életüket reményvesztett, keserű tragikomédiaként élik, és kiderül az is, hogy amit távol, másban, máshol keresnek, valójában bennük lakik. Nem is kell megpróbálni. Hiszen évszázadok múltán oly naprakészek mondatai, találóak szereplői, hogy az ember újra és újra rácsodálkozik, "csak az idő halad", "mi nem változunk".

Mi, az emberiség, felcímkézve a hiúság, gyarlóság, öntörvényűség, haszonlesés, erkölcstelenség, vagy a pajzánság határtalan jelzőivel. Az előadás középpontjában a család áll. Az az anya, és fiú, aki különböző módon gyászol, üdvözöl egy új világot, rendszert, ami gyarlóbb, és kuszább lett, mint az előző. A főhős vívódik az általa vélt igazság és a valóság között. Nyomozásba kezd apja halálával kapcsolatosan, a Szellem megjelenésnek köszönhetően. Azt gondolnánk, hogy egy háborodott elme szüleménye mindez, ám a jó barát Horatio éppúgy részese a múlt feltűnésének, mint maga Hamlet. Az igazságnak súlyos következményei vannak, ha azt korábban megmásítani szándékoztak néhányan. Így történik ez ebben a drámában is. Tragédiák sorozata, gyilkosságok sora figyelmeztet arra, ha az ember bármely rendszere - egyéni, családi, társadalmi, - megbomlik, nem tudja kézben tartani sorsát, bukik vétkes és ártatlan egyaránt. A kötetben: BrandPeer Gynt drámák olvashatók. White is a professor whose seemingly enviable existence of relative ease has left him nonetheless in despair.

Black, an ex-con and ex-addict, is the more hopeful of the men—though konyv: A gorog drama esszeszotara is just as desperate to convince White of the power of faith as White is desperate to deny it. Their aim is no less than this: to discover the meaning of life. Deft, spare, and full of artful tension, The Sunset Limited is a beautifully crafted, consistently thought-provoking, and deceptively intimate work by one of the most insightful writers of our time. Harmincnégy dráma szövege olvasható a két kötetben: több mint négy évszázad legjava a műfajban, Bornemissza Pétertől és Balassi Bálinttól Weöres Sándorig és Örkény Istvánig, egyfelvonásostól a drámai költeményig, világsikerektől a méltatlanul elfeledett értékekig. Nem titkoltan azzal a szándékkal adja most közre őket az Osiris Kiadó, hogy megcáfoljuk a műfaj hazai szegényességéről szóló vélekedéseket, bővítsük az olvasói drámakínálatot, és gazdagítsuk az - úgymond - biztonsági műsorpolitikára alapozó színházi műsort. Ezek a szövegek szerves, elidegeníthetetlen részét alkotják kulturális örökségünknek, hiszen amint azt utószavában a kötetek válogatója és sajtó alá rendezője, Kerényi Ferenc írja: "A magyar dráma fejlődéstörténete - eredményeivel, problémáival egyetemben - pontos és méltó tükörképe nemzeti önismeretünknek és a világban elfoglalt helyünknek.

További információk, értékelések és idézetek a moly. Állj közénk és válassz a több, mint Megvan nekem Olvastam. Antigoné Szophoklész. William Shakespeare. Ajas Sophoklés. Drámák Tennessee Williams. Drámák Arthur Miller. Portugál Egressy Zoltán. Henrik Ibsen. Hamlet William Shakespeare. Ismeretlen szerző. Rukkola értékelés.