Konyv: 2015


Konyv: 2015

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 162687089
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 18,39

MAGYARÁZAT:Konyv: 2015

To browse Academia. Remember me on this computer. Enter the email address you signed up with and we'll email you a reset konyv: 2015. Need an account? Click here to sign up. Download Free PDF. Kremer Idosodes konyv Mi a kétségbeejtő abban ha tovább élünk? Balázs Krémer. A short summary of this paper. A gondozási szükséglet statisztikai becslése Kiket is gondoznak? Mígnem felleltem legfontosabb idősügyi hírét, amely szerint Mick Jagger, a Rolling Stones legfiatalabb tagja, augusztusban betöltötte hetvenedik életévét, amit a következő koncertkörútjukra való konyv: 2015 közben ünnepeltek meg. Tényleg nem gondoltam volna! Nem egyes emberekről, hanem mindarról együtt és egyszerre, amiről itt megpróbáltam képeket is felvillantani. Nem egyes élethelyzetekről, egyes idős emberekről, egyesek életkilátásairól, hanem mindar- konyv: 2015, ami összefügg a társadalmak idősödésével, elöregedésével. Amíg ezzel az idősüggyel foglalatoskodtam, írás közben folyamatosan ott mo- toszkált a címben feltett kérdés: Miért olyan nagy baj, miért krízis az, ha tovább élünk? Pláne miért olyan nagy baj, ha a gyerekeink minden valószínűség szerint még tovább fognak élni? Ez ma már a múlt, nem ebben élek, de természetesen mindaz, amit e működéseim során összeszedtem, ami rám ragadt, már kitöröl- hetetlen belőlem. Muszáj jeleznem, hogy ezt a hozzáállást nemhogy elfogadom, hanem tisztességesnek és becsületesnek is tartom, ám mindezzel együtt könyvemet kicsit hátrébb lépve, távolabbi és így el- fogulatlanabb perspektívából igyekeztem megírni.

Az idősödés vizsgálatának másik bevett perspektívája a demográfusok néző- pontja. Szóval eb- ben az értelemben konyv: 2015 nem vagyok részese a demográfiai hagyománynak. Ebben a kötetben az idősödés demográfiai konyv: 2015 is mint az elmúlt évtizedek konyv: 2015 szociológiai konyv: 2015 vizsgálom. Mindeközben igyekszem megtartani azt a szélesebb horizontot, amelyben az idősödés jelensé- ge nem kizárólag magukról az idős emberekről szól, hanem az egész társadalom benne a gazdaság, munkaerőpiac, közpolitika — azon belül is a politológia, fiská- lis és újraelosztási politikák, szociális szakpolitikák —, kultúra stb. Pozitív formulákban megkísérelve nézőpontomat jellemezni azt mondhatom tehát, hogy könyvemben az idősödés kérdéseit konyv: 2015 általánosabb szociológiai és szociálpolitikai pozícióból igyekszem vizsgálni. Szociológusként olyan hagyományba konyv: 2015 bele, amely sok más például ame- rikai funkcionalista stb. Ennyiben, ha úgy tetszik, az idősügy szokásos — az időseket homogén társadalmi csoportként elemző — megközelítéseivel szemben, számolgatásaim és gondola- taim kifejtése során folyamatosan ott motoszkáltak azok a kérdések, amelyek az "konyv: 2015" a társadalmi egyenlőtlenségekre, szerkezeti változásokra gyakorolt hatásait igyekeztek felfejteni.

Ám a mértékeken túl is konyv: 2015 jelentősége konyv: 2015 az idősügynek a szociálpolitikán belül. A már klasszikusnak számító gondolat Mike Millertől, a szociálisan érzékeny gondolkodás egyik nagy gurujától eredez- tethető, aki többször és sokféleképpen fejtette ki idevonatkozó szociális-szociál- politikai konyv: 2015. Miller általánosított felvetése úgy foglalható össze, hogy ahol nem jó öregnek lenni, ott mindenkinek félnie kell az idősödéstől. És ahol félni kell az idősödéstől, ott nem jó élni. Azaz az idősügy szociális kérdései messze nem- csak az idősek gondjairól szólnak, hanem arról is, hogy lehet-e félelmek nélkül, jól élni egy társadalomban. Folyamatosan azt éltem meg, hogy nem stim- melnek a dolgok. Azután meg távolodtam konyv: 2015 idősügy belterjességre is hajlamos, ugyanakkor ben- sőséges világától; barátsággal, megértéssel és egyre növekvő tisztelettel követtem, immár kívülről, a napi verkli tekerésével hősiesen birkózó, barátként megmaradt 2 Lásd például S. Aldine, című kötetének több fejezetét, így a bevezetését is, amely ezt az orientációt jelzi.

Megpróbálom e bevezetőben sorra venni mindazokat a nem stimmel érzéseket, amely feszültségek felfejtésének, talán feloldásának reménye hajtott akkor, amikor nekiláttam könyvem megírásának. Ami annyiban érthe- tő de jogosnak bizonyosan nem jogoshogy a társadalmi egyenlőtlenségekről, struktúrákról a XIX. Tehát az idős az idős, ez a társadalmi helye, státusza. Ami, lássuk be, így túl csupasz, túl leegyszerűsítő — ez így sem általában, sem egyes idős emberek helyzetére vo- natkoztatva nem stimmel. Például az, hogy az idősek társadalmi helyzetéről kialakult nézetek is igen diffe- renciálatlanok. A szociológiában, de még inkább a szociálpolitikában a mérvadó koncepciók, nézetek a jóléti államok, a Nyugat világából szivárognak át a társadalomról való hazai gondolkodásba is. Ez a kö- zéposztályi átlagidős különösen domináns képzetté válik az átlagokat is átlagoló nemzetközi konyv: 2015, így a nemzetközi szervezetek idősügyi elemzéseiben. Ám e különbségekről, speciális helyzetű idősekről leginkább csak az idősügyi szakmai irodalom fősodrától távolabb eső partikuláris esettanulmányok, szociálismunka-irodalmak és hasonlók szólnak. A magyar társadalomnak és benne a magyar társadalomtudományoknak Fer- ge Zsuzsa szocialista ipari társadalomra szabott munkajellegcsoportokkal operáló struktúraképe óta gyakorlatilag nincsen társadalmi struktúraképe. Sem általában, pláne nem idősügyben. Ahol ez különösen bizarr helyzetet teremt. Ez a tisztázatlan, letisztulatlan társadalomkép, egy időben és szituációktól-kon- textusoktól függően hektikusan változó időskép elég markánsan konyv: 2015 abban, hogy az idősügyet a politikai hatalom pozícióiból elég könnyű az éppen mérvadó erő- és hatalmi viszonyok függvényében rángatni nagy valószínűséggel máshol is, de nálunk különösen.

Az idősödés társadalmi képzeteihez az is konyv: 2015, hogy az idős emberek a munkamegosztás rendszereiből kikerülve nemcsak státuszaikat veszítik el, ha- nem autonómiáikat, önálló szabad akarattal bíró képességeiket is. Te- hát nem valamiféle atyáskodó, privát szülői vagy állami gondoskodás révén, mint a gyerekek, hanem jogosultságuk, korábbi befizetéseik alapján kapják apanázsu- kat. Akkor ugyanis vég- képp figyelmen kívül hagyhatóvá válik önálló akarata, autonómiája, integritása, gyakran még emberi méltósága is: mások, főképp állami intézmények veszik át a sorsa feletti irányítást. A hazai gyakorlatban minden kétséget kizáróan irritáló, jó ízlést sértő, ahogyan az idős emberek autonóm, felnőtt, szabad akarattal bíró létezését semmibe veszik a kialakult szokásrendek, beszédmódok. E szerep- elhagyás egyik legemlékezetesebb esete számomra az volt, amikor néhány éve az egyik tévé hírműsora a megindult hóesésről számolt be, aminek kapcsán egy, a jár- dáján havat lapátoló, idős falusi asszonyt is megkérdeztek: Riporter: Mit tetszik szólni ehhez a rendkívüli időjáráshoz? Idős asszony kissé neheztelve, amiért megzavarták a munkájában, de felegye- nesedve a lapátolásból : Tudja, fiatalember, erre mifelénk télen gyakran megesik, hogy esik hó. Riporter: No, de vissza tetszik tudni emlékezni arra, mikor volt ilyen rendkí- vüli az időjárás? Idős asszony: Pont egy éve volt utoljára tél, és akkor is esett a hó… majd visz- szahajol havat lapátolni. A helyzet tragikomikuma, hogy míg a riporter minden tőle telhetőt megtett, hogy az idős ember szerepétől elvárt panaszkodás lehetőségét felkínálja, az idős parasztasszony egyáltalán nem kívánt élni ezzel. Számára az élet a maga rendjében zajlik, hóeséskor a havat el kell lapátolni, éppúgy, ahogyan kapálni vagy metszeni is akkor kell, amikor itt van az ideje. A közélet viszonyulási sztenderdjei szoros összefüggésben vannak az idősügy sajátos szakmai hagyományaival is. Nem lenne jogos és méltányos azonban, ha nem emlékeznénk meg ennek a hagyománynak az értékes oldaláról.

Amikor Göllesz Viktor, a Gyógypedagógiai Főiskola hajdani igazgatója a főiskola keretein belül felkarolta az idősügyi szakma konyv: 2015 feladatát,7 valójában a saját keretei és konyv: 2015 között hősies tettet hajtott végre: megpróbált a maga eszközeivel, lehetőségeivel reagálni egy égető hiányra, arra, hogy az idősek gondozásával senki nem foglalkozik professzionálisan. Ab- ból főzött, amije volt, és úgy, ahogyan tudott: megpróbálta, és vitathatatlan ered- ményekre jutott, például az idősügyi gondozóintézmények kiépülésében, szakmai fejlesztésében. Hogy közelről megélhettem nemcsak személyes barátságként, hanem a világhoz való viszonyként is azt a kedélyes filantróp melegséget, amelyet nemcsak Göllesz, hanem közvetlen tanítványai és munkatársai Kemény Ferenc, Szabó Lajos, Bán- falvy Csaba, Wiesinger János, Bakonyi László, Demeter Miklós, Somogyi Gábor, Bognár Szabolcs és bocsánat azoktól, akiket kihagytam8 is árasztottak, és ma már többnyire nyugdíjasként, de árasztanak magukból.

Talán Ábrahámhegy, a tanya meg a bor teszi ezt — de bizonyára lennének ennél mélyebb genderalapú magyarázatok is… 9 Emberi minőségként és teljesítményként is lenyűgözött, ahogyan a szociális intézmények lakóiról, gon- dozottjairól név szerint képesek voltak az urak feleleveníteni sorsokat, eseményeket úgy, hogy az anekdotázó emberek nem is dolgoztak azokban az intézményekben, amelyekben a felelevenített gondozottak éltek. Ők ak- kor is felelősségteljesen, aggodalommal és szeretettel viszonyultak ezekhez az emberekhez, ha hivatalosan nem voltak felelősek értük. Az élhető, barátságos, jó élet kérdései helyett tárgyiasított diagnózisok például inkontinencia, demencia stb. Ehhez több szempontból és nagyban hozzájárul az idősügy pro- jektekbe sűrűsödő beteges eszkalálódása is. Részben azáltal, hogy a projektek természetük szerint, időben, pénzben, támo- gatotti körben lehatárolt problémák megoldására lehetnek alkalmasak. Azután a projektek világában senkinek nem kell rálátással és belátással lennie az idősek helyzetére. Végül: a projektek világában nálunk az a trend alakult ki, hogy azok nélkülözhe- tetlen finanszírozási kiegészítői a maguk dolgát szokásszerűen végző, ámde súlyos költségvetési hiányokkal küzdő közszolgálatok számára.

Ebben a kontextusban az intézmények talpon maradása, sok szempontból a változatlan működtetés biztosí- tása az elsődleges prioritás, amihez az idősek csak szükséges munkadarabok, tár- gyak, sok szempontból alibik az összeomlás elkerüléséhez nélkülözhetetlen pénzek sikeres elnyeréséhez és elköltéséhez. Mindez nemcsak kicsiben, hanem nagyban is így megy. A társadalombizto- sításról, nyugdíjbiztosításról kezdőknek szóló tankönyvek bevezetőiben mindig azt szokás tisztázni, hogy a biztosítás nagy feladata az időskori konyv: 2015 bizton- ság és a pénzügyi fenntarthatóság konyv: 2015. Az elmúlt évtizedek nyugdíj- reformszövegei az első kritériumról rendre meg szoktak feledkezni, és kizárólag a fenntarthatóság biztosítását rögzítik megoldandó problémaként. Minderről az átlaghalandónak is csak az jut eszébe, hogy a fenntarthatóságot úgy a legbiztosabb garantálni, ha a nyugdíjbiztosító előbb nem fizet Halála óta is igyekeznek ápolni az emlékét — de Göllesz karizmatikus személyisége nélkül az emlékek ápolása nem teremtett a korábbihoz mérhető szakmai közéletet. Ha az Olvasó ezt várná e kötettől, akkor helyesebb már most rábeszélnem, hogy talán máris abba- hagyhatja az olvasását. "Konyv: 2015" sikerült rájönnöm, hogy mi is a valóság, az igazság az idősek ügyében.

De azt talán sikerült pontosabban kifejtenem és elmagyaráznom, hogy mi mi- ért nem stimmel. Ami nem jelenti azt, hogy ne a dolgok hézagmentes egymáshoz illesztése érdekelne továbbra is, de konyv: 2015 nekem is, és az Olvasónak is egy kis tü- relemre lesz szüksége. A pályázatban szokásos kellékeken: önéletrajzon és publikációs listán kívül három olyan projektvázlatot is kértek, amely projektekben szívesen dolgoznék, ha elnyerném az állást. Beadtam őket, az egyik az idősügy közpolitikai kérdéseinek vizsgálatáról szólt. Nem mondom, hogy jólesett, hogy a pályázatomat válaszra sem méltatták, sőt még ők voltak felháborodva, amikor a bírálat felől érdeklődtem — tudhatnám, ha nincs válasz, az elutasítást jelent. Azért furcsállottam a dolgot, mert az intézet igaz- gatóját egyetemista korom óta ismertem, és azt hittem, afféle távoli haverságban vagyunk azóta is. Ha nem, hát nem — megesett már velem ilyesmi, elég jól meg- tanultam nem nyerni pályázatokon. Történt azonban tavaszán, hogy az intézet a honlapján arról tájékoztatott, hogy a munkatársaiból ismét több a kollegialitáson túli jó haver e körben össze- álló csapat nagyszabású kutatásba kezd, na, miről? Már a beharangozó szövegben viszontláthattam néhány kifejezést és gondolatot a beadott pályázatomból. Ezen nem kellett nagyon csodálkoznom: ismereteim szerint a csapat egyetlen tagjának egyetlen publikációja sem foglalko- zott korábban az idősüggyel. Nem vitatom, a történet kínos. De két okom is van, hogy mégis felemlegessem. Az egyik, hogy a történet döntő hatással volt arra, hogy ez konyv: 2015 könyv megszülessen, és hogy épp így szülessen meg — amint ezt itt el is mesélem. A másik, hogy a történet kicsit olyan, mint a családon belüli konyv: 2015 ameddig nem kezd el beszélni valaki, hogy ily kínos esetek megeshetnek, addig azok, akik ezt művelik, természetesnek tartják, hogy konyv: 2015 van rendjén: pénz számolva, asszony verve, kolléga semmibe véve jó. De mert én nem így gondolom, ezért bármilyen kínos is, rám nézve is az, muszáj beszélni róla.

Azóta amúgy az intézet folyóiratában már megjelent egy tematikus blokk a témában. Ma már túl vagyok a dühön és a felháborodáson, de akkor nagyon kellett ez az oldalba vágás. Sőt, tulajdonképpen hálás vagyok a történtekért: más- különben nem születhetett volna meg e könyv. E történet viszont jelentősen befolyásolta könyvem megszületésének körülmé- nyeit, és ma leginkább emiatt érdemes felidéznem e nem túl szívderítő és kellemes emlékeket. Így a szó hagyományos értelmében empirikus kutatási eredmények híján, adata- im forrása az internet volt. Statisztikai apparátusként, hála fő- képp a nemzetközi szervezetek site-jainak, számos összehasonlításra, komparatív elemzésre alkalmas adatállományt lehetett letöltenem, ám használatukban jelen- tős korlátozó tényező volt, hogy leginkább csak aggregált adatokhoz tudtam hozzáférni. Mindez kijelölte okoskodásom követhető útjait. Azok a kényszerek és beszorultságok, amelyekkel könyvem írásakor szembe- sülnöm kellett, olykor szokatlan, mondhatnám újszerű megközelítések alkalma- zására is késztettek. A legfontosabb szokatlanság talán az, ahogyan a halálozási adatokkal és az azok- ból számolt várható élettartam adataival bánok.

Egy könyv, amit a kedvenc íróm írt, de eddig még nem olvastam Stephen King: Álom doktor. Egy "konyv: 2015" John Jakes: Észak és Dél tehát konyv: 2015 a pontnak csak az egyharmada van kész, a másik két kötet még vissza van. Egy könyv, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott Jodi Picoult: Gyere haza! Nem pont ebben a sorrendben olvastam őket, ez a lista sorrendje. Én nagy mellénnyel a trilógiával kezdtem, mondván, hogy azon inkább gyorsan szeretnék túl lenni, mert nagyon hosszú, és nem decemberben szeretnék ráébredni, hogy még háromezer oldal áll előttem. Már az első fejezetnél éreztem, hogy ez egy jó könyv konyv: 2015. Ha egy ismeretlen könyvet veszek a kezembe, midig tartok tőle egy kicsit, hogy nem leszünk szimpatikusak egymásnak. Ezzel itt nem volt gond. Tetszett a stílus, a szóhasználat, a történetvezetés, úgyhogy minden adott volt ahhoz, a könyvnek és nekem közös történetünk legyen. Nagy utazás volt számomra ez az olvasmány, egy olyan korba vitt el, ami mindig is megmozgatta a fantáziámat: a polgárháború előtti és alatti Amerikába. Egy északi és egy déli család barátságán keresztül láthatjuk, hogyan jut el a történelem a polgárháború kitörésének napjáig, de eközben szemléletes képet kapunk az akkori életviszonyokról, szerelemről, férfi és női szerepekről, rabszolgaságról, politikáról — ami ma már történelem - családi kapcsolatokról. Konyv: 2015, hogy a szerző kimondottan objektíven mutatja be mind a déli, mind az északi embereket, nézeteiket, problémáikat, érveiket. Illetve azt is jól szemlélteti, hogy mindkét oldalon milyen sokféle ember és gondolkodás található meg, és azt is, hogy legyen szó akár a legnemesebb célokról is, a fanatizmus végső soron csak bajt tud okozni.

De: akármilyen gördülékeny is a könyv stílusa, én nem tudtam vele gyorsan haladni. Oké, ezer oldal, de sok nagyon izgalmas rész van benne, ilyenkor egyszerűen letehetetlen, mégis több, mint egy hónapig tartott az olvasása, pedig alapvetően gyorsan olvasok. Sok a politikai eszmefuttatás, ami persze fontos, konyv: 2015 az ember szeretné érteni a történelmi események összefüggéseit, de ezek nem nevezhetőek túlságosan érdekfeszítőnek. Negatívum volt még a női szereplők kissé egyoldalú ábrázolása. A rosszak nagyon ellenszenvesek, a jók nagyon jók, de nem túl aktívak. Erkölcsi prédikáció szerencsére nincs, csak a történések leírása, kimondott ítélkezés nélkül. Ezeknek a történéseknek a megítélését Jakes az olvasóra bízza. Bár a színdarabos ponthoz soroltam, simán mehetett volna az egynapos könyvhöz is. Este elkezdtem, másnap reggel befejeztem. Ha reggel kezdtem volna, ebédre már a végére értem volna. Örülök, hogy felkerült a listámra ez a darab, bár színházban már láttam egyszer, na meg a történetet szerintem mindenki ismeri, konyv: 2015 formában feldolgozták már filmekben, sorozatokban is, de azért mégis jó volt elolvasni, együtt gondolkodni a szereplőkkel. Az elején nagyon furcsa volt, hogy tulajdonképpen egy forgatókönyvet olvasok, sokáig zavart, hogy még nevük sincs a szereplőknek, csak számuk, de egy idő után megszoktam. Először azt jegyeztem meg, hogy a 3. Vagy engedtem volna a nyomásnak? Bízom benne, hogy inkább az előbbi, szeretném ezt hinni magamról, de nyilván konyv: 2015 nem kerülök ilyen helyzetbe, addig nem tudhatom. Kategória: Egyéb. Próbáltam egy már eleve kész listát közzétenni, de be kellett látnom, hogy ez nem is olyan kis munka. Ettől függetlenül számomra nagyon szórakoztató már maga a könyvvadászat is, de az olvasmánylistám még koránt sem minősíthető késznek. Most mégis közzé teszem, amit eddig sikerült gyűjtenem, de ha kiegészül más művekkel, vagy valamilyen változás történik, akkor frissítem természetesen.

Címke: könyvlistaolvasmányok. Az év második napján találtam rá erre a játékra — mert szerintem ez csak úgy jó, ha játékként fogjuk fel — aminek a lényege az lenne, hogy különböző kritériumok alapján válogassunk össze 52 olvasmányt, amit az év során el is olvasunk. A kritériumok listája 50 pontból áll, ezeknek kell valamilyen úton módon megfelelnie a kiválasztott műveknek:. Egy könyv, ami több, mint ötszáz oldal 2. Egy klasszikus romantikus könyv 3. Egy könyv, amiből film is készült 4. Egy könyv, ami ebben az évben jelent meg 5. Egy könyv, aminek a címében számjegyek szerepelnek 6. Egy könyv, aminek szerzője még nincs 30 éves 7. Egy könyv, aminek szereplői nem emberek 8. Egy vicces könyv 9. Egy könyv, amit nő írt Egy misztikus, vagy krimi könyv. Egy könyv, aminek címe csupán egy szóból áll Egy novelláskötet Egy könyv, ami egy másik országban játszódik Egy népszerű szerző első könyve Egy könyv, amit a kedvenc íróm írt, de eddig még nem olvastam Egy könyv, amit egy barátom ajánlott Egy Pulitzer Díjas mű Egy igaz történeten alapuló könyv Egy könyv, amit édesanyám szeret Egy félelmetes könyv Egy több, mint száz éves mű Egy könyv, amit csupán a borítója alapján választottam ki Egy könyv, amit még az iskolában kellett volna elolvasnom Egy memoár Egy könyv, aminek egy nap alatt a végére lehet érni Egy könyv, aminek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek Egy könyv, ami egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam konyv: 2015 Egy könyv, ami abban az évben jelent meg, amikor születtem. Egy trilógia Gyerekkorom egy könyve Egy könyv, amiben szerelmi háromszög van Egy könyv, ami a jövőben játszódik Egy könyv, ami egy gimnáziumban játszódik Egy könyv, aminek a címében szerepel egy szín Egy könyv, ami megríkatott Egy varázslatos könyv Egy képregény. Egy könyv, aminek írójától nem olvastam még semmit Egy könyv, ami az enyém, de eddig még nem olvastam el konyv: 2015 Egy könyv, ami a szülővárosomban játszódik Egy könyv, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott Egy könyv, ami karácsonykor játszódik Egy könyv, aminek írójának monogramja megegyezik az enyémmel Egy dráma Egy betiltott könyv Egy könyv, ami egy televíziós műsoron alapul, vagy az készült belőle Egy könyv, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig.

Ötven pont, ötvenkét olvasmány, tekintve, hogy egy trilógiának konyv: 2015 kell lennie közöttük. Természetesen — mint mindenről a világon, ami kikerül az internetre — erről konyv: 2015 megoszlanak a vélemények, sokaknak tetszik az ötlet, mások hatalmas hülyeségnek tartják. Sok olyan véleménnyel találkoztam, hogy nem jó ez, mert így kötelező jelleggel olvas az ember, ami jól el is veszi a kedvét a dologtól, meg hogy ha az ember a konyv: 2015 akar megfelelni, akkor így olyan könyveket nem fog tudni elolvasni, amiket amúgy szeretne. Én nem így látom: ez nem úgy kötelező illetve sehogy sem azmint az iskolában, nem jár érte rossz jegy, ha az ember nem teljesíti, és ugyanúgy nem jár érte jutalom sem, ha sikerül, csupán annyi — és ez bőven elég is - hogy felfedeztünk egy csomó új könyvet. Ráadásul így a látóterünkbe kerülhetnek olyan művek is, amiket amúgy esetleg nem is vettünk volna kézbe. Én konyv: 2015 ha csak úgy, találomra keresek olvasnivalót, szinte biztos, hogy nem választok ki olyan könyveket, amik itt és most felkerültek a listámra. Viszont az sem igaz, hogy a kihívás, azaz a játék miatt nem olvasok majd el olyan könyveket, időhiány miatt, amiket amúgy szerettem volna. Konyv: 2015 sok olyan pont van, amibe konyv: 2015 bármi beilleszthető. Például a más nyelven íródott könyvhöz akármit be lehet tenni, amit nem magyarul írtak, ezért ezt nem is bonyolítottam túl, csak felírtam egy olyan könyvet, amit amúgy is terveztem elolvasni, és külföldi szerző műve.

De ugyanígy voltam a szépirodalmi művel is, vagy a női szerző által írott könyvvel, vagy az ötszáz oldalasnál hosszabb könyvvel. A kritériumok többsége egyáltalán nem kér semmi olyat az olvasótól, ami nehezen teljesíthető lenne, sőt, még csak azt se, hogy olyan típusú könyvet olvasson, amit amúgy nem szokott. Konyv: 2015 attól tartanék, hogy valami olyanba kezdek, ami esetleg nem tetszik, és ezáltal elpocsékolok konyv: 2015 csomó időt, amit az adott könyvre szántam. Most viszont nagyon nagy izgalommal válogattam össze az idén elolvasandó könyveket, annyira elkapott a játék, a kihívás, mert itt már nem csak arról van szó, hogy egy bizonyos könyvet elolvasok-e, vagy sem, hanem, hogy az adott idő alatt elérem-e a kitűzött célt. Nyilván nem veszi ezt mindenki ennyire komolyan, sőt, még én sem tudom, hogy mennyire szeretném komolyan venni, de ha jobban belegondolok, miért is ne lenne rá egy évem, hogy ezzel szórakozzak? Na meg persze, ahogy fentebb is írtam, ez egy játék, szóval rágörcsölni teljesen felesleges.

Inkább egy jó alkalom ez arra, hogy könyvekről, olvasásról beszélgessünk másokkal. Például most pár napja beléptem egy könyves csoportba a Facebookon, ami a kihívás kapcsán szerveződött, és három nap alatt máris kétszáz fölött jár a létszám, és folyamatosan megy a tanácskérés és a könyvajánlás.