Konyv: Az oroszlan vallomasa


Konyv: Az oroszlan vallomasa

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 371949085
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 13,73

MAGYARÁZAT:Konyv: Az oroszlan vallomasa

Ezen a vidéken akkoriban az oroszlánok mind gyakrabban támadtak emberre. Ezeknek a végzetes támadásoknak a száma néhány hét alatt a tucatnyit is meghaladta. Négy hónap alatt pedig húszra nőtt Minél hamarabb vadászokat kellett küldeni a terepre, akik megvédik őket Szerződtettek is két tapasztalt vadászt, akik Maputóból elutaztak Vila de Palmá-ba, ahol a legtöbb oroszlántámadás történt. A településen néhány helyi vadászt is felfogadtak, hogy velük együtt vegyenek részt a hajtóvadászatban. A halottak száma közben huszonhatra emelkedett. A vadászok két hónapon át kudarcot kudarcra halmoztak, állandó rettegésben éltek, és naponta könyörögtek segítségért, amíg végre sikerült megölniük a gyilkos oroszlánokat. De nem csak ezekkel a nehézségekkel kellett szembenézniük. Folyamatosan érzékelték, hogy az igazi bűnösök egy láthatatlan világ lakói, akikkel szemben a puska és a golyó semmit sem ér. A vadászok végül megértették, hogy a munkájukat akadályozó titokzatos jelenségek olyan társadalmi feszültségek következményei, amelyeknek a megoldására ők semmiképpen nem alkalmasak. Közelről éltem meg ezt a helyzetet. Nemegyszer megfordultam azon a vidéken, ahol ezek a tragikus események történtek, és az ott tapasztaltak nyomán írtam meg ezt a történetet, amelyet valóságos események és személyek ihlettek.

A portugál nyelvű afrikai országok hangja csak a múlt század vége felé vált szélesebb körben ismertté, amikor az ideológiailag elkötelezett művek után megjelentek az afrikai hiedelemvilág elemeit hordozó regények és elbeszélések. Ezt a latin-amerikai mágikus realizmussal rokonítható irányzatot képviseli Mia Couto. Regényeiben a kelet-afrikai országot évtizedeken át konyv: Az oroszlan vallomasa háború és a Hősei a varázslók uralta múlt és a realista jelen között keresik az identitásukat. Fordította: Pál Ferenc Olvasson bele: Részlet a könyvből. Kedvenc könyvem. Az oroszlán vallomása. Mia Couto. Európa Könyvkiadó, "Konyv: Az oroszlan vallomasa" Ferenc. Leírás a könyvről. Raktári kód:. Eredeti megnevezés:. Méret [mm]:. Tömeg [g]:. További hozzászólások betöltése. Mia Couto António Emílio Leite Couto, — a mozambiki irodalom nagy reménysége: ban Camões-díjjal, ben Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díjjal foglalta el helyét a világirodalomban. Hasonló termékek. A zongorista. Władysław Konyv: Az oroszlan vallomasa. Visszatérés a szép új világhoz. Aldous Huxley. Illatok őrzője. Erica Bauermeister. Az utolsó vándorlás. Charlotte McConaghy. Trükkös játék. Paul Auster. Rozsban a fogó. Jerome David Salinger. Kis tüzek mindenütt. Celeste Ng. Szibériai garnizon. Markovits Rodion. Kérdezd meg tőle. Barna Imre. Micsoda idők. Kiley Reid. Kereséseid alapján neked ajánljuk. Frei Tamás. Beszüremlő fény.

Sharon Cameron. Tracy Wolff. Emelkedés - A coloradói kölyök. Stephen King. Az írásról. Szuvidálás könnyedén. Carey Copeling. Tűz és vér. George R. Az auschwitzi ikrek. Eva Mozes Kor. Csernobili ima. Szvetlana Alekszijevics. Általános Adatvédelmi Tájékoztató. Adatvédelmi Tájékoztató Ügyfelek részére. Adatvédelemmel kapcsolatos adatkezelés. Álláspályázat benyújtásával kapcsolatos adatkezelés. Hűségprogrammal kapcsolatos adatkezelés. Elállási felmondási nyilatkozat. Elérhetőségeink: Email: alexandra. Készítette: Overflow.

Ezen a vidéken akkoriban az oroszlánok mind gyakrabban támadtak emberre. Ezeknek a végzetes támadásoknak a száma néhány hét alatt a tucatnyit is meghaladta. Négy hónap alatt pedig húszra nőtt…. Minél hamarabb vadászokat kellett küldeni a terepre, akik megvédik őket… Szerződtettek is két tapasztalt vadászt, akik Maputóból elutaztak Vila de Palmá-ba, ahol a legtöbb oroszlántámadás történt. A településen néhány helyi vadászt is felfogadtak, hogy velük együtt vegyenek részt a hajtóvadászatban. A halottak száma közben huszonhatra emelkedett. A vadászok két hónapon át kudarcot kudarcra halmoztak, állandó rettegésben éltek, és naponta könyörögtek segítségért, amíg végre sikerült megölniük a gyilkos oroszlánokat. De nem csak ezekkel a nehézségekkel kellett… tovább. De nem csak ezekkel a nehézségekkel kellett szembenézniük. Folyamatosan érzékelték, hogy az igazi bűnösök egy láthatatlan világ lakói, akikkel szemben a puska és a golyó semmit sem ér. A vadászok végül megértették, hogy a munkájukat akadályozó titokzatos jelenségek olyan társadalmi feszültségek következményei, amelyeknek a megoldására ők semmiképpen nem alkalmasak. Közelről éltem meg ezt a helyzetet. Nemegyszer megfordultam azon a vidéken, ahol ezek a tragikus események történtek, és az ott tapasztaltak nyomán írtam meg ezt a történetet, amelyet valóságos események és személyek ihlettek. Mia Couto António Emílio Leite Couto, a mozambiki irodalom nagy reménysége: ban Camoes-díjjal, ben Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díjjal foglalta el helyét a világirodalomban. A portugál nyelvű afrikai országok hangja csak a múlt század vége felé vált szélesebb körben ismertté, amikor az ideológiailag elkötelezett művek után megjelentek az afrikai hiedelemvilág elemeit hordozó regények és elbeszélések. Ezt a latin-amerikai mágikus realizmussal rokonítható irányzatot képviseli Mia Couto. Regényeiben a kelet-afrikai országot évtizedeken át pusztító háború és a Hősei a varázslók uralta múlt és konyv: Az oroszlan vallomasa realista jelen között keresik konyv: Az oroszlan vallomasa identitásukat.

Eredeti megjelenés éve: Afrika afrikai állat Dél-Afrika régió férfi főszereplő fizikai bántalmazás igaz történet alapján költői próza kortárs mágikus realizmus magyar nyelvű Mozambik mozambiki szerző Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díj női főszereplő oroszlán regény vadászat váltott szemszög. Csak így zárójelben: én valamiért azt hittem, hogy ezt a könyvet egy néger hölgy írta. Erre a hátsó fülön mit látok? Egy szakállas, szemüveges fehér úriembert. Pedig ezt a könyvet az afrikai nőkért írták, azt hiszem, és az, hogy egy szakállas, szemüveges fehér — bár ettől még afrikai — férfinek kellett megírnia, önmagában érv lehet a könyv állításai mellett. A könyv színleg gyilkos oroszlánokról szól. De aki a gyilkos oroszlánokra kíváncsi, csalódni fog. Ebben a regényben ugyanis az oroszlánok jelentik a legkisebb veszélyt — az igazi gyilkos a hagyományvagyis maga a faluközösség, aki megnyomorítja az afrikai nőt — megöli már jóval azelőtt, hogy a ragadozók végeznének vele. Couto konyv: Az oroszlan vallomasa nosztalgikus szépelgés nélkül mutatja be, hogy a tradíció micsoda embertelen, kegyetlen és igazságtalan tud lenni — szavainak keménységét pedig csak kiemeli, hogy egy olyan varázslatos-mágikus, mégis gördülékeny nyelvet használ, ami nem zökkenti ki az olvasót: akadálytalanul áradhat át rajta a szereplők fájdalma. Azt hiszem, ez a lendületes nyelv a kulcsa ennek a könyvnek, nem a szándékosan lyukasra hagyott történet amely lyukasságot amúgy, ha kedvünk tartja, nevezhetjük balladai homálynak isez erősíti meg az olvasóban a klausztrofób bizonyosságot, hogy a szereplőknek nincs hová bújniuk a sorsuk elől. Afrika irodalma, még mindig. Hogy féltem ettől a könyvtől. Hónapokig csak kerülgettem. Aztán néhány óra alatt elfogyott. Nem mintha olyan könnyű holmi volna. A konyv: Az oroszlan vallomasa inkább a stílusnak köszönhető. Az íróénak is, meg a fordítóénak is. Azt hiszem, Couto az első mozambiki író, aki bekerült a nemzetközi könyvpiacra.

Különösen a regény második felét olvasva nagyon-nagyon örültem, hogy éppen így történt. Nemcsak az én ízlésemnek felel meg ez a regény, hanem általában véve is rendkívül fontos, hogy létrejött, hogy hangot kapott, hogy nemzetközi visszhangot kapott. Az oroszlán vallomása könnyedsége és elvarázsolt hangvétele mellett is nehéz olvasmány — női sorsregény és kemény társadalomkritika, valódi elmarasztalás, a lepel lerántása egy világról, amit egzotikuma, konyv: Az oroszlan vallomasa miatt ártatlanul tisztának, nehéz politikai helyzete okán meg éppen hogy tabunak vélünk, de legfőképpen talán nem is érdekel minket igazán. Pedig a szerző érzésem szerint kimondottan nekünk ír, én legalábbis ezt szűrtem le az emberevő oroszlánok és a rettegésben tartott vidékre kirendelt vadász históriáját látva — ez a toposz annyira passzol az európai szemlélő általános Afrika-képébe, hogy ugyanezt az alapkonfliktust még hollywoodi film is feldolgozta harminc évvel ezelőtt, ráadásul hasonlóképpen misztikus felhangokkal operálva. Éppen itt lóghat ki kicsit a lóláb: mintha átütne az írás szövetén, mire is bazíroz pontosan a szerző, hogyan szeretné torkon ragadni egy kontinenssel arrébbi potenciális olvasóit. Tipikusan olyan könyv ez, amit akkor is tud süvegelni az olvasó, ha nem feltétlenül élvezte minden vele töltött percét és óráját. Mindent egybevetve jó lenne még találkozni a szerzővel. Nem tudom, pontosan hányadán is állok ezzel a regénnyel. Kedvelem, mert gördülékeny, olvasmányos, az olvasót azonnal bevonó szöveg révén képes megközelíteni súlyos, komoly témákat. Sajátos módon, a nyugati nézőpontot a helyi kultúra mágikus elemeivel ötvözve szól a volt gyarmatok számos fájdalmáról, a külső és belső háborúkról, kultúrák egymás ellen való feszüléséről, kegyetlen hagyományokról, csendes börtönökről, kiszolgáltatottságról, erőszakról és tehetetlenségről.

Szinte balladás hangulatú és néha szerkezetű regényében Couto a vadász és az áldozat konyv: Az oroszlan vallomasa járja körül egy olyan világban, ahol nem egyértelmű, ki melyik oldalon áll, ahol spoiler Couto a mágikus realista elemekkel is ellátott regényét az elhallgatás és kimondás játékára építi — maga a narratíva, szerkezete is ettől válik érdekessé, de témaként is ez áll a regény középpontjában. Kulumani világában mindenki egyszerre vad és vadász, áldozat és gyilkos — mindenki örökölt és továbbadott fájdalmak, szokások és babonák áldozata. Ki lehet-e lépni ebből az ördögi körből? Van-e konyv: Az oroszlan vallomasa a holtágba sodródott, saját lelküktől eltávolodott, életükből kilépett, tévelygő embereknek? Az állandó háború világa ez — gyarmatosítás, civilháború, öldöklés és konyv: Az oroszlan vallomasa világa, amelyben még a látszólagos csönd mögött is kétségbeesett sikoltás lapul. Ha van menekvés, az csakis az írás útján lehetséges, vagyis a kimondás útján — nem véletlenül áll a regény középpontjában a két főszereplő saját maga számára készített feljegyzéseinek sora, nem véletlenül emelte be kvázi önmagát a regénybe Couto a fehér író alakjában. A megértés és önmegértés, a gyógyulás és gyógyítás lehetősége az írás, az elfojtottak kiírása, a lidérecnyomástól való megszabadulás, az oroszlánok kiszabadítása. Nem fegyver és golyók, hanem a szó a megoldás, ezt bizonyítják a regény pozitív, emberként megmaradni tudó karakterei is — a nagypapa alakjától a falubeli vak emberen át az elöljáróig és Naftalindáig. Mondhatnám, hogy Couto remekül megkomponálta ezt a regényt, metaforái, motívumai sokaságát biztos konyv: Az oroszlan vallomasa szőtte bele a két főszereplő narratívájába, vigyázott arra is, hogy a központi metafora ne legyen egyértelműen megfejthető, maradjon egy kis titokzatosság, amelyen el lehet rágódni, mégis… Mégis, az elhallgatások játékába túl sok szájbarágás is szorult.

A Coelho-szerű, eléggé sűrűn adogatott bölcsességek pedig a lektűr könnyedebb vidéke felé való elkalandozással fenyegettek, ráadásul az én ízlésemhez a misztikumból is túl sok volt egy idő után. Szerencsére végül csak sikerült megtartani a számomra még elfogadható arányokat, úgyhogy nyugodt szívvel ajánlom. Sokan Latin-Amerikához kötik a mágikus realizmust, én ehelyett egyre inkább Afrikához kötöm. Van ez a szakállas fehér úriember, aki oroszlánokról meg fekete nőkről ír, és teszi ezt úgy, hogy a mondatai bár gyönyörűen vannak megkomponálva úgy odacsapnak, mint az oroszlán hatalmas mancsai. Szép, sőt, gyönyörű, elegáns és kecses, de azért konyv: Az oroszlan vallomasa fáj. Nem is kicsit. Mia Couto valahogy csatornát nyitott köztem és Mariamar között, és ezen a csatornán keresztül úgy mosott át Mariamar fájdalma, mint ahogy őt sodorta a folyó a csónakban. Nem tudom, hogy csinálják ezt, de Nnedi Okorafor szereplői főleg a Who Fears Death Onyesonwuja ugyanezt a hatást értéke el nálam: hogy egy kontinens választ el minket olvasás közben, de mégis ott vagyokengem is átjár a fájdalom, a tehetetlenség érzése és a düh. Közben pedig még mindig elképeszt, hogy hogy lehet ilyen szörnyűségekről ilyen gyönyörűen írni. Mintha a nyomorban is lenne valami felemelő. Pedig nincs. Az égvilágon semmi felemelő nincs az erőszakban, a tehetetlenségben, az élő halálban. A valóságban legalábbis. Mia Couto mégis úgy ír ezekről, mintha ezek valamiféle szent vezeklés részei lennének, mintha a világ számára járna feloldozás, mintha még lenne remény rá, hogy az istennők visszatérnek közénk.

Én pedig elolvasom, magamba konyv: Az oroszlan vallomasa minden szavát, és hálát adok a modern világnak, hogy errefelé nem élnek oroszlánok, és nem temetik el élve a nőket egész életükre. Nem avatott be végül, mert maga sem volt beavatva. Nem lehet közel kerülni ezekhez az asszonyokhoz. Kulumaniban férfivilág van, a túléléshez olyan tudomány, olyan erő kell, ami innen nézve fel sem fogható. És akkor még a szokásos bajok: misszió, háború és a tradíciók, nincs menekvés, sokan halnak meg. Valóságos események, valóságos személyek a szereplők az előszóból tudom. A könyv a vadász elbeszélésének és Marimar naplójának váltakozó részleteiből építkezik. Azokat is törmelékből rakták össze. Törmeléken érts néhány nagyon súlyos mondatot, nagyon sok apró drámát — kellett közéjük kötőanyag is persze. Az elöljáró vadászt hív a városból. Ez a vadász járt már itt egyszer, egy krokodilt kellett megölni, az is egy fura eset volt, de ez most még furább. És a vadász egyszer csak nem tud lőni. Nagyon szép és egyszerű nyelven megírva örvénylik a kétágú esemény, látszólag kevés az igazi kapcsolódás, hogy végül — a legvégén — kiderüljön, hogy minden másképp volt. Vagy lehet, hogy pont hogy nem. Olyan kevésnek érzem magamat és a leírandó szavakat ehhez a történethez mérten! Talán ha megfürödnék a Lideia folyóban, és engem is elragadna egy oroszlán….

De nem a vágyakozásba, amely bennem ég. Hanem a szerelem hiányába. Belepusztulok a vágyba, hogy valaki szeressen. Teljesen elvarázsolt. Olyan regény, amiben minden egyszerre van jelen. A vadász és az konyv: Az oroszlan vallomasa, a törzsi szokások és a kereszténység, ahol egy kicsit mindenki őrült, ahol az a normális, hogy az asszonyokat csak kiszolgálószemélyzetnek tartják és ahol küzdenek az oroszlánok ellen, bár senki sem tudja, azok valósak-e és mindenkinek mást jelentenek. Nagyon tetszett Naftalinda anyám, milyen név ez? Neki sokat köszönhetnének az asszonyok, ha hagynák, hogy megmentsék őket. De lehet, hogy Kulumaninak tényleg az a sorsa, hogy eltűnjön a világtérképről. Akinek csak egy kicsi esze, és picivel több lehetősége van, menekül onnan. Végig az volt az érzésem, mintha egy picit a Száz év magány világába kerültem volna, de annál ez a regény sokkal pörgősebb, könnyebben olvasható és emészthetőbb. Kár, hogy a neve alapján nőnek gondolt írótól más nem elérhető magyarul. Vevő lennék rá….