Konyv: A toke a 21. szazadban


Konyv: A toke a 21. szazadban

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 784575642
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 16,96

MAGYARÁZAT:Konyv: A toke a 21. szazadban

A vagyon eloszlása napjaink egyik a legvitatottabb kérdése. De ismerjük-e valójában az egyenlőtlenségek hosszú távú mintázatát? Thomas Piketty könyve majdnem három évszázadra és több mint húsz országra vonatkozó elemzéseket foglal magában, miközben teljesen új alapokra helyezi a kapitalizmus dinamikájának megértését: a fókuszba a gazdasági növekedés és a tőke megtérülésének ellentmondását állítja. Arra a következtetésre jut, hogy a gazdaságot a lassú növekedés, a társadalmat a kirívó jövedelmi egyenlőtlenségek jellemzik majd, és visszatér az oligarchák kora. A jelenlegi tendenciák a szuperjövedelmek féktelen növekedése, illetve a vagyonok szélsőséges koncentrációja "konyv: A toke a 21. szazadban" és jelentős veszélyt jelentenek a demokratikus társadalmak meritokratikus értékeire és a társadalmi igazságosságára. Az elmúlt évszázadok tanulságaiból okulva konyv: A toke a 21. szazadban a megfelelő következtetések levonásával ez a mű olyan eszköztárat sorakoztat fel előttünk, amelynek segítségével ez a tendencia megfordítható lehetne. Minden korszaknak megvannak a maga Nagy Könyvei, amiket kevesen olvasnak, de mindenki hivatkozik rájuk — ilyen volt Fukuyama és Huntington klasszikusa, Marx Tőké je, vagy épp a Biblia. Persze az alapmondanivaló végtelenül világos, egy mondatban összefoglalható következésképpen nem kell hozzá átrágni magunkat a könyvön, elég, konyv: A toke a 21. szazadban elolvasunk egy recenziót, vagy esetleg ezt az értékelést : minden jel arra mutat, hogy a közhiedelemmel ellentétben az anyagi egyenlőtlenség a világban egyáltalán nem csökken, sőt. Így viszont már két mondat. Ennek bizonyításra Piketty beveti a teljes arzenált: adatok, kimutatások, táblázatok, Jane Austen és Balzac regények… amit csak akartok, sőt, egy kicsit több. Merthogy a vagyon ugye öröklés útján halmozódik különösen egy demográfiailag csökkenő népesség eseténráadásul a nagy vagyonok hozamai többnyire magasabbak, mint a gazdasági fejlődés üteme.

A vagyoni egyenlőtlenség anno a XX. Mire nem jó egy háború, ugye? Ez a relatív egyenlőség egész sokáig kitartott, nagyjából a hetvenes évek végéig, többek között azért, mert a páratlan gazdasági fellendülés Európában magasabb növekedési ütemet tudott produkálni, mint a vagyonok hozamai, és a hidegháború miatt erős egyenlősítő szociális programokat működtettek az államok azért, hogy polgáraik nehogy szovjetizálják magukat. És még hol van a vége, ugye. A legérdekesebb mindazonáltal az utolsó száz oldal sajnálhatja is, aki eddig már falhoz csapta a művetahol Piketty felvázol egy stratégiát, amivel kezelni lehet a helyzetet — vagy ahogy ő fogalmaz, visszahódítani a kapitalizmust a demokrácia számára, mert eléggé kezdenek eltávolodni egymástól. A progresszív többkulcsos jövedelemadót nem érzi elégségesnek, ezen felül brutális progresszív örökösödési adót, illetve progresszív vagyonadót tartana üdvösnek. Persze azzal is tisztában van, hogy a kőgazdagoknak szokása anyagi javaikat különböző adóparadicsomok bankszektorában elrejteni a magasabb hazai adókulcsok elől — biztos úgy vannak vele, nekik nem kell finanszírozni saját államuk jóléti rendszereit, hisz ők anélkül is elég jól élnek. Amiről eszembe jut, bár nem tartozik szorosan ide, hogy rendszeresen látok itt a Hűvösvölgyben parkolni egy szlovák rendszámú kék Ferrarit. Erre a problémára egy globális banki adatszolgáltatási kötelezettséget, illetve globális vagyonadót gondol orvosságnak, és érvel is ezek megvalósíthatósága mellett — akár még azon az áron is, hogy ez nagy feszültséghez vezet a Svájchoz hasonló renitensekkel szemben, akik hajlamosak felmondani a nemzetközi szolidaritást, csak hogy a többiek kárára magukhoz csalogassák a zsíros milliárdokat.

Persze hogy mindez gazdaságilag mennyire racionális, abban nem merek nyilatkozni, de látni kell, hogy ez szinte másodlagos: Piketty fejtegetései ugyanis állításainak helyességétől függetlenül olyan politikai muníciót szolgáltathatnak a progresszív talán populista baloldalnak, amit az zászlajára tűzhet, és felveheti a versenyt az egyre inkább nacionalista-szuverenista színezetet öltő jobboldallal. Már ha sikerül ennek a baloldalnak ezt a oldalt értelmezhető jelszavakká desztillálni. Bizonyára nem hibátlan fejtegetés, de attól a tény még tény marad: ez a könyv megkerülhetetlen — legyél akármilyen irányultságú közgazdász, egész egyszerűen muszáj manapság valahogy viszonyulnod Piketty téziseihez. Még én is viszonyulok valahogy — pedig hol vagyok én közgazdász? Piketty monstrumja elég meggyőzően szaggatja szét ezt az illúziót, jelezve, ebből a gyakorlatban alig valósult meg valami, cserébe viszont megágyazott az orbitális egyenlőtlenségeknek. Ráadásul a neokonzervatív idea még a gazdaságot se pörgette fel úgy, ahogy várták, talán mert a vagyon jelentős része ebben a folyamatban a pénzügyi körforgásból kivont improduktív tőke — csak arra jó, hogy pár Dagobert bácsi üldögélhessen egy kupac aranyon.

És azt se felejtsük, hogy — ha hihetünk Balzac Goriot apójának — a nagy egyenlőtlenségek az innováció szempontjából is ártalmasak, mert nem arra késztetik a társadalom nagy részét, hogy keményen dolgozzon és fejlődjön, hátha feljebb jut, sokkal inkább arra, hogy ügyeskedni kell, hízelegni a szupergazdagoknak, és ha egy mód van rá, elvenni valamelyik csilliárdos randa lányát. Mindazonáltal a csillagozáshoz nem érzem elég kompetensnek magam — nem tisztem eldönteni, hogy Piketty állításainak igazságai egy, három, vagy öt csillagot érnek-e bár én hiszek neki. Ráadásul olyan szakadékot érzek e könyv élvezeti konyv: A toke a 21. szazadban és tartalmi súlya között, amit egy pórias osztályozással nem vagyok képes áthidalni. Szóval ez egy tiszletetteljes csillagtalanság. És annyira boldog vagyok, hogy holnap nem kell már olvasnom ezt a könyvet, hogy azt el se tudom mondani. Ami vagy igaz, vagy nem, mindenesetre nem túl elegáns módszer arra, hogy eleve hiteltelenítsük a lehetséges ellenvéleményeket. Piketty könyve már címében is grandiózus vállalkozást ígér: A tőke a Örvendetes a szándék, amely komoly kutatási háttérbázisra konyv: A toke a 21. szazadban. A fogyaszthatóságot szolgálják a szépirodalmi és filmes utalások Jane Austen és Balzac regényhősei sok helyütt felbukkannak a könyvben, akár példaként isezzel is hangsúlyozva azt, hogy a könyv nem elsősorban vagy nem csak elsősorban a szakmabeli közönségnek íródhatott. Egy barátommal beszélgettünk erről, akinek véleményével egyetértettem: ez a könyv szellemi munícióul, érvelési eszköztárul szolgálhat azoknak a mozgalmaknak, amelyek mögött nincs társadalomtudományi bázis, de érzik és saját bőrükön tapasztalják meg a kapitalizmus visszásságait és fellépnek a súlyos jövedelem- és vagyonegyenlőtlenségek ellen pl.

Occupy Wall Street mozgalom. Az igazságtalan és szélsőséges jövedelem- és vagyoneloszlás fölötti viták gyakran terméketlenek, elvesznek, tévútra tévednek olyan — eldönthetetlennek bizonyuló — kérdések megvitatása "átpolitizálása" közben, hogy a szélsőséges jövedelmek és vagyonok indokoltak, igazságosak, legálisak, tiszták vagy kiérdemeltek-e. Ehelyett Piketty azt javasolja, hogy globális, progresszív vagyonadót vezessenek be:. Minden vagyon részben jogos, és részben potenciálisan szélsőségesen nagy. A vitathatatlan lopás épp olyan ritka, mint a vitathatatlan érdem. A tőkére kivetendő progresszív adónak éppen az lenne az előnye, hogy a különböző helyzeteket rugalmasan, konzisztensen és kiszámíthatóan kezeli, biztosítva ezzel a nagy vagyonok feletti demokratikus ellenőrzés lehetőségét — ami önmagában sem akármekkora vívmány lenne. A fentivel kapcsolatban illúzióim nincsenek ld. A könyv egyes közgazdasági megállapításait nem bátorkodom elemezni, helyette az érdeklődők figyelmébe ajánlom Kornai János gondolatait a könyvvel kapcsolatban ld. Ő azt is kifejti, miről szólhatott volna még a könyv, és benne milyen hiányérzetek maradtak az olvasás után. Bennem is maradt egy kicsinyke, a cím keltette túlzott várakozások miatt. Hosszú, helyenként magát ismétlő, aprólékos részletekkel tarkított olvasmány volt, amely közel fél évig elkísért engem. Örülök, hogy elolvashattam, bár kissé fárasztó volt, sok helyen úgy éreztem, hogy elveszett az apró részletekben.

Sajnos a forrást ma már nem találtam meg. Nekem nincs közgazdasági végzettségem. Bokros Lajos-nak nem tetszett a könyv. Paul Krugman-nak tetszett a könyv. Bokros Lajos-nak nincs Nobel díja. Tőke a XXI. Nos még anno Marx összefoglalta és kissé a múlton merengett addig, Piketty átolvasta kijavította, aktualizálta, s megpróbált előre mutatni. Akinek volt, több lesz, röviden az egyenlőtlenségek irányába terelnek minket. A növekedés amiről mindenki beszél — nem illúzió? Nemzeti tőke, közösségi tőke és ami fontosabb, a magántőke. Ám ami kissé érdekesebb, hogy a magánvagyonok is jelentős növekedésnek indultak pl. VÉGÉRE A szegények beleértve az országokat is csak is úgy tudnak felzárkózni, hogy képesek ledolgozni a lemaradásukat, oktatás, képzettség és technológia tudás révén. Ám ez sikerül-e magától vagy csak egy gazdagabb tulajdonává válva sikerül, már a jövő titka. Kicsit félve pötyögöm laikus spoiler értékelésemet, látva, higy eddig mindenki értekezést írt. Bevallom, nem biztos, hogy mindig megfelelő lelkiállapotban és odafigyeléssel olvastam. A könyv első fele valóban eltelik a fogalmak tisztázásával, képletek, egyenlőségek meghatározásával. Attól, hogy hozott pár központi forgatókönyves előrejelzést, én nem estem hanyatt. A végén oldalon át promózza a progresszív adóját, rágcsálja innen, rágcsálja onnan ezt a csontocskát, és habár egyet értek vele vagy pont azért, mer egyetértek? Egyébként szakmabelieknek is tud újat mondani, szerintem az utca emberének is érthető nyelven ír. Le a kalappal, hogy milyen hihetetlen adatmennyiséget gyűjtött össze és dolgozott fel. Az irodalmi példáktól viszont falnak mentem. Oké, hogy Balzac és Austin nagyon királyak, de komolyan szükség van arra minden fejezetben, hogy a tudományos érveinket 2 író 2 regényével és 1 fiktív szereplő véleményével támasszuk alá? Persze, realizmus meg minden, de nem valami reprezentatív a minta és nem sok hozzáadott értékét éreztem….

Nem vagyok kellően felvértezve közgazdasági ismeretekkel ahhoz, hogy csillagokkal tudjam értékelni ezt a nagy hatású művet. A tőkéről csak annyit tudok, hogy minél több van a gazdasági alany birtokában, annál jobb neki. Inkább szakembereknek való, mint egyszerű halandóknak. Az utóbbiaknak, ha minden részletre kíváncsiak, több hetes elmélyült olvasás szükségeltetik. A lényeg, hogy a tőke úgy lépett be a Piketty receptje a különbségek csökkentésére a további gazdasági növekedés mellett az átláthatóság és az éves progresszív globális tőkeadó. A tőke fajtáinak elemzése, a tőkefelhalmozás, gazdagság, szegénység történelmi alakulása és a mai világgazdaság állapotának ismertetése alapján jut erre a következtetésre. Ez a könyv olvashatatlan. Elhiszem, hogy őrült sok munka volt összevadászni a múlt századok statisztikai adatsorait, de a A Lehet, hogy korszakalkotó fontos mű, de nagyon bő lére eresztette a szerző. Valóban bő lére eresztett munka, de fontos tendenciákra mutat rá. Szerintem hiányossága, hogy a gazdasági orientációt alapnak veszi, olyan társadalmakra is ki kellene térni, amelyek nem növekedés-orientáltak.

Kicsit liberál-globalista világállam alapú megoldásai vannak, de fontos olvasmány. A közgazdászok túlságosan sokáig igyekeztek saját identitásukat tudományosnak vélt módszereik keretei között meghatározni. Ezek a módszerek főleg a matematikai modellek mértéktelen használatára támaszkodnak, ami gyakran csak ürügy, hogy felmehessenek az előadói pódiumra, függetlenül attól, hogy van-e igazi mondanivalójuk. Túl sok energia pazarolódott már el, és még most is pazarolódik tisztán elméleti spekulációkra anélkül, hogy egyértelműen tisztáznánk az értelmezésre váró gazdasági jelenségeket, vagy azokat a társadalmi és politikai problémákat, amelyeket meg kellene oldani. Más szavakkal csak vagy font éves jövedelem esetén érzik úgy a regény hősei, hogy nem szenvednek szükséget. A vagyonadó mint megoldás végre lehetővé tenné azt is, hogy túllépjünk a vagyonok erkölcsi hierarchiájáról szóló terméketlen vitán. Globális vagyoni egyenlőtlenségek a A görög filozófusok elég ambivalensek voltak a kamat megítélését konyv: A toke a 21. szazadban, amely — miután az idő végtelen — elvben korlátlanul növelheti a vagyont. A korlátok nélkül növekvő vagyon veszélyére Arisztotelész hívta konyv: A toke a 21. szazadban a figyelmet. A filozófus úgy vélte, hogy a pénznek nem szabad újabb pénzt fialnia. Egy olyan világban, ahol a növekedés üteme lassú, akár zéró is lehet, és a lakosság lélekszáma és a kibocsátás nemzedékről nemzedékre változatlan marad, ez a korlátlanság különösen ijesztőnek tűnhetett. Ha a tőke hozama tartósan meghaladja a kibocsátás és a jövedelem növekedését — ahogy ez a Sokféleképpen lehet társadalomtudományi kutatásokat folytatni, és nincs mindig szükség adatgyűjtésre, ami el kell ismernem amúgy sem igényel túl nagy fantáziát.

Ennek ellenére úgy vélem, hogy a társadalomtudományok művelőinek, az újságíróknak, a szakszervezeti aktivistáknak, pártállástól függetlenül valamennyi politikusnak, és legfőképpen az állampolgároknak komolyan foglalkozniuk kell a pénzzel, a pénz mérésével, és az ezekhez kapcsolódó tényekkel, illetve a pénz történetével. Akiknek sok van belőle, mindig meg fogják tudni védeni az érdekeiket.

Kosár mentése Kosár ürítése Pénztár. Az Ön böngészőprogramjában nincsenek engedélyezve a JavaScript-ek! Így az oldalunk fő funkcióit nem tudja használni! Főoldal Könyv Társ. A vagyon eloszlása napjaink egyik a legvitatottabb kérdése. De ismerjük-e valójában az egyenlőtlenségek hosszú távú mintázatát? Thomas Piketty könyve majdnem három évszázadra és több mint húsz országra vonatkozó elemzéseket foglal magában, miközben teljesen új alapokra helyezi a kapitalizmus dinamikájának megértését: a fókuszba a gazdasági növekedés Thomas Piketty könyve majdnem három évszázadra és több mint húsz országra vonatkozó elemzéseket foglal magában, miközben teljesen új alapokra helyezi a kapitalizmus dinamikájának megértését: a fókuszba a gazdasági növekedés és a tőke megtérülésének ellentmondását állítja. Arra a következtetésre jut, hogy a gazdaságot a lassú növekedés, a társadalmat a kirívó jövedelmi egyenlőtlenségek jellemzik majd, és visszatér az oligarchák kora. A jelenlegi tendenciák a szuperjövedelmek féktelen növekedése, illetve a vagyonok szélsőséges koncentrációja valós és jelentős veszélyt jelentenek a demokratikus társadalmak meritokratikus értékeire és a társadalmi igazságosságára. Az elmúlt évszázadok tanulságaiból okulva és a megfelelő következtetések levonásával ez a mű olyan eszköztárat sorakoztat fel előttünk, amelynek segítségével ez a tendencia megfordítható lehetne.

Ez a könyv Winkler Nóra polcára is felkerült, olvassa el ajánlóját! Budapest, VIII. Budapest, VI. Budapest, XI. Ellenőrizze a "konyv: A toke a 21. szazadban" az Önhöz közeli üzleteinkben, kattintson az engedélyezéshez. Szállítás: munkanap Akár ingyen szállítással. A termék megvásárlásával kapható: pont. Válassza az Önhöz legközelebb eső átvételi pontot, és vegye át rendelését szállítási díj nélkül, akár egy nap alatt! Budapest, II. Budapest, VII. Budapest, X. Budapest, XV. Libri Alba Plaza Könyvesbolt. Libri Balaton Plaza Könyvesbolt. Libri Csaba Center Könyvesbolt. Libri Debrecen Fórum Könyvesbolt. Libri Győr Könyvesbolt. Libri Győr Plaza Könyvesbolt. Libri Malom Könyvesbolt, Kecskemét. Libri Miskolc Plaza Könyvesbolt. Libri Nyír Plaza Könyvesbolt. Libri Pécs Könyvesbolt. Libri Pécs Plaza Könyvesbolt. Libri Salgótarján Könyvesbolt. Libri Sopron Plaza Könyvesbolt. Libri Szeged Plaza Könyvesbolt. Libri Székesfehérvár Könyvesbolt. Konyv: A toke a 21. szazadban Szolnok Könyvesbolt. Libri Szolnok Plaza Könyvesbolt. Libri Szombathely Savaria Plaza Könyvesbolt. Ezek is érdekelhetik Kapcsolódó termékek. Kategória bestsellerei Kiadói újdonságok. A döntés Edith Eva Eger. Törzsvásárlóként: pont. Az ajándék Edith Eva Eger. Örökölt sors Orvos-Tóth Noémi. Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve Elaine N. Drága barátaim, kedves majmok Csányi Vilmos. Amire nincs bocsánat Perintfalvi Rita. Teljes lista. BBC History - Törzsvásárlóként: 85 pont. A vasút története Christian Wolmar. Náci műkincsrablók Jonathan Petropoulos. Antikvár könyv - Salamon kulcsa José Rodrigues dos Santos. Világhírű festők - Botticelli. Világhírű festők - Van Gogh. Kossuth Kiadó Zrt. Kívánságlistához adom. Események