Konyv: Az utolso angol uriember I.


Konyv: Az utolso angol uriember I.

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 197485454
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 13,51

MAGYARÁZAT:Konyv: Az utolso angol uriember I.

Az utolsó angol úriember I. Vannak, akik nem Christopher Tietjens, a tökéletes angol úriember páratlan önuralommal viseli felesége, Sylvia megnyilvánulásait, aki minden alkalmat megragad, hogy hitvesét mások előtt megalázza és nevetségessé tegye. A bájos asszonyt leginkább az a távolságtartó emelkedettség bosszantja, amelynek segítségével a kiváló képességű fiatalember igyekszik kapaszkodót találni a darabjaira hulló, korrupt társadalom útvesztőiben, ahol a szerelem, a barátság és a lojalitás a legjobb esetben is már csak a megszürkült hétköznapok elhervadt díszei. Tietjens ebből a világból inkább a frontra menekül, mert vannak, akik dalolva rombolják le a régi értékeket, s könnyed flegmasággal rugdossák szét egy hanyatló világrend maradványait, de vannak, akik nem. Ford Madox Ford a huszadik század azon írói közé tartozik, akik a huszonegyedik század emberét is képesek megszólítani. Grandiózus regényciklusának első "konyv: Az utolso angol uriember I." a tökéletesen kidolgozott jellemek és a modern narráció - akár egy impresszionista festmény - egyszerűen, mégis megdöbbentő mélységgel tárja elénk a sok évszázados brit birodalom széthullásának időszakát. A hazánkban is nagy sikerrel vetített filmsorozat Az utolsó angol úriember után most a magyar olvasóközönség is megismerkedhet az eleddig méltatlanul mellőzött írózseni műveivel. Hűségprogrammal elérhető ár: Ft. Elérhetőség: Nincs készleten. Catharine Jane Austen. Árpád és Kurszán Urbánszki László. Cholera-napló Fábián Janka. A könyvkötő Bridget Collins. Az Arab Arab 1.

Borsa Brown. Az utolsó angol úriember III. Ford Maddox Ford. Az utolsó angol úriember II. Konyv: Az utolso angol uriember I. utolsó angol úriember IV. Blanka Lipinska Ft. Borsa Brown Ft. Fábián Janka Ft. Richard Osman Ft. Bridget Collins Ft. Bosnyák Viktória Ft. Esther Perel Ft. Andy Weir Ft. Jasper DeWitt Ft. Kelényi Angelika Ft. Julia Quinn Ft. Agatha Christie Ft. Quentin Tarantino Ft. Margaret Atwood Ft. Jennifer L. Armentrout Ft. Laurelin Paige Ft. Elle Kennedy Ft. Malka Adler Ft. Baráth Viktória Ft. Budai Lotti Ft. Vi Keeland Ft. Karády Anna Ft. Sienna Cole Ft. Iratkozz fel a BOOK24 hírlevélre és értesülj elsőként újdonságainkról, akcióinkról! Feliratkozom a hírlevélre és elfogadom a hírlevélküldésre vonatkozó adatkezelési tájékoztatót. Vásároljon Book

Szerb Antal A világ sokkal több Balogh Gábor Az Isztambuli Hadiút. Rozsnyai János Betyárkaland. Aichner, Bernhard Holtak asszonya. Maderspach Viktor Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig Püski. Ford, Ford Madox. Az utolsó angol úriember I. Christopher Tietjens, a tökéletes angol úriember páratlan önuralommal viseli felesége, Sylvia megnyilvánulásait, aki minden alkalmat megragad, hogy hitvesét mások előtt megalázza és nevetségessé tegye. A bájos asszonyt leginkább az a távolságtartó emelkedettség bosszantja, amelynek segítségével a kiváló képességű fiatalember igyekszik kapaszkodót találni a darabjaira hulló, korrupt társadalom útvesztőiben, ahol a szerelem, a barátság és a lojalitás a legjobb esetben is már csak a megszürkült hétköznapok elhervadt díszei. Tietjens ebből a világból inkább a frontra menekül, mert vannak, akik dalolva rombolják le a régi értékeket, s könnyed flegmasággal rugdossák szét egy hanyatló világrend maradványait, de vannak, akik nem…. Ford Madox Ford a huszadik század azon írói közé tartozik, akik a huszonegyedik század emberét is képesek megszólítani. Grandiózus regényciklusának első részében a tökéletesen kidolgozott jellemek és a modern narráció — akár egy impresszionista festmény — egyszerűen, mégis megdöbbentő mélységgel tárja elénk a sok évszázados brit birodalom széthullásának időszakát.

A hazánkban is nagy sikerrel vetített filmsorozat Az utolsó angol úriember után most a magyar konyv: Az utolso angol uriember I. is megismerkedhet az eleddig méltatlanul mellőzött írózseni műveivel. A történet a Soha többé A téma is különös, és akkoriban némiképp megbotránkoztató volt Hazánkban eddig kétszer lett volna esélye, hogy bekerüljön a köztudatba, de ez még a főművével sem sikerült, ugyanis az először ban, majd ezt követően a Hogy megérthessük, miért írta a német felmenőkkel is bíró, eredetileg Hüffer néven született angol úgy ezt a művet, ahogy, álljon itt néhány életrajzi adat. A kis Ford Herman ban született egy igen-igen jómódú, nemesi családban, egy brit földön híres festő unokájaként; kiváló nevelést kapott, elsősorban irodalmi tehetsége már korán megmutatkozott, így nem is meglepő, hogy már a húszas évei elején kiadta első regényeit. Az igazi átütő siker azonban sokáig váratott magára, egészen az ös Jó katoná ig. Külön érdekesség, hogy ez volt az egyik első regény, amiben megbízhatatlan narrátor szerepelt. A téma is különös, és akkoriban némiképp megbotránkoztató volt: két megcsalásokkal is terhelt házasságot mutatott be, a haldokló brit arisztokrácia végnapjaiból. Majd alig egy évtized múltán jött Az utolsó angol úriemberaminek központjában ismét egy boldogtalan házasság áll. Az nem véletlen, hogy Fordnál, aki egyébként az I. Jelen regény közvetlenül az Konyv: Az utolso angol uriember I. A történet in medias res indul: hősünk éppen próbálja rávenni álnok és csalfa természetű feleségét, hogy jöjjön vissza hozzá.

Ennek oka elsősorban nem az, hogy elkerülje a válással járó botrányt, hanem mert ezt parancsolja neveltetése és a messze földön híres brit erkölcs is. Christopher ugyanis egy igazi angol úriember: nemesi családban született, kitűnő neveltetést kapott, jó egyetemre járt, jártas a politikában és a tudományok különféle ágazataiban, mindig kifogástalanul viselkedik, és betartja a szabályokat. Az ilyen, néha kicsit sótlan és merev úriemberek jellemezték a viktoriánus korszakot, ám ezekből az emberekből van egyre kevesebb a huszadik század elején, hogy helyükre a törtető, ambiciózus, mindent a saját szorgalmukból és kitartásukból elérő középosztálybeliek kerüljenek. Tökéletes példa rájuk a skót McMaster, aki Tietjens legjobb barátja, és aki mindenáron el akarja érni a válást, és azt, hogy csodált példaképe hozzá méltó társra lelhessen. A történet lassan bontakozik ki, Ford meglepően modern és merész technikával dolgozik, gyakran ugrál az időben és sokszor hivatkozik olyan eseményekre, amelyekről az olvasó még nem is tudhat, és amelyek csak oldalak tucatjaival később válnak érthetővé. A regény sok szereplőt mozgat, és igazán széles körű betekintést nyújt az arisztokrácia és a hivatalok világába, miközben kirajzolódik előttünk az, hogy konyv: Az utolso angol uriember I. az ábrázolt világ hamarosan örökre elveszik. Itt már szinte minden csak díszlet és póz, semmi nem valóság, az emberek a szokások és hagyományok rabságában vergődnek, és ezek a megkötések szinte lehetetlenné teszik a normális, élhető életet. Külön bonyodalom, hogy Tietjens is beleszeret egy modern felfogású nőbe, majd kitör a világháború, ami minden létező érték elpusztításával fenyeget. Ford ezt a regényfolyamot közvetlenül a nagy háború után kezdte el írni, érződik rajta a nagy kataklizmát követő elkeseredés, kilátástalanság és pesszimizmus.

Mivel még nem láttam a sorozatot, nem tudhatom, hogy hogyan, merre alakul a történet a továbbiakban, és mi lesz ezzel a túlsúlyos, kissé merev, de szerethető arisztokratával és hárpia feleségével a jövőben, de biztos vagyok benne, hogy a Lazi Kiadó megjelenteti majd a tetralógia másik három darabját is, és "konyv: Az utolso angol uriember I." bekerül a hazai köztudatba ez a remek regénymonstrum. Zseni volt vagy egy seggfej? Ford Madox Ford munkásságát halála után értékelték át olyannyira, hogy többek szerint a huszadik század legnagyobb irodalmi teljesítményei közül való az övé. Annál is inkább, mivel a maga zsánerében meglehetősen színvonalas film alig képes megközelíteni azt a teljességet, mélységet és szellemi komolyságot, amelyet Ford tetralógiája tartalmaz. Igaz ez akkor is, ha megemlítem, hogy a forgatókönyvet a lenyűgözően virtuóz technikájú Tom Stoppard jegyzi, akit legszívesebben a brit Molnár Konyv: Az utolso angol uriember I. neveznék, és akit, többek közt a Rosencrantz és Guildenstern halott valamint az Árkádia című szellemdúsan felületes drámái miatt, már évtizedek óta megkedvelt a magyar színházi közönség.

Ford viszont meglehetősen ismeretlen nálunk. Mert bár A jó katona sok mértékadó irodalmár szerint a Ejtsünk tehát pár szót az író életéről és pályájáról. Ford Madox Ford ban született az angliai Wimbledonban. Művészeti hajlamú, német származású famíliában nőtt fel; apja, Francis Hueffer ben emigrált Angliába, ahol a Times egyik vezető zenekritikusa lett, ami nem volt kis eredmény. Ford eredetileg a Ford Hermann Hueffer nevet viselte, amit aztán egyrészt a háború alatti németellenes hangulat miatt változtatta meg a ma ismertre, továbbá hódolatként nagyapja, a híres preraffaelita festő, Ford Madox Brown személyének. Apja korai halála után éppen Madox Brown nevelte Fordot, aki ekkor még erősen kacérkodott a gondolattal, hogy katonának "konyv: Az utolso angol uriember I." az indiai hadseregbe. Ám amikor gyenge fizikuma miatt kiszuperálták, nagyapa üdvrivalgásban tört ki, és Ford újabb tervére, hogy akkor hivatalnoknak megy, ezt üvöltötte:. Apja pedig, aki simán hülyének tartotta, éppen az ellenkező útravalóval látta el végrendeletként is értelmezhető utolsó szavaival:. Ford ezt alig két év múltán megszegte, amikor ben megjelentette a The Brown Owl című tündérmeséjét. Ugyanakkor Lucy nénje, aki beházasodott a preraffaeliták legjelentősebb családjába, a Rosetti-házba, az esztétizmus általi megszállottságában egyértelműen zseninek konyv: Az utolso angol uriember I. az elárvult kisfiút, amely végzetes hatásúnak bizonyult. Ford egy későbbi vallomásában meggyónja, hogy borzongás fogta el, ha bárhol és bármikor meghallotta a zseni szót. És nem is íróként, hanem elsősorban szerkesztőként lett tekintélyes, előbb az English Reviewkésőbb, már Párizsban, az ben alapított Transatlantic Review kiadásával; utóbbinak Hemingway, Joyce, Ezra Pound és Gertrude Stein voltak a rendszeres bedolgozói.

Halhatatlan mesterműve, A jó katona szerencsétlen időben, ben, vagyis a Nagy Háború első évében jelent meg, így nem csoda, hogy totálisan visszhangtalan maradt. És a befogadás csöndjét voltaképpen semmi sem törte meg egészen az es évekig, amikor Graham Greene írt róla elragadtatott recenziót. A háború roppant méretű válsága után írt Parade's End szándékai szerint a pálya csúcsa lett volna, de ez is csak mérsékelt sikert aratott, és azt is az Egyesült Államokban. Ráadásul Ford ban, amikor a négy kötet együttes kiadása szóba került, rájött, hogy a Last Post című negyediket végzetesen elrontotta, ki is akarta hagyni, vagyis a mai tetralógia ideális alakja voltaképpen trilógia lenne. A harmincas években főként történelmi regényeket, önéletrajzi, valamint igen jelentős irodalomtörténeti műveket publikált. Gondolom, kissé csalódottan hagyta itt ben, a franciaországi Deauville-ben a Földet; bár tökfilkónak nyilván nem érezhette, ám makulátlan pályát befutott zseninek sem tekinthette önmagát. Ford mestere az elbeszélés művészetében Joseph Conrad volt, akivel három regénykét is írtak közösen; módszere pedig az impresszionizmus, melyet nem szabad összekeverni a képzőművészet azonos nevű irányzatával. Eljárása lényegét Conrad A Narcissus négere című regénye előszavában fogalmazta meg. Az író dolga eszerint nem az, hogy lineáris menetben elbeszéljen egy cselekményt, hogy végigkövesse a hős életét, tanítson valamit, vagy terjesszen valamiféle világnézetet.

Az író feladata az, hogy az írott szó ereje révén elérje, hogy az olvasó halljon, érzékeljen, de mindenekelőtt lássonamikor egy irodalmi szöveget befogad, melynek ekként szinte a hallucináció erejével kell hatnia, úgy, mintha az író maga is ott lett volna az esetnél, amelyet megörökít. Ford szerint maga az élet sem beszél el semmit, hanem pusztán lenyomatokat hagy a tudatunkon, és a regényíró feladata ezek felidézése. Noha Flaubert volt számára a regényírás csúcsa, Ford idegenkedett a realista-naturalista elbeszélői modortól. Nagy, olykor tömeges szcénákban kulminálódik a történet, és ekkor meglehetősen zenei, pontosabban operai formálást mutat. Az áriák vagy belső monológok mellé duók, triók, kvartettek képződnek a háttérben esetleg kórussalmelyek néhány vezérmotívum révén állnak össze szerves egységgé. Jó példa lehet erre a III. A hely és az idő pontosan rögzített: London, egy jó hírű leányiskola, ahol Valentine tornatanárként dolgozik, az idő pedig egészen precízen meghatározott: az úgynevezett Armistice Day Ráadásul délelőtt kor történik, hogy Valentine-t telefonhoz kérik, amikor aztán megtudja, hogy az évekkel ezelőtt látott Christopher él és visszatért Londonba a háborúból. Azaz a ik hónap i napján, 11 órakor kezdődik a harmadik kötet. Ez Ford időkezelésének iskolapéldája: ilyenkor állni látszik az idő, és bizonyos értelemben úgy tűnik, minden egyetlen napon, még pontosabban mindössze tíz perc alatt történik,mint magaa telefonbeszélgetés. És már valóban egyetlen napon, annak is a délutánján, igen szűk időkeretben játszódik a teljes negyedik kötet Végső búcsúa középpontban a gutaütött, már beszélni sem tudó és nem is akaró!

Mark Tietjens belső monológjával, mely természetesen ugyancsak visszatekint a fatális novemberi napra. Így az utolsó regény kicsit az előző három didaktikus összefoglalása lesz, ami kétségkívül nem a legszerencsésebb megoldás; és ekkor megérthetjük Ford idegenkedését a saját művétől, valamint Graham Greene későbbi ítéletét, aki szerint nem pusztán hiba, hanem egyenesen katasztrófa volt a Végső búcsú megírása és publikálása. És noha ez túl szigorú ítéletnek látszik, tagadhatatlan, hogy mindenekelőtt az első három regény miatt érdemes elolvasni a művet. Ford témája a szerelem, egyáltalán az értelmes élet esélye háború idején, vagyis a magánélet és a történelem ábrázolásának egyesítése. Ezt elég nyíltan ki is mondja Christopher Tietjens belső monológjában, az I. Az ember két funkciója. Ha ölni kell, forduljon bizalommal Sylvia Tietjenshez, ő biztos kézzel öl, bármiről is legyen szó: érzésekről, reményekről, ideálokról. Christopher tétele talán túlzottan kiélezett, ám a lényeg azért világos: Sylvia, a felesége és Valentine, a szerelme feloldhatatlan ellentéte ez, amely mégis ugyanannak a jelenségnek a két oldala; konyv: Az utolso angol uriember I., mint kard és hüvely.

Valentine ölel és óv, Sylvia gyilkol és pusztít. De a szerelemnél is fontosabb talán a háború ábrázolása, noha Ford a szorosan vett hadi cselekményeknek, híres csatáknak voltaképpen egyetlen oldalt sem szentel, és mindenekelőtt a lövészárkokban vegetáló háború rettentő és súlyosan demoralizáló unalmát ábrázolja. Még ennél is lényegesebb számára a harc és az azt követő béke morálja, és az a végzetes szerep, amelyet a háború játszott Anglia és Európa sorsában, hiszen hitvallása szerint az író egyik feladata, hogy hű krónikása legyen saját korának. A tetralógia összefoglaló címe ezt hivatott kifejezni: nincs többé parádé, de nem csupán díszszemle nincs immár, hanem semmiféle látványos megmutatkozása sem lehetséges többé az európai szellemnek. Sem az országnak Sem a világnak, ki merem jelenteni. Soha többé Ennyi volt! Nincs tovább Nincs több díszszemle! Aki ezekkel a fickókkal elhiteti, hogy a tetteikért nem kell feltétlenül vállalniuk a következményeket, az valójában Isten ellen vét. És ha ezt a németek nem látják be az egész világ színe előtt, az egyet jelent Európa és a világ végével. Ez tulajdonképpen megjövendöli a II. Egy invázió következménye az elleninvázió és a szimbolikus birtokbavétel, ahogyan a gőg következménye a megalázás. Ami a világ többi részét illeti, arról ő nem tud nyilatkozni, de a saját országával kapcsolatban állíthatja, hogy ez logikusan következik — legalábbis ama logika alapján, amely szerint ő élt. És ezt a logikát feladni egyet jelent azzal, hogy az ember lemond a józan észről: ez pedig szellemi gyávaság.

Ha Berlint mint megszállt várost mutatnák meg a világnak, fegyverekkel és lobogókkal a köztereken, az azt demonstrálná, hogy Anglia tiszteli a logikát. Ha viszont nem teszik, azt annak bizonyítékaként kell értelmezni, hogy Anglia szellemi értelemben véve gyáva. Ki tudja, talán az ilyen, egyértelműen a jövőnek üzenő futamok miatt érezte Ford ben, hogy bár a regény három kötet után is befejezettnek hat, mégis meg kell írnia a negyedik kötetet.