Konyv: A citromfa gyumolcse


Konyv: A citromfa gyumolcse

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 775026482
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 7,36

MAGYARÁZAT:Konyv: A citromfa gyumolcse

Faith Jackson alig tud valamit szüleinek Angliába érkezése előtti életéről. Inkább az foglalkoztatja, milyen szerencsés: felvették a BBC-televízió jelmeztervezői osztályára, elköltözött otthonról, és új barátokkal bútorozott össze saját házukban. Az előtte álló napok és konyv: A citromfa gyumolcse boldognak és várakozással telinek tűnnek. Egész addigi élete, személyisége összeomlani látszik. A lány dühös és nem érti, miért akarnának szülei egy olyan helyen élni, amelyről addig szinte említést sem tettek. Mindeközben az angliai lét sötétebb oldalával is kénytelen szembenézni: Faith egyre élesebben látja a mindennapjait átható rasszizmus jeleit, a munkahelyén és az otthonában egyaránt. A szülei javaslatára életében először elutazik Jamaica szigetére, abban a reményben, hogy megérti, honnan származik, s ezáltal magára talál. Itt ismeri meg Coral nagynénjét, akinek színes előadásában életre kelnek Faith ősei, képzeletben bejárva Kubát és Panamát, a Harlemet és Skóciát. Történetről történetre, ágról ágra rajzolódik ki a fiatal nő családfája és az az konyv: A citromfa gyumolcse teli örökség, amely sokkal gazdagabb és fontosabb, mint azt valaha is hitte volna. Andrea Levy A hosszú dal, Parányi szigeta neves Orange-díj nyertese egy nő és két sziget pillanatait meséli el. Regénye több évszázadon és több országon átívelő történet, a faj és az identitás kérdéseit finom humorral, egészen új oldalról mutatja be. Apple Books Preview. Publisher Description. More Books by Andrea Levy. Small Island.

The Long Song. Fruit of the Lemon. Six Stories and an Essay. Uriah's War.

By Andrea Levy. A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. A kiadvány szerzői jogvédelem alatt áll. Az e-könyvet a letöltő kizárólag saját célra jogosult használni. Az e-könyv engedély nélküli másolását, jogtalan terjesztését a törvény bünteti. Kutatásaim során két könyv volt segítségemre: Clinton V. Szeretnék köszönetet mondani Gill Lipsonnak, Michael és Max Munday-nek is, akik a nyugalmas környezetet biztosították számomra, Amy Levynek, hogy megértett engem, Albyn Hallnak, hogy meghallgatott és Bill Mayblinnek mindenért. Kócos, rövidnadrágos, a hidegben pirosra fagyott, gödrös térdű fiúk. Hagyjátok már békén. Ha nem fogjátok be, szólunk a tanító néninek. Így aztán megrázott kissé, amikor anyu egyik nap azt mondta nekem: — Banánhajón jöttünk át Angliába, konyv: A citromfa gyumolcse apukád meg én. A jamaicai termelők konyv: A citromfa gyumolcse. Banán van elég, leszedem a fáról. Ő nevetett. Esténként bált rendeztek, és a vendégek felváltva ültek a kapitány asztalánál.

Csak nem azt hitted, hogy a banánok között utaztunk? Akkor nem mondtam meg neki, pedig igen, konyv: A citromfa gyumolcse ezt gondoltam. Azt, hogy az anyukám és az apukám egy hajó padlóján fekszik, és mondjuk takaróba csavarva próbál kényelmesen elhelyezkedni a sok szúrós hegyű, éretlen banán között. Nem felejtettem el a történelemórán látott képet a rabszolgahajókról. Egy hajó rajzát mutatták nekünk, azon praktikus, helytakarékos sorokban elrendezve pici fekete emberek. Ártatlan ábrának tűnt akkor. Mint egy textilmintázat, bő szoknyának való anyaghoz. Rabszolgák a rabszolgahajón. Fogalmazásokat írtunk arról, hogyan fogták el az embereket és szállították őket Afrikából az Újvilágba rabszolgának. Ábrákat rajzoltunk a rabszolga-kereskedelem háromszögéről, mint ahogy ábrákat rajzoltunk az ausztráliai juhtenyésztésről is. Utáltam ezeket az órákat. Nem nevetett és nem mutogatott egyik kicsi fiú sem, konyv: A citromfa gyumolcse éreztem a jelenlétüket. A szüleim sosem beszéltek arról, hogyan éltek azelőtt, hogy Carl bátyám és én megszülettünk. Nem ültettek le minket a kandalló elé, hogy hosszú történeteket meséljenek nekünk a jamaicai életről, a pálmafákról, a jamgyökérről és a folyóparti játékokról. Ha gyerekkoromban kérdeztük őket, azt válaszolták, hogy: — Az már régen volt —, vagy: — Minek akarod tudni? És ha anyu ezt-azt véletlenül megemlített — Tudod, az apukád nagy házban lakott ám —akkor mindjárt figyelmeztetett is, nehogy elfecsegjem a barátaimnak, nehogy elmondjam bárkinek. Idővel, ahogy nőttem, anyu többször felemlegetett ezt-azt a múltból — Egy buszmegállóban ismertem meg az apukádat —én meg igyekeztem összeilleszteni ezeket a darabkákat, mint a hajtogatós játékban behajtja az ember a papírt, aztán továbbadjamíg végre kirajzolódott egy egybefüggőnek látszó történet.

Anyukám és apukám egy forró délután ismerkedett össze, St. Mary községben, Jamaicában. Anyu akkor még Mildred volt, a három Campbell lány közül a legfiatalabb. A család egy farmon lakott St. Egy akiszilvafa is volt, de annak a gyümölcsét megtartották maguknak. A többi gyümölcsöt egy picike boltban árulta a nagymamám. Ő magas volt. A nagyapám meg: — Volt több rokonom is, de róluk csak annyit mondott anyu: — Hát igen, most nem is jut mindegyik az eszembe. Anyunak volt egy kecskéje, és ez a kecske megevett mindent. Anyut percekig rázta a nevetés, ha megemlítette valaki Columbine-t — így hívták a kecskét és sajnos nekem is ez a második keresztnevem. A nagyapám a farmon dolgozott és cipőket foltozott. Nem olyan semmilyeneket, amiket mostanában hordanak a gyerekek. Anyu látta el a tyúkokat a tanyán, míg a nővérei állítólag csak lustálkodtak egész nap, és magukat nézték a tükörben. Az iskolában egy skót nő volt a tanító. Azt hittük, egy nap majd kipukkan, mint a dinnye. Vöröshangyának hívtuk. Trafalgar Square, Piccadilly Circus, Buckingham-palota. Megtanulta az összes nagyváros — London, Manchester, Birmingham — nevét, és betéve kellett tudja azt is, hogy melyik városban mit gyártanak.

Sheffieldben acélt, Newcastle-ban hajót, Nottinghamben csipkét. A tanítója megtanított neki mindent, amit tudni kellett a hóról, hogy az fehér és hideg, és ha egy fagyott tárgyat megnyalunk, akkor a nyelvünk hozzáragad és kijön a tűzoltóság — kis harangos, piros tűzoltóautóban —, hogy kiszabadítson minket. Egy éjjel leégett anyu iskolája és mindenki odament a tüzet nézni. Anyu állt a hálóingében, az iskolatársaiba kapaszkodott, miközben a lángok elnyelték az épületet. Nem maradt belőle semmi. A tűz akkor aludt ki, amikor már nem maradt, mi égjen. Azóta félek a tűztől. Ápolónő akart lenni. Bár a nővérem tanárnak készült. Kingstonba ment kórházi gyakorlatra. Szigorúak voltak, rosszabb volt, mint az iskolában, meg akkor már felnőtt nők voltunk. Ekkortájt kezdett arról ábrándozni, hogy Angliába költözik. Látni akarta a helyeket, amelyekről tanult, a Trafalgar Square-t és a Bu­ckin­gham-­palotát. Az állami egészségügyi szolgálatnál akart dolgozni. De nem tudta kifizetni a hajóút árát Angliába, és akkoriban csak annak járt utazási támogatás a hajóútra, aki már férjnél volt. Aztán egy forró napon — Izzadtam, alig kaptam "konyv: A citromfa gyumolcse," annyira nagy volt a forróság.

Ti gyerekek nem ismeritek azt a fajta hőséget — a buszra várt barátnőjével, Violettel, amikor megismerte Wade-et. Wade, az apukám, a Jackson család legidősebb fia volt. Volt egy öccse, akit Donaldnak hívtak, és a két testvér St. Andrew-­ban nőtt fel. Biztos játszottunk, tudod, hogy van ez. Régen volt az már, Faith. Aztán egy nap, ahogy ment az úton St. Maryben, meglátta Mildredet, ahogy ott áll a buszmegállóban egy ismerős lány mellett. A történet úgy folytatódik, hogy Wade odabólintott Violet­nek és aztán rámosolygott Mildredre. Ő először azt vette észre, hogy ez a fiatalember nem konyv: A citromfa gyumolcse nála. Sokáig beszélgettek a buszmegállóban — Mindenesetre mielőtt elbúcsúztak, Wade újabb találkozót beszélt meg Mildreddel. A lánynak imponált Wade. Donald, az öccse, a brit királyi légierőben szolgált és konyv: A citromfa gyumolcse Angliában élt. Ami pedig Wade véleményét illeti: — Hiszen az édesanyád, hát persze, hogy szépnek tartottam, Faith. Alig pár hónap udvarlás után úgy döntöttek, hogy összeházasodnak és Angliába költöznek. Félretettek a hajójegyre. Wade apja megígérte, hogy ad a fiának pénzt, és ő cserébe heteken át mindent megcsinált, de végül csak egypár fontot kapott. Igazán soha meg nem bocsátott a szüleinek. De tudod, nem akarták, hogy elmenjen. A menyasszony és a vőlegény is fehéret viselt az esküvőn. Aztán Mr. Jackson hajóra ült, hogy a jamaicai termelők banánhajóján Angliába menjen. A banánt a hajó rakodóterében szállították. Mildred és Wade nézte, amikor felrakodták a gyümölcsöt a hajóra. Elég érdekes. A hajóút két hétig tartott. Minden este felmentek a bálterembe, ahol élő zenekar muzsikált a táncolóknak. Apu nem volt jó táncos. Thomas, azt magyarázta, hogy illik öt percet késni vacsorameghívás esetén, hogy a férfiak leveszik a kalapjukat, amikor belépnek az épületbe, és hogy a tejet mindig utoljára öntjük a teáscsészébe.

Guy Fawkes éjszakáján ² a hajó végre kikötött a Karibi "konyv: A citromfa gyumolcse." Mialatt a hajó beúszott a kikötőhelyére, Mildred és Wade a tűzijáték süvítését és pattogását hallgatta, és az eget bevilágító fények játékát csodálta.