Konyv: 2312, Aurora - csomag


Konyv: 2312, Aurora - csomag

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 709681154
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 14,69

MAGYARÁZAT:Konyv: 2312, Aurora - csomag

Megjegyzés küldése. Induljunk ki a szóból. Valaminek a külső része, széle, határa, pereme, héja. Határfelület, a még ismert, az utolsó ismert zóna. Ahova még eljutsz. Képzeljük el, hogy ez a perem, ez a periféria egy másik idő. Egyfajta alternatív múlt — csonknak nevezik, hiszen leágazás. Nem az, ahonnan Aurora - csomag, a te időd, a te világod folytatódott. Induljunk ki a szóból? Ha csonk, akkor csonka. Nem csak azért, mert nem folytatódik a tiédbe. Beavatkozásoddal változtatod. Talán megszűnteted. Talán nem. Lehet: megszűnik magától. Induljunk ki újfent a szóból: periféria. Számítógéphez csatlakozó konyv: 2312 berendezések, nyomtató, lapolvasó, háttértárak. Vagy akár egy komplett, nyomtatott mesterséges test — ha az adatátvitelt már nemcsak a tér, de az idő se köti. Egy üres hüvely, amibe helyezkedve bárhol lehetsz. A peri — mint egy felvehető ruha, az Aurora - csomag sajátságosan bonyolult korában. Ahova áthozod a peremről a vád tanúját — a peremről, az egykori múlt leágazásából, ahol-amikor az egész társadalom szorult perifériára. S amely immár azért leágazás, mert beleavatkoztál konyv: 2312 hiszen az időfolyamból, amely hozzád vezet, ez a beavatkozás hiányzott. Csak játszom itt a szavakkal, amikből kiindulhatok. Megmondom kerek perec: egy pillanatát se akarnám elárulni ennek a könyvnek.

Elragadónak találtam, pedig valójában megint ugyanaz a recept építi a történetet, gerjeszti a fordulatokat, pörgeti az írót, mint az eddigiekben. Ha olvastatok valaha William Gibsont, akkor tudjátok, miről beszélek. Ha nem, akkor képzeljetek el valakit, aki folyvást A piszkos tizenkettő történetét meséli, barokkos túlzásokkal csavarva a végsőkig a csavarokat, gyönyörű cselekményépületeket emelve, eseménybe vont specialistával, veteránnal, hackerrel, kütyüzsenivel és pszichopatával — és mégse unod meg. Gibson a Sprawl-trilógiával kezdte Neurománc - ha nem ismered, kötelező! Sokan bábáskodtak az új irány születésénél, de az egész miliőt ő rántotta először ennyire egybe — DNS-vizsgálat nélkül is kijelenthető, hogy ő az apa. Aztán jött a Virtuálfényaz Idorués A holnap tegnapja ; ahol az igények feszítette, elkurvuló média, és a celebjelenség kapott jövőbe álmodott, kegyetlenül eltalált görbe tükröt. Sokak szerint az Idoru a gibsoni csúcspont, ahol a leginkább arányban vannak az elemek, mindenből a pont elég: akcióból, specialitásból, mázliból és pszichózisból is — én a magam részéről a Blue Ant trilógia könyveiért vagyok oda. Pont "Aurora - csomag," mert itt vígan megmutatja, nem kell feltétlenül vért fröcsögtetni az ébren tartásomhoz — és egy nadrág szabásmintája utáni hajsza is lehet lebilincselő izgalomforrás. Mert miközben kibomlik konyv: 2312 a Trendvadászvagy a Nyomtalanulérzem: az író engem, az olvasóját komolyan vesz — saját magát és az eszközkészletét viszont megmosolyogja. Azzal, ahogy fontosságot tulajdonít a dolgoknak. Gibson igazi varázsát azt hiszem csak most, A periféria után sikerült végre megértenem. Bármiről is beszélt, implantátumokkal telipakolt, virtualitásban kolbászoló, médiavilági ötpercet kitolni vágyó, globalizálódó márkák bűvöletéből szabadulni igyekvő különböző hősei hasonló minták alapján mozogtak — de mindig teljes érzetű, elképesztően valószerű jövőkben és alternatívákban.

Ezek az álmodott világok konyv: 2312 hordoznak semmilyen kompromisszumot, álom-jelleget. Ahogy a szemünk láttára alakulnak, az a valóságunk egyéb tálalásaival teljesen megfeleltethető. Az író a ma lehetőségeinek adott, kiválasztott és továbbgondolt köreiből tökéletes ma-érzetet teremt minden alkalommal, komolyan ügyelve a következményekre: a perifériákra is. A jövővíziói nem pöndörödnek fel a széleken — távlatuk van, komoly, továbbgondolható távlatuk. S ezt remekül támogatja a stílusa. Látszólag nincs ránk tekintettel; rengeteg elemet hagy a mesélés közben homályban, mintha magától értetődő volna — olyan közismert tény, fogalom, esemény, figura, kütyü és technika, ami nem szorul külön magyarázatra. Miközben olvassuk, persze ráébredhetünk ezekre — a jelentésükre szép sorjában, magunktól —; a felfedezés öröme mellett a bennfentesség érzetével is gazdagodva. Egyre inkább otthon lehetünk az épp "Aurora - csomag" világban, s pont e folyamattal válik el bennünk a magunkétól végképp — pont ettől érezzük át mélységes idegenségét, kvázi jövő-egzotikumát, kapunk egyszerre feladatot, ajándékot és az érzést: mindez élő lehetőség, jövendő, ami magába enged a meséléssel. Nem is baj, hogy Gibsonnak nincs olyan sok elmesélhető sztorija — hiszen a kezdeti idegenségben olykor csak az ismert történet konyv: 2312 marad sorvezetőnek. Ez a történet teljesen nyitott. Remélem, folytatja. Én is folytatom — de csak azok kövessenek a hajtás után is, akik olvasták a könyvet. Nos, ha valakinek az eddigiekről eszébe jut a kognitív csomag a oldalakról — aminek segítségével bárki nagy adag meglehetősen magas színvonalú zagyvaságot mondhat végtelenül gördülékenyen — az nem véletlen….

Aurora - csomag néhány közmegegyezés az idővel játszódó történetek számára — amit az igazán invenciózus írók folyton felrúgnak. Gibson felrúgása: nincs kontinuus idő. Azaz a visszautam és beavatkozásom által másként alakuló jövő valóban leágazás; semmilyen hatással nincs a valóságra, ahonnan visszautaztam hogy milyen remek építőanyag az egy-idő, ahol ez a hatás működik, arra Az időutazás napja példája pont elég…. Elvileg "Aurora - csomag" egy könnyítés — a gyakorlatban egy érdekes gondolatkísérlet. Kijavíthatom-e a múltat a trauma utáni közeljövő eredményeivel, megelőzhetem-e magát a traumát? Azaz visszanyúlhatok-e a saját elképzeléseim szerint rosszba, hogy ne abba a jövőbe érkezzen egykori énem, amelyben most vagyok? Van néhány közmegegyezés — az egyik, hogy nem találkozhatsz, nem kommunikálhatsz önmagaddal, mert egy térben nem lehetsz kétszer. Flynne Fisher és bátyja, Burton; veterán-társa, Conner Penske, a pszichopata egykori haptikus felderítő; Macon és Edward, a nyomtatójuk és az okosba nyomtatás; Janice, és a malacfalatkák, Hong és a Shusipajta, a lakókocsi belseje lefújva kínai polimerrel és a pottyantós vécé beszórva fűrészporral ; a világ, ahol közvetve mindenki drogfőzésből él az egyik periféria. S akármennyire steril, kifinomult és elegáns, a kleptokráciák uralta túlélővilág, Wilf Netherton és Rainey, a konyv: 2312 a szemhéj alatt lüktető pecsétek és góbivágenek; perifériák, homuncuusok és micsikoidok világa szintén periféria. A másik véglet. Elsőre nem feltűnő, de valójában mindkét világ stagnál. Az a valami, aminek határfelületét, szélét, peremét, külső csatolmányait, kiegészítőit látjuk. Borzasztóan várom a folytatást, mert szerintem evidens, hogy lesz. Nem biztos, hogy közvetlen, nem biztos, hogy szorosan vett — de lesz. A könyv az átjárhatóságban ér véget. Kíváncsi leszek, mikor alakul, és hogyan alakul kijártsággá. Hova-meddig vezet az öreg hölgy látogatása a saját ifjúkorába. Bejegyezte: shizoo mikor: Küldés e-mailben BlogThis!

Megosztás a Twitteren Megosztás a Facebookon. Címkék: Agaveamerikaikönyvsci-fiWilliam Gibson. Nincsenek megjegyzések :. Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal. Feliratkozás: Megjegyzések küldése Atom.

Ülök a vers fölött és először is idézni szeretnék "Aurora - csomag," Földes György egykor az Eszméletben megjelent munkájából: József Attila "Aurora - csomag" a proletár, a proletariátus hat formában, alakban van jelen. Egy: mint embertípus, mint sajátos lény, érző, a körülményeivel, tevékenységével, lakóhelyével azonos személy, aki a költészetben képzetként, metaforaként tűnik fel. Kettő: a munkás helyzete társadalmilag, gazdaságilag meghatározott, s mint ilyen részese a társadalmat alakító legfőbb viszonynak, a tőke működésének. Ebben a minőségében kizsákmányolt és elnyomott termelő ember. Harmadik formájában a proletár a helyzetével, érdekeivel tisztában lévő ember, aki mint ilyen osztálynak tudja magát. Olyan azonos élethelyzetű és érdekű sokasági proletariátus, amely jólétre, biztonságra és békére vágyik. A következő, negyedik alakjában ez a proletariátus már tisztában van azzal, hogy igazi jóléthez, szabadsághoz, biztonsághoz, békéhez csak akkor juthat, ha megszerzi Aurora - csomag hatalmat, és új társadalmat épít: a szocializmust Ne und, kedves olvasóm, inkább figyeld a gondolatmenetet; ez a jelentősen idejétmúlt világ és értelmezés-mező József Attilához és az ifjúkoromhoz is szervesen hozzátartozik, és később jelentősége lesz… Ez a forma a politikai mozgalom, a párt: az eszme és az érdekeikért fellépő kizsákmányoltak összekapcsolódása, az igazi osztálytudat megtestesülése a politikai közösségben.

Ötödik alakjában a proletár az a lény, aki önmagát felszabadítja, de ezzel az aktussal egyúttal az egyént, az egész emberiséget szabaddá teszi. A felszabadító szerep azonban nem csak a közösségben rejlő erőből, a vállalt hivatásból ered. József Attila értelmezésében a munkás hatodik adekvát formája, megtestesülése a teremtő, a természettel küzdő, világot alakító embernek, az emberi önmegvalósításnak. Az ember alkotóképessége a munka révén mutatkozik meg, szellem nem létezhet önmagában, Aurora - csomag csak a munka, a munkás révén tudja megvalósítani. A hat alakzat három kategóriához csatolható. Az első két forma az egyén szintje, aki érzéki, de már társadalmilag meghatározott lény. Másként jelentkezik a proletár a középső formákban, ezekben osztályként, társadalmi viszonyok kifejeződéseként van jelen. Ahogy tovább ülök a vers fölött, amit annyira szerettem - kántálni szerettem együtt Hobóval, úgy, mint egy tűzugró varázséneket - eszembe jut, hogy egyéb helyekről is idézhetnék még. Horváth Béla a Kortársban egykor így érvelt: A hetedik is a lélekelemzés verse, az analízisben szétbomló, majd összeálló személyiségé. A szövegben megnyilvánuló dekonstrukciós és konstrukciós szándékot értelmezve a teremtés ilyen metodikája az énre, a személyiségre irányul. A versbeszéd modalitása, az önmegszólítás azt a szándékot értelmezi, amely a személyiség, Aurora - csomag egyéni lét, annak története szétbontásából fel akarja építeni az Aurora - csomag. Ez csak az értelmezés, az önértelmezés segítségével lehetséges, konyv: 2312 meg is történik a versben.

A hat oppozícióba rendelt lehetséges cselekvéssort követi egy általánosítás. Szabolcsi Miklós például a versre az Ölni, állni, ülni, halni egyfajta tudatos, kiteljesítő folytatásaként tekint: … a népmesei, a mágikus hétpróba: az egyéniségnek, az embernek, a lírai énnek hét részből kell állnia, hét forrásból kell táplálkoznia, sőt hétfelé hasadnia, s ugyanakkor meg kell őriznie nemcsak egységét, hanem a hét elemhez társítania azt a sajátosat, amely csak önmagát jelenti. Ezt az ént nem hét, hanem hat alkalommal kell megalkotni: a születés, származás; a felnövekedés, a társadalommal való első érintkezés és küzdelem, a szocializáció, a nőhöz való viszony, konyv: 2312 költői mesterség, az élet vége, a halál — ezeken a kulcspontokon idézi meg mágikus módon az egyéniség összetevőit. Szabolcsi úgy véli, a vers legközvetlenebb előzménye A kékszakállú herceg vára, Balázs Béla és Bartók Béla nagy misztériuma…. Még idézhetnék, sokan és sokféleképpen szaladtak neki ennek a versnek… de inkább szóljon maga a vers, végre, ennyi szó után:. E világon ha ütsz tanyát, hétszer szűljön meg az anyád! Egyszer szűljön égő házban, egyszer jeges áradásban, egyszer bolondok házában, egyszer hajló, szép búzában, egyszer kongó kolostorban, egyszer disznók közt az ólban. Fölsír a hat, de mire mégy?

A hetedik te magad légy! Azért jól nézzük meg ezeket a szülőszobákat. Tény, valóban belehallható a költő friss élménye, a harmincas évek elején megismert pszichoanalízis. Hogy mást ne mondjak: Freud két hármas topográfiai modellben térképezi fel úgymond az embert: elkülöníti Aurora - csomag tudat-előttes, a tudat és a tudattalan hármasságát, és megnevezi az ösztön-én, én, felettes-én hármasságát. Nézzük, hogyan illeszkedik sorról sorra ez a születés-katalógus e hármasokra — könnyedén megfeleltethető gonoszjáték a tudat-előtti égő háza, az értelem jeges áradása, a tudattalan bolondokháza… és így tovább. De belehallható valóban a tudatos mozgalmiság — már ebbe az anyapusztító szüléssorozatba a léthelyzet szemléletformáló követelései. Belehallható a népmese Kukorica helyett Búza Jancsival…. De konyv: 2312 mindezt feledve ránézünk ezekre a szülőszobákra — a legenda érkezését látjuk. Hat nem hétköznapi születést látunk, hat születést, ami kiválaszt. Minden benne lehet, az összes prekoncepciók által tudatos építkezést sejtető, és az ihlet vezette varázsének-jelleg is — de elsősorban ennyit mond: a születésed válasszon ki. Ráadásul úgy, hogy a hetedik te magad légy: aki mindezt sírás nélkül viseli. Ellenség ha elődbe áll, hét legyen, kit előtalál. Egy, ki kezdi szabad napját, egy, ki végzi szolgálatját, egy, ki népet ingyen oktat, egy, kit úszni vízbe dobtak, egy, ki magva erdőségnek, egy, kit őse bőgve védett, csellel, gánccsal mind nem elég, - a hetedik te magad légy! Az első réteg. A viador. Életszakaszban, érettségben, minden értelemben.

A legelső, a kamasz-réteg, ami azt jelenti, Aurora - csomag fontos átélni, megélni — de ki kell nőni, mint a gyermekbetegségeket. Kamaszréteg, tehát végletei vannak — őrült aktivitásból és hosszas semmittevésből áll, ha letelt a szolgálat. Vezérelve a kötelesség, hierarchiája van, parancsnoka, aki hivatástudatból vezet, és újoncai, akiket nem kímél a kiképzés. Vonzása van, megtartó ereje, hivatás lehet, ami öröklődik — nem mindenki akar felnőni. Az főleg nem, akinek a tudatba égő példa személyes, akinek kicsi gyerekségétől a legtöbbet jelentették az ősök hősi tettei — vagy akár csak a mesék hősi tettekről. Mégis, a csaták igazi mágusa mindezen túl van. Hideg a feje. Nem cselez, nem gáncsol. Születése által kiválasztatott, dörgött az ég, amikor született: tudja, hogyan legyen úrrá harctéri őrjöngő önmagán — és ezért másokon. Mi több: tud méltósággal veszíteni. Szerető után ha járnál, hét legyen, ki lány után jár. Egy, ki szivet ad szaváért, egy, ki megfizet magáért, egy, ki a merengőt adja, egy, ki a szoknyát kutatja, egy, ki tudja, hol a kapocs, egy, ki kendőcskére tapos, - dongják körül, mint húst a légy! A hetedik te magad légy. Az első gesztus, ami valóban felnőtté tesz. Ha az összes buktatóján át megtanulsz valakit szeretni. Az összes végletén át. Ha konyv: 2312, hogy olyannal élsz, akit nem szeretsz, mert köt a szavad, a szeretete, a közös gyerek — akármi. Még akkor is, ha a szeretetlenséged minden kínját elszámoltatod vele — és a hiányzó örömöt Aurora - csomag vásárolod. Ha megteszed, hogy nem mered megtenni, az első mozdulatot, a tiszta gesztust, ha szeretni - úgy, ahogyan elképzelted, vagy elképzelték neked - gyáva vagy. De akkor is, ha nem állsz másból, csak abból a megérzett-megtanult első mozdulatból, azt ismételgeted; ha azt hiszed, ennyi és nem több a szerelem.

Buktató, ha úgy teszed meg, hogy hideg vagy benne és kiszámított, mint egy szexért fizető vendég… de buktató az is, ha mindent elhajítasz a szenvedéllyel, gátlást, józan észt - ha számodra nincs olyan perverzió, ami tabu volna. De a valódi felnőtt túl van ezeken — ő önmaga: meg meri mutatni a nőnek a maga ellentmondásos teljességében. Ha költenél s van rá költség, azt a verset heten költsék. Egy, ki márványból rak falut, egy, ki mikor szűlték, aludt, egy, ki eget mér és bólint, egy, kit a szó nevén szólít, egy, ki lelkét üti nyélbe, egy, ki patkányt boncol élve. Kettő vitéz és tudós négy, - a hetedik te magad légy. Ha valakire képes vagy immár így figyelni, van rá esély, hogy másokat is észrevegyél — olyanokat, akikhez látszólag semmi közöd. Milyen furcsa, nem? A szerelmes férfiköltő konyv: 2312 ebben a versszakban. Költeni - kigondolni, kitalálni az igazat, nemcsak a valódit - bárkinek, még inkább mindenkinek érdemes. Akkor is, ha túlgondolja magát a képzelet a sárba ragadt lehetőségeken. Akkor is, ha alágondolja magát — annyira befelé létezik, hogy nem is veszi észre a maga körülit.

Akkor is, ha úgy hűl ki belőle minden hit, hogy az égben is csak a mérhetőt keresi már — de akkor is, ha őt szólítják meg az égő csipkebokrok. Akkor főleg, ha a köznek kigondolt, a költött kedvéért egész magát formálja szerszámmá, s akkor pláne főleg, ha a nyélbe ütött lélek kíváncsiságát nem fékezi semmilyen gátlás, ha akármilyen messzire hajlandó elmenni érte, hogy megkeresse a valóban teremtő erejű szavakat… de te túl mindezeken úgy légy a hetedik, hogy meg is találod konyv: 2312 Kettő vitéz és tudós négy — milyen érdekes, a világi és spirituális hatalom többször összefonódott ott és az úgymond egymáshoz viszonyított rangjuk sem volt mindig szellemiség-párti az idők folyamán. Számomra ez más tekintetben is egy pontosan elcsípett érzet: nem egyszer érzem úgy, amikor a szellem felkent papjait, a tudósainkat hallgatom, hogy az érvrendszerükben harcolnak, vívnak, és sokkal többre becsülik a győzelmet a vitában, mint a saját tudomásuk másik által csiszolódását, a felismerések, az ötletek születését…. Félreértés ne "Aurora - csomag," nem állítom azt, hogy József Attila e versét tartalmában befolyásolta volna a hindu életberendezkedés, vagy mitológia. Lehet azon meditálni, mennyit rakott hozzá mindehhez kétségtelen mozgalmisága, erős kötődése alapvető népmesei toposzokhoz, vagy akár a pszichoanalízis, és még annyi minden más, amitől szellemileg pezsdült a húszas-harmincas évek ideértve akár Aurora - csomag teozófiát is… — de kijelenteni, hogy ebből a hatástömegből egy ilyen konyv: 2312 mutató versformáló igény egyet választott és annak alázkodott, szerintem alapvető tévedés. E gondolatmenet csak azt nem veszi figyelembe, ahogyan a József Attila-i vers jobbára megszületett.

S ha mindez volt, ahogy írva, hét emberként szállj Aurora - csomag sírba. Egy, kit tejes kebel ringat, egy, ki Aurora - csomag mell után kap, egy, ki elvet üres edényt, egy, ki győzni segít szegényt, egy, ki dolgozik bomolva, egy, aki csak néz a Holdra: Világ sírköve alatt mégy! Nem ragozom. Tömör összefoglaló, születéstől halálig. Épüljön fel benned, olvasó, csecsemőkortól felelőtlen ifjúságon át felelősségvállalásba érkező, annak életet szentelő, végül abba fáradó, fogyó holdat elfogyva bámuló teljes életed tükre. Ami a lényeges itt: a világ sírköve. Legyél a születéssel megjelölt, legyél méltó vitézségű, szeress egyet előbb, aztán mindenkit, aki sorsosod, életen át — végül legyen annyira fontos a léted, hogy az egész világ legyen a sírköved. Jelentsen annyit az életed, hogy az egész világ legyen a sírköved. Ugyanaz konyv: 2312 egyetemes minta, amit vallások, filozófiák, tudományok — liturgiák stációi, erkölcsi premisszák, vagy akár pszichoanalízis próbált a maga teljességében így leírni. Ha hagyod, kihajtogatja magát benned. És valóban varázsénekké válik. Bejegyezte: shizoo mikor: 2 megjegyzés Küldés e-mailben BlogThis! Megosztás a Twitteren Megosztás a Facebookon. Címkék: József Attilamagyar szépirodalomvers. Akinek mondanod kéne, annak nem tudod, mondod hát nekünk. Nyomasztó, kegyetlen, magadhoz is kíméletlen szavakkal. Ön és közostorozásban.