Konyv: Az utolso varos


Konyv: Az utolso varos

PRICE: FREE

INFORMÁCIÓ

NYELV: MAGYAR
ISBN: 414786407
FORMÁTUM: PDF EPUB MOBI TXT
FÁJL MÉRET: 10,51

MAGYARÁZAT:Konyv: Az utolso varos

Ethan Burke különleges ügynök három héttel ezelőtt érkezett az idahói Wayward Pines-ba. A városban mindenkinek megmondják, kivel házasodhat, hogyan élhet és mit dolgozhat. A gyerekeiknek azt tanítják, hogy David Pilcher, a város alapítója nem más, mint isten maga. Wayward Pines-ból senki sem távozhat. Elég feltenni néhány rossz kérdést, és az ember könnyen az életével fizet. Ethan egy napon rádöbben a szörnyű titokra. A titokra arról, hogy mi terül el az elektromos kerítésen túl. A titokra, miszerint a teljes lakosság egy őrült és az ő elvakult követőinek irányítása alatt áll. A titokra, ami megállíthatatlanul közeledik, és ha kell, a legerősebb kerítést is áttöri, hogy eltörölje az egész emberiséget. Olvasson bele: Blake Crouch - Az utolsó város. Önfejlesztő könyvek. Szórakoztató irodalom. Történelmi könyvek. Tudományos könyvek. Young Adult. Akciós könyvek. Konyv: Az utolso varos Könyvek Kiadó Kft. Elérhetőség: Nincs készleten. Az utolsó város Wayward Pines-trilógia 3. Hűségprogrammal elérhető ár: Ft. A beteg Jasper Konyv: Az utolso varos. A lángoló isten R. Repedés a térben Philip K.

Legendák Robert Littell. Valis Philip K. Álmatlanok Adrian Barnes. A máltai sólyom Dashiell Hammett. Időostrom Wesley Chu. Övön alul Laurell K. Ön elavult böngészőt használ! A jobb felhasználói élmény érdekében kérjük, frissítse böngészőjét.

Blake nem csak remekül ír, de tudja, hogyan meséljen el egy lebilincselô történetet. Stephen King és Peter Straub rajongói különösen élvezni fogják ezt a felejthetetlen utazást, mely a thriller, horror és sci-fi mûfajok keverékébôl igazi rémálmot tár elénk. Készült: az Aduprint Kft. Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda: Ki az, a ki konyv: Az utolso varos az örök rendet tudatlan konyv: Az utolso varos Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem! Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? Jób Mi vagyunk a fajunk utolsó hírmondói, egy, a huszonegyedik század elejéről származó emberi kolónia tagjai. Az egykori Idahóban, a hegyek közt élünk, egy Wayward Pines nevű kisvárosban. Földrajzi koordinátáink: é. Hall minket valaki odakint? Részlet a Wayward Pines-i támaszpontról hangfelvételen és morzejelekkel továbbított üzenetből, amelyet az elmúlt tizenegy évben végtelenítve, minden rövid hullámhosszú frekvencián sugároznak.

Kinyitja a szemét. Fáj a feje. Egy orvosi "konyv: Az utolso varos" viselő ember hajol fölé, arca elmosódott, szavai kivehetetlenek. Nem tudja, hol van, sőt, azt sem, hogy kicsoda. Ápolója egy áttetsző maszkot húz a fejére, és közelebb hajol hozzá. A belélegzett gáz tömény, meleg oxigén. Beárad a légcsövén, és kellemes, jóleső meleg kíséretében járja át a tüdejét. Bár a nő száját orvosi maszk takarja, látja a szemén, hogy mosolyog rá. A férfi bólint. Az ápoló arca kiélesedik. És a hangjában… van valami ismerős. Nem a csengése, hanem a hozzá fűződő érzelmek. Védelmező, szinte szülői érzelmek. Erre válaszképp biccent. Tudom, mennyire zavaros még az elméd. Erre is. Tudod, hol vagy? Megrázza a fejét. A vér csak háromnegyed órája kering az ereidben. Általában beletelik pár órába, mire visszazökkensz az életbe. A feje fölötti fénycsövekre néz: hosszú neonlámpák, a fényük vakító. Kinyitja a száját. Szeretnéd, ha elmagyaráznám, mi történik? Az információ helyesen cseng a fülében. Mintha valamilyen, nem igazán felfogható szinten hozzá kötődne a név. Legalább annyira, ahogy a csillagok az éghez. Nem szenvedtél autóbalesetet, nem kaptál szívrohamot, sem semmi más hasonlót.

El akarja mondani, hogy nem tud megmozdulni. Halálosan fázik és fél. Az életfunkcióid visszatértek a normál értékekhez. Ezernyolcszáz évet aludtál az általad tervezett ezer hibernálótartály egyikében. Annyira izgatottak vagyunk: a kísérleted sikerrel járt! A legénység kilencvenhét százalékos túlélési aránnyal vészelte át ezt az időszakot. Pár százalékkal még jobb is az eredmény, mint megjósoltad, és nincsenek pótolhatatlan veszteségeink. Pilcher a kórházi ágyon fekszik, a fénybe pislog. A pulzusát mérő gép egyre gyorsabban sípol, de nem a félelem vagy a stressz miatt. Hanem a kitörő jókedvtől. Öt másodpercen belül beugrik minden. Az, hogy kicsoda, hol van, és miért született a világra. Mint a helyére csúszó retesz. Pilcher fél kézzel felnyúl — olyan nehéz, mintha egy gránittömböt emelne fel —, és félretolja arcáról a maszkot. Az ápoló leveszi róla a maszkot. Pam az. Húszéves, konyv: Az utolso varos leginkább egy szellemhez hasonlít most, hogy felkelt hosszú-hosszú álmából. És mégis… ugyanolyan csodaszép, mint volt.

Megvártunk vele. Az automatikusan nyíló üvegajtóhoz érnek, amely az élelmiszer- és építőanyag-raktárként funkcionáló, négyszázötvenezer négyzetméteres barlang bejárata. A barlangot dohos, kipárolgó ásványvegyülékek szaga lengi be. Hatalmas gömblámpák hosszú sora lóg a mennyezetről, ameddig a szem ellát. Odasétálnak az alagút szájánál parkoló Humveehoz, de Pilcher ez alatt a rövid idő alatt is kifullad, lába begörcsöl. Pope vezet. Az alagút neongömbjei még nem világítanak, ezért a Humvee magányos, nedves barlangfalról visszaverődő konyv: Az utolso varos túl vaksötétben gurulnak le a meredek, tizenöt fokos lejtőn. Pilcher az anyósülésen ül. Zavartsága múlóban. Az emberei azt mondták neki, hogy ezernyolcszáz éven át tartott a hibernációja, de minden egyes levegővétellel egyre hihetetlenebbnek tűnik. Az igazat megvallva, mintha csak órák teltek volna el a as szilveszteri buli óta, amikor a személyzettel együtt Dom Perignont kortyolgatott, majd pucérra vetkőzött, és beült a hibernálótartályába. Füle bedugul, ahogy egyre lejjebb ereszkednek. Gyomra zsibbad az idegességtől. Pilcher hátrapillant, a hátsó ülésen ülő Levent méregeti, a karcsú, babaarcú, mégis bölcs tekintetű fiatalembert. Hála az égnek, még mindig főleg nitrogén és oxigén alkotja a levegőt. Egy százalékkal nőtt azonban az oxigén, és ugyanennyivel csökkent a nitrogén aránya. Az üvegházhatású gázok visszatértek az iparosodás előtti szintjükre. Máris keringetjük bent a kinti levegőt. Arnold Pope megáll a Humveeval, a kocsi reflektorlámpája egy titániumkapu belső oldalára vetül, amely a külvilág ártalmaitól védte az alagutat, a támaszpontot, és mindazokat, akik odabent alusszák álmukat. Pope leállítja a motort, de bekapcsolva hagyja a fényszórót. Míg a többiek kikászálódnak az autóból, Pope hátramegy, és kinyitja a csomagtartót. Levesz egy előágyszános vadászpuskát a tartójáról. Leven kihúzza magát. Pope odamegy.

Ted és Pam feléje fordulnak. Pilcher hangja még kásás az altatószerektől. Az emberi történelem legveszélyesebb, legmerészebb utazásának céljához érkeztünk. Nem térben utaztunk, hanem időben. Tudjátok, mi vár ránk a kapu túloldalán? Drámai hatásszünetet tart. Senki sem válaszol. Ez olyan, mint amikor Neil Armstrong lemászott az Apollo—11 létráján, hogy a Holdra léphessen, vagy amikor a Wright fivérek Kitty Hawkban az első próbarepülést végezték. Amikor Kolumbusz partot ért az Újvilágban. Csak a jó ég a megmondhatója, "konyv: Az utolso varos" mi vár ránk a kapu túloldalán. Előfordulhat, hogy tévedtem. Akár három kilométer magas felhőkarcolókkal is szembetalálhatjuk magunkat. Képzeljétek csak el, hogy egy időszámításunk szerint ban élő ember ba vetődik! A legszebb, amit átélhetünk, a dolgok titokzatossága. Ezt Albert Einstein mondta.